Azt hitték, győzött a forradalom, úgyhogy elindultak lefotózni a szétlőtt Budapestet

Néhány nap alatt újra hadszíntérré alakult belváros, a páncélosok által kibelezett hajdani polgári bérház feltárt belsővel: padló már nincs, de a dísztányérok még ott sorakoznak a konyhafalon, mintha lehetne itt még valaha vasárnapi ebéd. A többi képen az 1956-os forradalom más látványos budapesti helyszínei, rossz nagyításban: a Magyar Rádió épülete, ahol az első halottak voltak; a barikádként újrahasznosított felborított villamos a Múzeum előtt, kiégett lövegek és a saját városuk sebei között bámészkodó lakók, akiknek váratlanul megadatott, hogy átéljenek egy forradalmat, amit néhány napig győztesnek hihettek.

Füri László villamosmérnök hetven évvel ezelőtt, ‘56 október végén lőtt képei évtizedekig a család pincéjében lapultak egy bőrönd fenekén. Többségük homályos, a kompozíciók esetlegesek, a nagyításokon is egyértelműek az amatőr fotós munkájának nyomai. Tucatfelvételek lennének, ha nem azt mutatnák meg, hogyan nézett ki Budapest egy olyan amatőr szemével, aki a harcok szünetében indult el fényképezőgéppel a városban.

Füri képei is szerepelnek az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) ’56 jelentései – amatőr fényképek, visszaemlékezések című kiállításán, melyen a forradalom pillanatait rögzítő képeket szemtanúk évtizedekkel később rögzített visszaemlékezései és a korabeli street art darabjai egészítik ki. A most előkerült fényképek közül mi is bemutatunk párat, együtt az OSZK oral history-gyűjteményének néhány interjúrészletével.

Füri László 1956-ban fiatal villamosmérnökként dolgozott a Ganz-gyárban. Meggyőződéses kommunista volt, aki úgy érezte, hogy a szocialista rendszernek köszönheti a felemelkedését. Egyszerű családban nőtt fel, édesapja meghalt a háborúban, a családnak nem volt pénze rá, hogy továbbtanuljon, ezért az elemi elvégzése után segédmunkásként kezdett dolgozni. A Ganzba a focinak köszönhetően került: leigazolták a gyár csapatához, a gyárban azonban hamar kitűnt egyéb képességeivel is. Munka mellett végezte el a dolgozók középiskoláját, majd levelezőn a villamosmérnök szakot. Mindezek után a Ganz üzemében dolgozott, ahol párttitkár lett, a nem túl gyakori emberséges típusból.

Füri 1956-ban egyre inkább a reformkommunista mozgalom felé fordult, részt vett a Petőfi Kör gyűlésein, Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét sokszorosította. A forradalom kitörése után, párttitkári múltja ellenére, beválasztották a Ganz munkástanácsába is.

Ekkor készítette az utcákat járva azokat a képeit is, melyeket annak ellenére megőrzött, hogy a forradalom leverése után őt is rendesen elővették. Munkahelyéről kirúgták, azt sem engedték, hogy Budapesten máshol helyezkedjen el – végül egy vidéki üzemben kezdhette elölről, hogy aztán hosszú kerülők után újra vezető mérnöki pozícióba kerüljön, és Oroszlányban a Gagarin erőmű igazgatóhelyettese legyen belőle.

Füri László a képek alapján nagyjából akkor és ott fotózott a forradalom napjaiban, ahol mások is. Október 28-án Nagy Imre tűzszünetet rendelt el, bejelentették, hogy tárgyalások kezdődnek a szovjet csapatok kivonásáról, és november 4-ig, a szovjet bevonulásig néhány napig viszonylagos nyugalom volt a városban. Ekkor, az általános győzelmi hangulatban érkezett Magyarországra a legtöbb külföldi tudósító, és az amatőrök is leginkább ekkor merészkedtek ki, hogy megörökítsék, mi történt néhány nap alatt a szétlőtt városukkal.

„Nagyon hasonló, jellegzetes visszatérő témái vannak az 1956-os képeknek. Vannak persze köztük szebben komponáltak, és egészen megrázóak is, de a tartalmi tematika nem nagyon különbözik. Október 23-án sokan fényképeztek az utcán, de utána, a nagyobb harcok idejéről gyakorlatilag nincsen kép. A kiállítás ezért részben erről a beszédes hiányról is szól. Az amatőrök ekkor szintén nagyrészt lent voltak a pincében, és várták, hogy elmúljon a baj. Amikor feljöttek, azt látták, amit a képeken is megörökítettek: az elpusztított város sokkoló és megborzongató látványát”

– mondta Sárközy Réka, az OSZK Történeti Fénykép- és Interjútárának vezetője, a kiállítás kurátora nekünk a megnyitón.

Füri képei is ebbe a mintába illenek. Fotózott a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületének környékén, ahol október 23-án este az első nagy összecsapás volt; a Múzeum körút barikádjainál, megörökítette a különösen súlyos károkat szenvedett Nagykörút sebeit és a Kilián laktanya környékét, a budapesti harcok egyik központi helyszínét.

Az amatőr fotósoknak ezek az 1956-os Budapestről a típusképeik. Érthető módon többnyire a leglátványosabb harcok helyszíneit dokumentálták, mintha hirtelen mindenki haditudósítóvá vált volna a korábbi családi képek után. Vagy mintha a város stigmáit akarták volna a lencséjükön keresztül megérinteni akkor, amikor azt hitték, a nehezén már túl van az ország.

„A fényképezőgép segítette őket abban, hogy megértsék, mi történik velük és körülöttük” – mondja Sárközy Réka. Részben szerinte ez magyarázza, hogy mindenki ugyanazokat a jelképes eseményeket örökítette meg: a vörös csillagok leszedését, a Sztálin-szobor maradványait, a lyukas nemzeti zászlókat, a Kossuth-címert vagy a szovjet csapatok távozását követelő feliratokat. A forradalom ikonográfiája néhány nap alatt rögzült, és ezt azonnal érzékelték és dokumentálták is.

Ezeket a helyszíneket járta mások mellett az ekkor már fotós gyakornok Féner Tamás is, aki 18 évesen egy nyilvános vécé takarásában úszta meg éppenhogy, hogy a Kilián laktanyánál telibekapja egy harckocsi: aki kölcsönvette a megszerzett tankot, még csak ismerkedett a pedálokkal, és a gáz helyett véletlenül a löveget sütötte el.

Az OSZK kis kamarakiállításán a fényképeket oral history interjúrészletek egészítik ki. A magyar közelmúlt történetében egyébként is ezek az egyik legérdekesebb dokumentumok, amik messze nem kapnak olyan nyilvánosságot, amit megérdemelnének.

1956 esetében a rendszerváltás előtt és után rögzített életútinterjúknak különösen nagy szerepe volt a forradalom történetének megismerésében. Az 1985-ben alakult Történeti Interjúk Tárában vagy 1800 hosszabb-rövidebb ilyen interjút őriznek, a nagy részük videón is fennmaradt. A mostani kiállításon hetven visszaemlékező megszólalásából állítottak össze belőlük egy válogatást az eredetileg 1977 és 2015 között készült beszélgetésekből.

Ez itt például a filmesek és fotósok ‘56-os visszaemlékezéseiből készült pár perces válogatás, benne Féner emlékeivel, a magyar zászlóval egy tank tetejéről integető Makk Károllyal, vagy a 13 évesen a forradalom lelkes amatőr fotósává avanzsáló későbbi fotóművész Haris László sztorijaival:

Az OSZK kiállítása az amatőr képeknek leginkább a visszatérő jelentéseit próbálja feltárni. Olyan témák köré rendezték az anyagot, mint a sajtószabadság, a szolidaritás, a jelképrombolás és a jelképalkotás, a gyász vagy a forradalom tisztaságának híres motívumai. „Rengeteg kirakat van lefényképezve, azt mutatva, hogy mi nem vagyunk fosztogatók, a forradalomban nem rabolják ki az üzleteket. Ez most a párizsi események tükrében még inkább figyelemre méltó” – mondja Sárközy Réka.

Ő különösen érdekesnek tartja azokat a felvételeket, amelyek a forradalom alatt megjelenő írott üzeneteket örökítették meg. Budapest utcáit napok alatt ellepték a politikai követelések, röplapok, kézzel írt feliratok, a gúnyrajzok és az eltűnteket kereső üzenetek. Ezek közül néhány kisnyomtatvány és plakát a kiállításon is látható. „Az újjáalakuló pártok is így toboroztak. Ott voltak a felhívásaik a hétköznapi emberek gyászjelentései és a szovjet tankoknak szóló üzenetek mellett, a Moszkva felé mutató nyilakkal, és a falfestésekkel, a forradalmi street art nagy kavalkádja” – mutatja a kiállítás kurátora az egykori falragaszokat.

A felvételek fennmaradása önmagában is része a történetüknek. Mint Sárközy Réka meséli, volt, aki egy régi csillár szerelésénél bukkant a nagypapa által évtizedekkel korábban elrejtett ‘56-os képekre. A forradalom leverése után a fényképek birtoklása nem volt kockázatmentes, különösen, ha felkelőket, politikai jelképeket vagy a szovjet beavatkozás következményeit mutatták. Ma már a Fortepanon több mint 1500 amatőr forradalmi kép érhető el, sok van a Nemzeti Múzeum és az OSZK Fotótárában – most Füri László képei is csatlakoznak hozzájuk.

Az OSZK kiállítása, bár szélesebb nyilvánosságot is érdemelhetne annál, mint amekkora a könyvtár egy kis kiállítóterében elérhető, január 29-ig az Országos Széchényi Könyvtár VII. emeleti kiállítóterében látogatható, a belépés ingyenes.