Mit lehet írni egy filmről, amivel kapcsolatban tényleg érvényes, hogy minél kevesebbet tudsz róla előtte, annál nagyobb élmény?

Akár elég lenne annyi is, hogy aki teheti, nézze meg a You Can See Everything (Mindent láthattok) című dokumentumfilmet, mert ilyet még nem látott. Szétfeszíti a műfaj kereteit, vicces, érzelmes, friss, a három óra minden pillanatában leköt és sokat lehet beszélgetni utána arról, hogy mi volt ez egyáltalán.

Ráadásul egyelőre megnézni sem könnyű. Az első magyarországi vetítést a Budapest International Film Festival (BIFF) zárónapján tartották november elsején, a jegyek néhány óra alatt fogytak el. Néhány további vetítésről van már hír, ezek is telt házasak, de nehéz elképzelni, hogy egy ponton ne mutatnák be szélesebb közönségnek is az év egyik kiemelkedő mozieseményévé vált filmet.

Tényleg szeretném, hogy mindenki a legteljesebb élményt kapja, amikor majd nekiül ennek a három órának, ezért igyekszem betartani, hogy semmit olyat nem írok, ami ennek ártana.

Ez az a film, aminek már az előzetesétől eldobta az agyát az internet nem feltétlenül óriási, de annál hangosabb szeglete. A mémesült jelenetben egy férfi és egy nő közvetlen közelről egymás szemébe nézve beszélgetnek, az egyikük olyanokat mond, hogy „miért tévesztenélek meg téged”, a másik meg hümmögve hitetlenkedik. Nagyjából ennyi történik a trailerben, de a két szereplőnek akkora aurája van, hogy az beszakítja a képernyőt.

A startupper és a komikus