Állok a Hargita tetején, körülöttem erdő. Egy házat keresek, ahol Szűcs Balázs él kamaszokkal/fiatalokkal. Hogy a székelyek szent hegyén tanyázik a gyermekbántalmazás miatt elcsapott pap, azt sok embertől hallottuk már, de ennél pontosabb leírást is kaptunk. Legalább négy, egymástól teljesen független forrás írta le kísértetiesen hasonló módon, mit és merre keressünk: a hegy egy megadott útszakaszán valahol le kell lefordulni, és onnan egy csak terepjáróval járható úton érünk el a házhoz, ahol együtt laknak többen. Nem volt más hátra, végig kellett járnunk az összes földutat, amíg azok járhatatlanná nem válnak.
Ebben a cikkben végigmegyünk a folyamaton, ami ahhoz vezetett, hogy az egyik legismertebb magyar szexuális zaklató a mai napig nyíltan mutatkozik gyerekekkel, és a hatóságok helyett csupán két újságíró ütheti bottal a nyomát.
Nem szokás erről beszélni, de zaklatásos, szexuális visszaéléses ügyeket kezelni: rohadt nehéz. Mindig és bármilyen közegben. De amikor gyerekbántalmazásról van szó, akkor aztán pláne gyorsan beindul az ítélkezés helyben és a közösségi médiában, a politikai szintű botrányokról nem is beszélve. Vannak olyan intézmények, és most már az egyházi közegre fókuszálok, mint a bencés vagy a piarista rend, amely mostanra nagyon profin folytatja le és kommunikálja ezeket, és a nyilvánosságban inkább jól jön ki a történetből. De még náluk is egy hosszú fejlődési folyamatról beszélhetünk.
Nagyon más világ volt tíz éve, amikor a Szűcs Balázs elleni egyházi vizsgálat lezárult. Még a metoo előtt voltunk, egyházon belüli gyermekbántalmazásokról szinte senki nem beszélt. A történetet leginkább a nevét és arcát vállaló áldozat, Pető Attila szemszögéből követtük évekig. Több cikk foglalkozott az esztergomi érsekség eljárásának vitatható részleteivel, amely végül – pont az előző cikkünkben bemutatott, egymást támogató piliscsabai fiatalok és szülők bejelentéseinek köszönhetően – a pap teljes kizárásával, laicizálásával végződött. De ennek a kétrészes oknyomozásnak már az a fő kérdése, hogy mi jön az ítélet után:
mi lesz az elkövetővel és a sérült közösséggel körülötte?
A piliscsabai katolikusok saját maguk folytatták le nem hivatalos vizsgálatukat: szembesítették Szűcsöt az áldozataival, széles körben és transzparens módon kommunikálták, mi történt, és mentálhigiénés szakemberek segítségével megszervezték az érintettek lelki kísérését. Volt bőven dolguk: legalább húsz áldozat csak ott helyben, több száz másodlagos vagy harmadlagos érintett környékbeli családokban, iskolában, táborokban. Önállóságukat és bátorságukat lehet csodálni, de azok az egyházi emberek, akik követtek vagy kezeltek ilyen helyzeteket, arra is felhívták a figyelmemet, hogy
ennek azért nem így kellene történnie.
Ezt a cikket is elolvashatod, de rengeteg újdonság is vár rád a következő hónapokban előfizetőként.
Már előfizetőnk vagy?