Aki nem anya, az legyen anya, aki anya, annak meg otthon a helye.

Gyakran észrevétlenül tolódnak el egy kapcsolatban az erőviszonyok a férfi javára. A gyermekvállalás rendszerint ez az egyik első meghatározó változás egy pár életében. Mik a leggyakoribb gondok, mi nehezíti az egyensúly megtartását ebben az élethelyzetben?

Felneveltél egy-két gyereket, dolgoztál is becsülettel. A gyerekek kirepültek, lassan önálló életet kezdenek. Itt az idő számodra, hogy… újrakezdd az egészet?

Miután láttuk, hogy a három éven át otthonülő „jóanyaság" gazdasági-társadalmi gyökerű mítosz, és azt is, hogy a kezdeti időszakra sokféle megoldási módot látunk külföldön, kanyarodjunk ismét haza, saját magunkhoz.

Összefoglaljuk, hogy nemzetközi kutatási eredmények szerint meddig ideális egy gyereknek otthon, az anyjával lennie. Ahogy azt előre megsúgtuk, általános, mindenkinek ideális megoldás nincsen. Bölcsek köve nem létezik. Csak egyéni élethelyzetek, egyéni döntések vannak, és az adott családra szabottan tökéletes megoldások.

Három évig gyeden/gyesen lenni. Nemzetközi viszonylatban a világon sehol máshol nincs hasonló "mérce" a jó anyasághoz, csak hazánkban. Itt viszont örökérvényűnek tűnik. Valamiért alig tudunk azokról a kutatásokról, amelyekben azt vizsgálják hogy egy átlagos kisgyereknek mennyi időt ideális otthon töltenie az (átlagos) édesanyjával, és hogy mennyi idősen érdemes rábízni másokra, majd elkezdeni közösségbe járatni. A 3 éves gyes elvitathatatlan és mindenki számára üdvözítő voltáról szőtt gondolat egyeduralkodó lett a magyar közgondolkásban, akár ideális az adott család életében ezt választani, akár más út lenne esetükben személyre szabottan a tökéletes.

Napjainkban a tömegkultúrát teljesen áthatja a szexualitás, ám annak természetes következménye lassan szégyen lett. A szex minden időben, minden helyen, minden tekintetben, minden pillanatban jó és kell, a gyerek pedig nem kívánt mellékes következmény. A család lassan kimegy a divatból. A nyugati társadalmakban egyre többen viszolygással tekintenek a gyerekvállalásra, a nagycsaládosok pedig egyre gyakrabban válnak gúnyolódás és lekezelő megjegyzések céltábláivá.

Kínában a felsővezetői pozíciók 51 százalékát nők töltik be, a világon a maguk erejéből milliárdossá vált nők fele kínai. A Kínai Népköztársaságban a háztartások bevételeinek a felét nők teremtik elő. Ezek a nők gyermektelenek? Nem. Hogy lehet az, hogy tömegesen olyan helyzetben vannak a kínai nők, hogy nem kényszerülnek választani a családjuk és a karrierjük között? Mindenki leadja a gyerekét csecsemőkorában valami bentlakásos intézménybe? Nem, erről sincs szó. A nagyszülők azok, akik lehetővé teszik a nők számára, hogy akár napi tizenöt órában, vagy a gyermeküktől távol szinte kizárólag a munkájuknak éljenek.