Felneveltél egy-két gyereket, dolgoztál is becsülettel. A gyerekek kirepültek, lassan önálló életet kezdenek. Itt az idő számodra, hogy… újrakezdd az egészet?

Régi lemez már a konzervatív politika alaptétele, hogy a nőknek a család életük értelme, és gyereknevelés, az anyaság a legfőbb életcéljuk és egyetlen vágyuk.

Sokan - közöttük a magyar kormánypárti szakpolitikusok is - ma is magától értetődőnek veszik, hogy a nők miután felnevelték a gyerekeiket, másra sem vágynak mint hogy ingyen bébiszitterkedjenek, „segítsék a fiatalokat". Menjenek csak nyugdíjba, ha negyven évet ledolgoztak, jól jönnek majd az unokák körül, az idősgondozásra, betegápolásra sem kell annyit költeni az államnak, az érintettek örülni fognak, jó lesz az - bólogat egyetértően a politika. Persze, hiszen mit is kezdene magával, az a dolga - helyesel gyakran a felnőtt gyerek is. A kétkeresős családok aligha működőképesek a nagyszülők nélkül. Olvashattátok, Kínában az sem ritka, hogy gyakorlatilag a nagyszülők nevelik fel az unokáikat.

Nők, irány a skatulya

Magyarországon a népítélet igen pontosan kijelöli, hogy a nőknek milyen életszakaszban mit kell csinálnia. Menjél férjhez harmincéves korod előtt, szülni 25 után illendő, minél többet (de kettő-három azért legyen elég), és persze csak akkor, ha a megfelelő anyagi háttérrel rendelkezel.

Negyvenévesen meg snitt. Öreg vagy már mindenhez, ne szüljél már, elsőt meg pláne nem. Az ötvenötöt is elérted? Mit ugrálsz? A munkerőpiacon már régen semmi értéked, menjél, aztán élvezd az „öregkorod”. Azaz lásd el a még otthon élő felnőtt gyerekeidet, aztán törődj az unokáiddal, és persze - ha élnek - az idős, vagy beteg, gondozásra szoruló rokonok ápolása is a te dolgod, az államra már csak nem bízod... Nem számít, hogy nem értesz hozzá. Hogy valóban esetleg hatvanon túl kezdődne a saját, igazi, független életed? Kit zavar az, ugyebár…

A baj csak annyi, hogy emberi életeket nem szabadna ilyen keretek közé szorítani. Látjuk, hogy lehetséges, csakhogy azoknak, akikről ezt-azt le kell vágni, hogy beférjenek a számunkra kijelölt dobozokba, ugyancsak fájni fog. Ahogy a fiatalabbak sem feltétlenül mind egy utat akarnak járni, a nagymama sem ingyen háztartási alkalmazott (bébiszitter, bejárónő, szakácsnő, idősgondozó és ápolónő egy személyben), hanem egy felnőtt ember saját érdeklődéssel, igényekkel, vágyakkal, házastárssal, barátnőkkel, barátokkal. Saját élete van bizony egy hatvan feletti nőnek is. Attól, hogy valaki eléri a nyugdíjkorhatárt, attól még nem feltétlen ücsörög otthon tétlenül egész nap céltalanul. Nem sír felé tántorgó vénség.

Ki van jelölve a feladat

Ha a nagyszülő kedvét leli az unokáival töltött időben, az örvendetes, és ha önként vállalja a gyerekfelvigyázást, az nyilvánvalóan minden fél számára gyümölcsöző. A "fiatalok" számára meg a mai jövedelmi viszonyokat nézve egyenesen főnyeremény. Szerintünk meglehetősen igazságtalan azonban ezt az ingyenmunkát elvárásként megfogalmazni a "fiatalok" részéről is, de az állam részéről pedig egyenesen felháborító. Olyasféle gondolkodás ez, mint az óvodás gyereké, aki azt hiszi, az óvónéni az óvodában él. A nő az egész életében forogjon háztartás, a család, a gyerekek, majd az unokák körül. Amint anyuból nagymama lesz, apuból meg nagypapa, hipp-hopp egyszeriben - újra - megszűnik önálló entitás lenni. Parancsszóra ugorjon, főleg ha közel lakik a gyerekeikhez, ha meg nem, hát szégyellhetné magát.

Az óvodai, bölcsődei nyitvatartás eleve feltételez legalább egy rugalmas munkarendben dolgozó, vagy egyáltalán nem dolgozó szülőt, vagy bármikor elérhető családtagot, alapértelmezetten nagyszülőt. Akkor is, ha ilyen nincsen. Az óvodák kiürülnek fél öt és öt között, aki pedig nem tudja megoldani, hogy ebben az időben elhozza gyerekét, sokszor már nem is csodálkozik, ha úgy néznek rá, mint a véres rongyra. Pláne pénteken. A mamának, papának még fizetni sem kell, hát nem nagyszerű? Miért is ne vállalná minden nagyi és papa? A gyerek a legnagyobb öröm. Legyenek nyugdíjasok is hasznos tagjai a társadalomnak. Nekik ez miért is lenne fáradság? Nem munka az, hanem a dolguk.

Iskolai napközi ugyanez pepitában. Négyig, vagy ötig. Utána oldd meg, hívd a nagyit, nyilván. Aztán ugye ott a nyári szünet. A mai fiatal szülők generációjából sokan a nyarakat a - mai szemmel döbbenetesen fiatalon, akár 55 évesen - nyugdíjba ment nagyszülőknél töltötték. Ma már ilyesmi ritka, mint a fehér holló. Ha nyugdíjas is a nagyszülő, nem feltétlenül bírja türelemmel, erővel, egészséggel vállalni a kihívást, különösen a kisebb gyerekekkel. Vagy csak egyszerűen nem akarja, hogy hetekig az ő gondja legyen a tetszőleges számú dedós unoka. Felháborító, igaz? A kisgyerekes szülők sakkoznak szabadságaikkal, a nagyobb gyerekesek kifordítják zsebeiket, hogy táborba küldjék iskoláskorú sarjaikat. Ez van, így szoktuk meg. Két és fél hónap, oldd meg, és használd a nagyszülőket - legyintenek könnyedén a pedagógusok, akiknek nagy része épp a tanítási szünetek miatti családbarát munkabeosztás miatt van már csak a pályán. Ez a rendszer, és nem fog változni, tehát ezt kell szeretni. Mind tudjuk: nem a tanár hibája.

Nemcsak vonultak, küldték is őket

A láthatatlanul és ingyenesen végzett munkára tehát ott vannak a nyugdíjas nők. Jó megoldás, olcsó megoldás, nagy részük még örül is, remek. Kész-passz, a politikus elégedett, jól kitalálta, népszerű lesz. A középkorú nők biztos mind egyformák. Alig várják, hogy otthagyják a munkájukat, és végre (újra) a csak a családdal kelljen foglalkozniuk.

Aztán jött a meglepetés, hogy az előre kalkulált 25 ezer nőhöz képest többszörös lett a negyven év munkaviszonnyal nyugdíjazott nők száma. Merthogy nemcsak önszántukból mentek három év alatt kétszázezren nyugdíjba. Nagy részük nem önként "vonult", kihasználva az egyébként a férfiakkal szemben meglehetősen tisztességtelenül bevezetett kedvezményt, hanem bizony sokukat egyszerűen elküldték. A közszolgálatból például tömegesen zavarták el a nőket nyugdíjba, hiszen leépítés kell, túl magas is volt a bérük annyi év után. Remek megoldás volt ez, hogy ne a munkanélküliek táborát gyarapítsák ezek a nők, hanem "végre" azt tehessék, amire - a bársonyszéből és igazgatói irodákból nézve - születtek.

Ja, hogy alacsonyabb lesz a nyugdíjuk egész hátralévő életükben? Hát van ilyen, de a család szolgálatáról szóló tirádákkal majd biztosan felvidítjuk, ha nem is kap érte doboz tejfölt a boltban. Igazi sikertörténet. Mármint azt takargatni a sikerjelentésekben, hogy bizony ebben a korcsoportban visszaesett a nők foglalkoztatottsága.

A régi vicc szerint az élet akkor kezdődik, amikor a legkisebb gyerek is elköltözik, és viszi magával a kutyát is. Már ha hagyják, hogy így legyen. A magyar elvárásoktól bolygóközi távolságra látszik a vidáman utazgató, társasági életet élő, egészsége érdekében kiránduló és sportoló, egészségtől kicsattanó külhoni nyugdíjasok képe.

Húzzák az igát, ahogy egész életükben tették, úgysem ismernek mást. Ez az elvárás. Jó ez így is.

Jó ez így is?

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?