Az alábbi mondatok 2022. március 1-jén, az Ukrajna elleni orosz agresszió hatodik napján hangzottak el, Szijjártó Péter magyar külügyminiszter szájából:

„Természetesen szolidárisak vagyunk Ukrajnával, kiállunk Ukrajna szuverenitása és területi integritása mellett. Minden olyan kezdeményezést támogatunk, minden olyan ügyet igyekszünk elősegíteni, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy Ukrajnában újra béke legyen. Az Európai Unió nyolc tagországának, a három balti országnak, Lengyelországnak, Csehországnak, Szlovákiának, Bulgáriának és Szlovéniának az elnökei közös kezdeményezést tettek közzé Ukrajna európai integrációjának elősegítése érdekében. Azt kérik, hogy Ukrajna az Európai Uniótól minél előbb kapjon tagjelölti státust, és minél előbb kezdődjenek megbeszélések a csatlakozás témájában. Ezúton szeretném bejelenteni, hogy Magyarország támogatja a kezdeményezést, sürgetjük a brüsszeli intézményeket, hogy vegyék napirendre ezt a kérést. Erről a támogató döntésünkről tájékoztattam a lengyel és a litván külügyminisztert is, és azt várjuk el Brüsszeltől, hogy kezelje kellő komolysággal a kezdeményezést.”

Szijjártó Péter magyar külügyminiszter – az említett és a hozzájuk időközben csatlakozó országok vezetőivel karöltve – elérte, amit elvárt, Brüsszel kellő komolysággal kezelte a kezdeményezést, Ukrajna soron kívül megkapta az uniós tagjelölti státust, majd elkezdődtek a megbeszélések a csatlakozásról konkrétan.

Keletkezett-e öröm és boldogság e nagy magyar sikernek hála? Nem keletkezett.

A magyar külügyminiszter főnöke, Orbán Viktor három évvel később, 2025. március 15-én, a magyar forradalom és szabadságharc évfordulóján, a Nemzeti Múzeumnál összegyűlt hívei előtt (Brüsszel szinonimájaként a birodalom kifejezést alkalmazva) emigyen fogalmazott:

„A birodalom nem segíteni akar Ukrajnán, hanem gyarmatosítani akarja. A gyarmatosítás eszköze a háború. Európa urai úgy döntöttek, Ukrajnának folytatnia kell a háborút. Kerül, amibe kerül, majd kap cserébe gyors uniós tagságot a mi pénzünkön. Erre egyetlen válaszunk lehet: uniót, de Ukrajna nélkül. A háborúról nem kérdezték meg a magyarokat, de Ukrajna uniós tagságáról nem tudják nem megkérdezni. Magyarország nélkül nincs európai döntés. Egy éve az volt a kérdés, akarunk-e meghalni Ukrajnáért. Most az a kérdés, akarunk-e belerokkanni Ukrajna csatlakozásába. Kedves barátaim, irány a véleménynyilvánító szavazás!”

Egy nappal később, március 16-án megmutatták a „véleménynyilvánító” „szavazás” szavazólapjait is. Hamarosan mindenki megkapja ezeket postán, kerül, amibe kerül.

Az elmúlt egy-két hétben muszáj volt morfondírozni azon, hogy mi lehet a miniszterelnök által beharangozott „szavazás” a műfaját tekintve, de ezt most be lehet fejezni: kiderült, hogy csupán egy egykérdéses „nemzeti” „konzultáció”.

Mindeközben csak a vak nem látja – bár ő is inkább igen –, hogy a három évvel ezelőtti külügyminiszteri és a friss miniszterelnöki megközelítés- és megfogalmazásmódok között antagonisztikus ellentétek feszülnek. Úgy stilisztikai, mint tartalmi síkon.