Már az áldokumentumon lévő kamu szignók alapján a Tiszához sehogy sem kötődő figurákról állítják, hogy elismertek valamit, amit nem ismertek el.
A magyar csapat negyven éve nem jut ki világbajnokságra, miközben ez szinte minden környező országnak sikerült. Magyarország negyven éve nem ér oda sehova, miközben ez szinte minden környező országnak sikerül.
Jobb, mint az amerikai, mert csak egyetlen országnak fog ártani. De rosszabb, mert szelektíve alkalmazzák arra, akit kipécéz a hatalom.
Hiába dolgozhattak tökéletes alapanyagból egy fehér port tartalmazó videóval, Józsefvárosban simán kikapott az agresszív fideszes lejáratókampány. Magyarország jelentős részét ezek már ugyanúgy nem győzik meg, mint az itt is bevetett kamujelöltek.
Dübörgő hatalmi gépezet, mozgósítás és lélektelen stadionrock az egyik oldalon, remény, magabiztosság és spontán lelkesedés a másikon. De a választásokig még sok idő van, és rengeteg erőforrás mocskos trükkökre.
Mindkét oldalon azt látjuk, hogy a kiemelt alakok áldozati pozícióba emelésével a politikai tétek növekednek: a kormánypártok úgy védik Semjént, mint az utolsó bástyát, ami elválasztja őket a bukástól, az ellenzékiek pedig Juhászban látják a mártírt, aki ugyan az igazságot akarta kimondani, a hatalom mégis megpróbálta őt elhallgattatni.
A szuverenitás végső tesztje nem az, hogy ki akarja hangosabban megvédeni. Az ukránok ráadásul fegyverrel védik meg.
A Semjén-ügyet, ahogy mindig mindent narratívaépítésre, és vélt vagy valódi ellenfeleinek megtámadására használja Orbán. A 444 ismét célkeresztbe került. Pedig minden, amit valaha a Szőlő utcai botrányról leírtunk, helytállló.
Ezt nem én mondom, hanem maga a miniszterelnök. Lelke rajta.
A maradék épeszű sajtónak alapvető kötelessége utánajárni annak, hogy miért ért véget kurtán-furcsán a modern Magyarország második legkártékonyabb miniszterelnökének politikai karrierje. Utána pedig nem elsunnyogni egy fontos részletet.
Orbán Győző interjúja megmutatta, hogy Hatvanpuszta pontosan az, aminek látszik. Végül az Orbán családra a magyar Versailles marad, ránk és utódainkra pedig egy gigantikus adósság.
A héten Orbán és Putyin is félreérthetetlenül jelezték, hogy egy csapatban játszanak. Ha úgy tetszik, ez itt most Orbán mask off pillanata – hiába beszéltek erről már sokan, a miniszterelnök eddig legalább próbált úgy tenni, mintha nem erről lenne szó. Most már ez sem szempont.
A miniszterelnök médiaturnéjának következő állomása a Patrióta, újra. Ezúttal a hírhedt fideszes elemzővel ültették össze, és így minden korábbinál jobban kiderült, milyen sok a közös bennük.
A politikusok örülnek, ha ők fejthetik meg a világot, és nem azok, akiket nem kötnek az államtitkári pozíciók, kínkeservesen megszerzett mandátumok. Annak pedig különösen nem örülnek, ha a zenészek világmegfejtése homlokegyenest szembemegy az övékkel.
Fogjuk az internetet és tényellenőrizzünk Németh Balázzsal.