Egy 1956-os magyar menekült megváltoztatta Amerikát. Ma szinte lehetetlen az Egyesült Államokban úgy beszélni Szíriáról, hogy ne Gróf Andrást emlegessék.

A Norvég Menekülttanács politikai tanácsadójával beszélgettünk.

Mondjuk 1956-ban, amikor a magyarok kerestek menedéket sok helyen a világban. Julianna holland királynőt hallják a magyar menekültek érkezésének előestéjén.

Folytatódott a másodfokú tárgyalása a 94 éves egykori belügyminiszternek. Most egy jobbikos politikus sem jött el a Fővárosi Ítélőtáblára.

Örök hála és dicsőség a szovjet hősöknek - hirdeti az 56-ot leverő szovjet katonák emlékműve. Ide kerül majd Putyin virágja.

Állítólag komoly amerikai terv volt arra, hogy a kommunistákat a túl kicsi péniszükkel hecceljék.

Lehull a lepel, összenő, ami. Nem is gondolná.

A házelnök az Echo tévében fejtegetett értékes gondolatokat. Volt időkapu, Brüsszel=Moszkva, kihátrálás, az európai baloldal aknamunkája. Minden.

Kissé jobbikosra sikerült és nem kevésbé zavaros hódmezővásárhelyi beszédében Lázár odacsördített a Nyugatnak, de nem figyelt, és Horthy Miklósnak is. A lényeg: az amerikaiak azért szívóznak velünk, mert nem vagyunk bólogatójánosok! Bizony.