Kellemes Stockholm-szindrómát idéztek elő az És egyszer csak... címen futó sorozattal, aminek már a harmadik évadát is belengették. Pedig nem egyszerűen csak unalmas és mű, de az alapsorozathoz képest nevetségesen konzervatív is. Mégsem lehet abbahagyni.

Támogatásukról biztosították az áldozatokat.

Tényleg csak az kattintson, aki utána nem háborodik fel, hogy lelőttük a poént.

Elképesztő teljesítmény, de sikerült nézhető folytatást készíteni egy olyan sorozatnak, amit földbe tudtak döngölni két vállalhatatlan filmmel. Mert az És egyszer csak... végre nem egy „boldogan éltek, amíg meg nem haltak”. Illetve pont, hogy az.