• „És velünk mi van? Mi volt ez?”
• „Egy tömegszerencsétlenség voltunk.”
• „De jó tömegszerencsétlenség, nem? Amibe nem hal bele senki, és képes vagy máshol újrakezdeni. De ahhoz kellett ez a tömegszerencsétlenség.”
• „Oké, akkor jó tömegszerencsétlenség voltunk.”

A fenti párbeszéd a Szex és New York (SATC) folytatásának, az And Just Like That... (AJLT – magyarul: És egyszer csak...) második évadának utolsó részében hangzott el, és bár a két szereplő a nem túl sikeres párkapcsolatáról beszélt, beszélhettek volna a sorozatról is, ami tényleg pont olyan, mint egy csúnya tömegszerencsétlenség. Nem akarod látni, de nézed, sőt, még a folytatást is várod. Az elmúlt hetekben pedig nem csak én éreztem így. Egy twitterező szerint „katasztrofális” lett a sorozat, ami „semmiben sem hű” az eredeti sorozathoz, de egyszerűen nem lehet abbahagyni: „Alig várom az új részt minden csütörtökön. Ne hagyjátok magatokat úgy beszippantani, mint én.” És egy másik néző is valami egészen hasonlót fogalmazott meg, miszerint úgy szenvedi végig a részeket, mintha horrort nézne, de minden epizód végén azt kívánja, bárcsak öt órával hosszabb lenne.

Az AJLT tényleg horrorisztikusan rossz. Buta, mű, semmi köze a valósághoz, nem vicces, nem szerethető, nem szórakoztató, a karakterek kifordultak önmagukból, vagy önmaguk paródiái lettek, az új szereplők érdektelenek, de valami teljesen megmagyarázhatatlan és érthetetlen okból kifolyólag mégis működik.