Két közepes csapat rossz meccsét hozza a forduló rangadója, de a Chelsea, és az Arsenal sem nyer a PL 22. játéknapján. A Spurs és a Leicester viszont igen, ezzel tovább sűrűsödik az élmezőny, és a West Ham is újabb lépést tesz a BL-indulás kiharcolása felé. Legalábbis papíron, mert az ugye mindent elbír, de hajtás után leadott tippjeinket sajnos a valóság mérlegén is meg kell majd mérjük.

A múltheti start után máris robog tovább a Motson-kupa szerelvénye, tudjátok, ez az a verseny, amelyikkel kilépünk picit az angol futball magával ragadó mocsarából, és megpróbáljuk megkeresni a magyar internet legkedveltebb futball-kommentátorát. Az előző bejegyzés alatt összeállt a tizenhatos mezőny, kialakultak a kalapok, sőt, azóta Twitter-dobozunkban megejtettük a sorsolást is. Ha valaki lemaradt volna róla, kattintás után minden kérdésére választ kap, sőt, innentől bőszen lehet szavazni is, a verseny ugyanis elindult.

Emlékeztek még a híres német játékvezetőre, Markus Merkre? Aki amúgy civilben fogorvos volt, és ezt valamiért minden létező riporter szükségesnek tartotta megemlíteni akkor, amikor egy általa vezetett mérkőzést közvetített. Nagyjából az ezredik hasonló benyögés után döntöttem úgy, hogy akitől még egyszer meghallom "a civilben fogorvos Merk" kezdetű fordulatot, azt kihúzom a komolyan vehető televíziós személyek listájáról. Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a lista üres. Nincs rajta senki.

Nem kell félni, meg fogja kapni a magáét a csodálatosan kiszámíthatatlanul alakuló ünnepi meccscunami is, de előbb bizonyítványt osztunk. Igaz, csak féléveset, ami nem számít bele a továbbtanulásba, de jó közelit mutat arról, kinek merre tart a szezonja, mielőtt az igazán fontos kérdések eldöntésére kerülne a sor. Hajtás után jön az eltelt fél szezon szuperválogatottja, indoklással, cserékkel - belekötni ér, sőt, kötelező!

A világ legfaszipántosabb sportújságírója, Jonathan Wilson monumentális cikket rittyentett José Mourinho karrierjéről. Nem maradt ki semmi, benne vannak az indulás motivációi, a Barcánál töltött tanulóidőszak sajátosságai, a portós sikerek, egyre erősebb konfliktusai Abramoviccsal, és az egész személyiségét, edzői hitvallását alapvetően átformáló 2008-as történések is. Az első felvonásban visszatekintettünk a kezdetekre, a portói felemekedés okaira, és a Chelsea-nél eltöltött időszak buktatóira. Most kétrészes monstre posztunk második epizódja következik, nem szó szerinti fordításban, de a lényeget átadva. Vigyázat, tldr!

A kis José nagyon szerette a focit. Még nem is értette pontosan, hogy miről szól, hogy mi az utánozhatatlanul gyönyörű benne - de már rajongott érte. Valósággal a megszállottjává vált, ott lüktetett a fülében, ott folyt az ereiben, ott dobogott a torkában. Nem véletlenül: a nagyapja egy kis csapat, a Vitória Setubal elnöke volt, így a család minden nap testközelből érintkezett a futballal. A meccs része volt a családi ünnepeknek, előkerült a vacsoránál, az iskolában, a hétvégi programokon. Valósággal beette magát a felcseperedő José szívébe, aki hamar el is határozta, hogy játékos lesz belőle. Ha törik, ha szakad.

A londoni Chelsea-szurkolók nehezen emésztik a tényt, hogy végleg kitelt legnagyobb kedvencük becsülete a Stamford Bridge-en, de nem csak a zátonyon keltett nagy felhördülést José Mourinho kirúgásának híre. Itthon mondjuk - ahogy elnézem - inkább örömködnek a drukkerek, de nem árt megjegyezni, bármennyire felemásan is alakult Mourinho legutóbbi eljövetele a Premier League-ben, nagy valószínűség szerint a Chelsea-történet legmeghatározóbb, legsikeresebb és legjobb edzőjéről kell ítéletet mondanunk a portugál személyében. Hajtás után ilyen messzire azért nem merészkedünk, de a statisztikát segítségül hívva megvizsgáljuk, ki volt az Abramovics-éra legfaszipántosabb edzője a Chelsea-nél.

Jó hétvégéje volt a kárörvendőknek Angliában: egyrészt ismét kifeküdt a továbbra is kikezdhetetlen egóval pampogó Mourinho, másrészt arrcal fúródott a homokba a ManUnited valamint Brandan Rodgers, akinek végre valahára tényleg megköszönték a közreműködést Liverpool vörösöebbik felén. Hogy minden szurkoló találjon valamilyen örömet ebben a játéknapban, arról Agüero gondoskodott a Newcastle hálójának rojtosra szaggatásával, kár, hogy csak egy napig lehetett övé az MVP cím, mert Alexis is nagyon durván befűzte az oktatófilmet a forduló rangadóján. Hajtás utánmágnestábla nélkül, de a szokásos rovatokat nagyjából kimaxolva beszéljük ki a forduló legérdekesebb történéseit.

Naná, hogy az angol csapatok BL-formája. Egyelőre hatból öt vereségnél járnak - köszönjük, Maccabi -, de messze még a vége, simán el lehet például képzelni, hogy a négy próbálkozóból kettő is a csoportban ragad decemberben. De vajon mi az oka a mélyrepülésnek? Hajtás után egyszerre találjuk fel a meleg vizet és a spanyol (haha) viaszt, naná, hogy ostoba mentegetőzésnek hat majd az egész.

Wenger kis híján saját kivont szablyájával szúrta magát tökön, de mivel a Liverpoolra nem vonatkozik a lesszabály, Rodgers ügyesen alkalmazkodva csent el egy pontot a szezon legfaszább 0-0-járól.  Hajtás után jönnek szokásos rovataink, beleszállunk Wengerbe, és pajzsra emeljük az angol futball n+1. csiszolatlan gyémántját is.