Tizenöt forduló van még hátra a roncsderbiből, amit újra a Leicester vezet, hála annak, hogy a mögöttünk hagyott körben az Arsenal és a Manchester City is megbotlott az elé helyezett akadályban. A United veresége csak hardcore hívőknek volt meglepő, ellenben a Spurs egyre acélosabb, és selhursti győzelmével tovább lohol az éllovasok mögött. Hátul szintén egyre tisztább a kép, a Newcastle, a Sunderland és a Norwich is nyakig ül a fekáliában, az Aston Villa pedig egyenesen menthetetlen. Hajtás után érkezik szokásos retinaterhelő összefoglalónk, sok szeretettel.

A szerkesztőségből  - mint azt biztosan sokan tudjátok - többen is az NST-n nőttünk fel szocializálódtunk. Legalább ugyanennyien azt is tudjátok, hogy e blog megalakulása is a mára kicsit leamortizált, jobbára fórumként működő, fent megnevezett platformhoz kötődik. Ezért is szeretnénk továbbvinni egy pár dolgot, ami igazán faszipántos volt a világ legjobb focijával foglalkozó oldalon. Ilyen a nemrég, hosszú évek után, új néven újra életre hívott Motson-kupa és ilyen a - nálunk a tovább után az Arsenal-Chelsea kapcsán bemutatkozó - mocskos-poszt.

A kisebb csapatok meccsei olyanok, mint a magyar baloldali szavazók. Mindenki tudja, hogy léteznek, de csak kevesen láttak akár egyet is. Mivel majdnem több szerzőnk van, mint Chelsea gól a szezonban, mostantól gyakrabban számíthattok tőlünk a maihoz hasonló össszefoglalókra, ahol minden meccset igyekszünk kicsit részletesebben átnyálazni. Tovább után a 15. játéknap, avagy a nagynak mondott csapatok világégései.

A Premier League 22. fordulójában az Arsenal a Britanniából csent értékes pontot, a City otthon oktatta Pardew-ékat, Fat Sam a White Hart Lane-en próbált meglepőt húzni, a Chelsea pedig egy héten belül másodszor szúrta magát tökön. Katt után részletes beszámoló mindegyik eddig befejeződött mérkőzésről, és visszatér a hét kérdése rovat is!

Remek fordulót zártunk: lejátszották a szezon eddigi legjobb meccsét, a Leicester visszatért, Big Sam és Pulis pedig ismét varázsolt. Hajtás után rendesen átnyálazzuk a hét meccsét és ránézünk az alsóbb régiókra is. A szemfülesek még egy kind of új szerzőt is felfedezhetnek a sorok között!

Ünnepi meccscunami után elrettentő hosszúságú monstre poszttal támadunk, természetesen szerkesztőségi összefogás eredményeként. Ha azt hitted, hogy a José-akták tldr volt, akkor most ketté fog állni a füled, persze lehet, hogy megéri: a fontosabb csapatok fontosabb meccseit egytől-egyig megtekintettük három bejgli és két töltött káposzta között, amelyiket pedig nem, arról mélyebben hallgatunk, mint Hegyi Iván az angol válogatott Eb-esélyeiről. Hajtás után ínszalag-sanyargató görgetés, értékes észrevételekkel fűszerezve.

A karácsony előtti utolsó fordulóban nagyjából minden és mindenki a helyére került. Kiderült, hogy McClaren mégis csak egy kókler,  van Gaal az új évet már portugál paradicsomában kezdi, a Chelsea játékosok meglepő módon mégis tudnak futballozni és hogy a Leicester valakit rettentő boldoggá tett. Ja, és az Arsenal természetesen ismét bejelentkezett a bajnoki címért, de most tényleg. Tovább után a 17. kör eseményei.

A háromnapos eszem-iszom, bejglifesztivál, pálinkaünnep és rokonlátogatás-maraton (másnéven “karácsony”) végére ér lassan az ország, ez pedig csak egyet jelenthet: itt az ünnep utolsó napja, az angol Boxing Day. A szervezők és a DigiSport jóvoltából ma, 13:45-től egészen 22:45-ig élő, angol bajnoki meccseket láthat a nagyérdemű - azaz ti. Hab a tortán, hogy 22:45-től is angol bajnoki megy majd, felvételről.Mivel a kétnapos szünetekkel lejátszott találkozók nem csak a játékosokat, hanem minket is megterhelnek, úgy döntöttünk, nem az egyes fordulókat vesszük ezúttal górcső alá, hanem megnézzük, mire mehetnek a vezető és nagycsapatok ebben a rohanásban. Jöjjenek hát a vélemények, a kommentszekciót pedig ti se hagyjátok szárazon!

Jó angol szokáshoz híven - ha még nem lett volna így is elég az eddigi rengeteg meccs - január nyolcadikán kezdetét veszi a világ legrégebbi versenysorozata, az FA-kupa is, amely 2015-től 2018-ig egyébként The Emirates FA Cup név alatt fut majd. Hajtás után rövid beharang, hogy az utóbbi pár hét regényei után legyen türelmetek valamit végigolvasni is.

...a Rolling Stones. Tudom, a modern facebook-twitter-instagram generációban sok ember még azt sem tudja, hogy egyáltalán létezik ilyen banda – talán már azt is elfelejtették, hogy az igazi zenét különféle úgynevezett hangszerekkel játsszák –, de mivel a futball mellett a zene is nagy szenvedélyem, ráadásul mindkét téren angolok a kedvenceim, bátorkodtam kicsit összehasonlítani a kettőt, ilyen még úccsevót’ sehol se.

A 14. forduló már a múlté, a tabella élén pedig még mindig ott trónol a Leicester a maga 29 pontjával, igaz, már csak holtversenyben a Manchester City-vel. Nyakukon a United, és egészen hihetetlen módon az Arsenal is csak két ponttal van lemaradva a listavezetőktől egy ilyen botrányos széria után – Wengerék nyugodt szívvel vezethetnék a bajnokságot, ha nem ajándékoztak volna összesen négy pontot a West Brom-Norwich duónak. Mint a talajvíz, jön fel a Spurs és a Pool, ellentétben a Newcastle és az Aston Villa gőzerővel hasítanak lefelé, a Chelsea pedig még mindig nem bír elrugaszkodni.

Nem lennék meglepve, ha ebből az iszonyatosan béna és hülye címből senkinek nem esik le elsőre, hogy miről is fog szólni ez a poszt. Rögtön el is árulom, még mielőtt valaki arra gondolna, hogy esetleg valami új buzis fiúbanda, akik épp tegnap múltak el húsz évesek. Azon játékosokról lesz szó, akiknek húsz, vagy annál több gólt sikerült szerezniük egy szezonon belül a Premier League történetében.

Ezt a fordulót mintha az összes csapat minél hamarabb maga mögött szerette volna tudni, hogy szünetelhessenek már végre egy kicsit a kemény téli program előtt. Még a gólokat is otthon felejtették, ebben a szezonban először fordult elő, hogy egyetlen csapat sem tudott három gólt szerezni, és még kettőt is csak hárman (Manchester United, Leicester, Palace).Láttunk egy szombatot, ami szinte egy meglepetést sem hozott, a vasárnap már annál inkább. Azt, hogy a Chelsea kikap egy középcsapattól, már nem igazán könyvelhetjük el meglepetésként, a Newcastle még egyet rúgott a már földön fekvő Bornemouth-ba, a két holland, Koeman és van Gaal pedig hozták az úgymond kötelezőt. Vardy megint gólt lőtt, Klopp viszont koppant - hajtás után jönnek a szokásos rovataink!

Szerény, alázatos, becsületes, gyors, kőkemény és francia. Az underrated, azaz alábecsült kifejezés mintapéldája. Otthon igazi jófiú, daliás lengyel francia ember lévén esténként vacsora után nem veti meg a finom bort, de túlzásba nem viszi, mint kedvenc színésze, Gerard Depardieu, és cigarettát sem szív mellé, ami külön dicséretet érdemel, hisz négy éven keresztül kínálgatta őrült lengyel kollégája, de neki sikerült ellenállni. Nincs is rá szüksége, ő a futballpályán engedi ki a gőzt, ahol könyörtelenül csontozza ki az ellenfél támadóit, ám mindezt szabályosan és sportszerűen teszi. Szép csendben a Premier League egyik, ha nem a legjobb középhátvédjévé nőtte ki magát az Arsenal védelmének vezére, és máig nem értem, miért nem kapitánya már legalább két éve. Laurent Koscielnyről van szó, a folytatásban pedig az ő lassacskán beinduló karrierjét énekeljük meg.