A Wagner-zendülés óta nem hallani a szíriai és csecsenföldi vérengzésről elhíresült Szergej Szurovikinről.

Az orosz hadvezetést mély krízis emészti, a wagneres „felkelés” bukása korántsem jelenti azt, hogy minden a helyére került. A fegyveres erők berkeiben fokozódik az elégedetlenség, a főtisztek lojalitása kérdéses, de az elit most még eléggé tart Putyintól ahhoz, hogy kitartson mellette.

Nem valószínű, hogy az armageddon-forgatókönyvhöz nyúlnának a Dnyeper jobb partját elhagyó oroszok. Könnyen lehet, hogy nem a „kivonulás” narratíva a csel, hogy csapdába csalják az ukránokat, hanem éppen ellenkezőleg: a „csapda” narratívát használja arra a hadvezetés, hogy időt nyerjen a kivonuláshoz.

Szergej Szurovikin tábornok feladata, hogy megvédje az eddig elfoglalt ukrajnai területek kiemelten fontos részét, hogy újjászervezze a lenullázódott szárazföldi csapatokat, és hogy tárgyalóasztalhoz kényszerítse Kijevet. Teljes jogú NATO-tag, új Izrael vagy új Koszovo lehetne-e Ukrajnából a háború berekesztése után?