Az ütés, amit a Wagner csoport „igazságmenete” bevitt a Putyin-rezsimnek, akkora sokkot jelenthet, mint a Kreml tavalyi döntése az Ukrajna elleni háború elindításáról – állítja Mihail Komin a Carnegie Endowment honlapján megjelent elemzésében. A politológus szerint a felkelés egyik legizgalmasabb jelensége az volt, hogy a reguláris haderő semmilyen ellenállást nem mutatott június 23-áról 24-ére virradó éjszaka, amikor a wagneresek bevették Rosztovot.

Hogy a szóban forgó sokk mekkora, és milyen mértékben tépázza meg az elnök népszerűségét, illetve a rezsim stabilitását, azt néhány nappal az események után természetesen még nem tudni. Különböző elemzők egymással teljesen ellentétes következtetésre jutnak – vannak, akik Vlagyimir Putyin végóráit emlegetik, mások szerint a történtek meg is erősíthették őt –, ám az biztos, hogy az utóbbi hónapokban önmagát népszerű hadvezérré építő Jevgenyij Prigozsin kiszállt a játszmából. Közben azt talán el is lehet hinni neki, hogy törekvései nem az elnök kiiktatására, hanem ahogyan mondta, „csak” a védelmi minisztérium és a fegyveres erők vezérkarának a lefejezésére irányultak. Innen nézve a vállalkozás – úgy néz ki – teljes kudarcba torkollott, Szergej Sojgu miniszter és Valerij Geraszimov vezérkari főnök a helyükön maradhattak, a Fehéroroszországba „száműzött” Prigozsin az életén kívül valószínűleg mindent elveszített. Igen ám, csakhogy a lehetséges következmények ennél szerteágazóbbak.

Mégis: mit gondolt Prigozsin?

Az ismert fejlemények tükrében nyilván kérdéses, hogy volt-e esélye Prigozsinnak a sikerre, és hogy mire alapozta nagyratörő terveit. Komin szerint az események sorozata azt mutatja, számított a hadsereg és az erőszakszervezetek főtisztjeinek a szolidaritására, és ez részben be is jött. Rosztovig és Rosztovban mindenképpen. A délkeleti katonai körzet központjának – ahonnan a teljes ukrajnai inváziót irányítják – elvileg a leginkább védett városnak kellett volna lennie Oroszországban. Ehhez képest kiderült, hogy a Wagner órák alatt – ostrom és vér nélkül –, néhány ezer harcossal át tudta venni a milliós lélekszámú település irányítását, kvázi foglyul ejtve ott tartózkodó tábornokokat is, köztük Vlagyimir Alekszejevet, a vezérkari főnök helyettesét és Junusz-Bek Jevkurov miniszterhelyettest.