„Egész életemben azt hajtogattam, hogy olyan dolgokat akarok csinálni, amin meghatottságukban sírnak az emberek. Az, hogy ez bejött, ez nekem már elég.”

Amikor a Gólyában felcsendültek a 18 perces Roadmovie című szám első taktusai, mellettem a két kézzel sörös patronba kapaszkodó húsz év körüli lány odaszólt a haverjának:

– Jaj ne, most sírni fogok.

– Én otthon jó előre kisírtam magam, hogy itt már ne bőgjek.

Érkezik a meglepő válasz.

Végül is pont így kell melegíteni egy Holi-koncertre, nem dupla vodkával. Olyannyira, hogy amikor összefutunk Hegyi Olivér Holival a koncert előtt, akkor ő alkoholmentes sört rendel.

„Már egy ideje absztinensben tolom. Meguntam ezt az egész kálváriát a másnappal, meg a harmadnappal. Annyit piáltam már életemben, hogy elég volt. Meg így nem fenyeget a veszély, hogy túltolom, és nem bírok felmenni a színpadra.”

Nagyon előre szaladtunk. Holi első albuma, a Sírok és nevetek július elején jelent meg. Két hónappal később már ott tart, hogy a dugig telt Gólya elől csapatokban küldik el az embereket. Teltház van.

„Pont lehúztam a klotyón ezt az álmomat, hogy én még zenélek egyszer. Sőt már hatszor lehúztam. Már tini koromban zenekarokban kezdtem. És amikor leszartam, pont akkor jött be. Szóval most outsiderként szafarizgatok ebben a sztoriban. Nekem ez egy terápiás jellegű dolog. Volt egy nagyon deep időszakom, amikor nagyon szarul éreztem magam. Most látom a fényt.”

A koncert előtt többen arról beszélgetnek, hogy vajon Holinak most, hogy befutott, lett-e már csaja. A Sírok és nevetek album több száma is arról mesél, hogy száz éve nem feküdt le senkivel, és 15 éve képtelen zöld ágra vergődni a nőkkel. Az indokokat részletesen kifejtette a Vittula című számban:

„A testtartásom merevebb, mint egy diktatúra.”

Holi született antirapper. Számainak egyik fele arcoskodás helyett önostorozásról, nagy kanállal falt twerkelő nők helyett a lányokkal való ismerkedés lehetetlenségéről, a „járok az utamon”, „tudom, honnan jöttem és hová megyek” típusú üzenetek helyett a világon kívüli töltéseken való bolyongásról szól. 18. századi értelemben vett szentimentalizmus.

„Az első dolog, amit leírtam projekt txt-be, hogy nagyon sokat fogok arról dumálni, hogy nincs csajom már régóta. Mert ez nagyon zavart.”

Na, de most, hogy beütött a siker, lett barátnőd?

„Az a durva, hogy nem, de már nem is zavar. Most nem sóvárgok az ideális kapcsolat után. Talán mert nem unatkozok. Most jó minden, azt kész, nem kattogok ezen. A Tindert is leszarom, az a múlté. Egyéjszakások sincsenek. De asszem, nem is lennék rá képes. Egyébként is mindig »az életem szerelmét keresem« típus voltam. Most csomót dumálok ismeretlen emberekkel, lehet, hogy ez kielégít. Eddig nem mertem idegenekkel beszélni.”

Holi csontszárazon ment fel a Gólya színpadára. Nem volt vele más, csak egy üveg csapvíz és egy számítógép. (Később csatlakozott hozzá a Hocuspony rockzenekar, és az utolsó három számot már élő zenei kísérettel adta elő.)

De hogy?

Nem bézbólsapkában, letolt gatyában bólogatós hip-hop koncert volt ez, hanem szentmise, ahol a tisztelendő behunyt szemmel szórta ránk a lélek mannáját. Holi tisztelendő és a verejtékben tocsogó nyáj egy nagy szeretetgombóccá gyúródott össze.