• Orbán Viktor egész Európában egyedülálló kommunikációs-hatalmi szerkezetet hozott létre.
• A rengeteg pénzből felépített apparátus minden helyzetben képes uralni a nyilvánosságot.
• Folyamatosan kutatják a társadalmi hangulatváltozásokat, felnagyítják a szorongásokat, majd védelmet kínálnak ellenük.
• A katonás rendben működő hálózat ma már napok alatt képes az egész országon végigfuttatni hatalmas horderejű kampányokat.
  
• A magyar állam százmilliárdokat költ arra, hogy újraválasztassa a Fideszt.
  

Orbán Viktor negyedik – egymás után harmadik – kormányzati ciklusát (2018–2022), és újraválasztásának esélyeit két nagy válság határozta meg: a koronavírus-járvány és az utolsó hetekben kitört ukrajnai krízis.

Visszatekintve kijelenthető, hogy a kormány egyáltalán nem volt ura az egészségügyi krízisnek – a koronavírus kirívóan sok halálos áldozatot szedett Magyarországon –, és az Európai Unióban egyedülállóan szoros orosz kapcsolatai miatt látszólag szorult helyzetbe került a háború idején is.

Mégis: Orbán kormánya mindkét helyzetben képes volt erősnek mutatni magát; állandó jelleggel dominálni, sőt meghatározni a közvélemény alakulását.

A 2022-es választást a párt hosszú ideje, szisztematikusan építgetett kampánygépezete nyerte meg a Fidesznek.

Orbán és pártja az elmúlt tizenöt évben olyan politikai-kommunikációs apparátust épített fel, ami egész Európában példátlan. Ez az apparátus ma már komplex rendszert alkot, amit kormányon belül önálló kommunikációs minisztérium fog össze; részét képezi elemző és közvélemény-kutató cégek hálózata, tanácsadók, közvélemény-kutatók, finanszírozást segítő alapítványok, influenszerek tucatjai, fizetett aktivisták sokezres hálózata, 10 ezernél is több plakáthely, citylightok; és egy állami hitelek segítségével kiépített, több mint 500 médiumot tömörítő, irányított médiabirodalom.

Az évek során egyre áramvonalasabbá váló rendszerben mindenki pontosan tudja a feladatát; ma már olyan kipróbált struktúra ez, amely

képes folyamatosan meghatározni és uralni a közbeszéd irányát az egész országban, lekövetni és formálni a többségi társadalom politikai percepcióit és lelkiállapotait, szükség esetén pedig akár napok alatt reagálni annak hangulati változásaira.

Megérteni a félelmet

A Fidesz hatalmi gépezetet hosszú ideje ugyanazok az emberek működtetik. A miniszterelnök mellett közvetlenül dolgozó stáb jelentős tapasztalatot halmozott fel országos kampányok menedzselésében: ismerik a média logikáját, szereplőit, fel tudják mérni egy-egy közéleti fordulat vagy nyilatkozat politikai következményeit.

Az első csavarok még közvetlenül a 2006-os országgyűlési választás előtt kerültek a helyükre: az volt az első kampány, amit kampányfőnökként Rogán Antal, a párt akkori belvárosi frakcióvezetője irányított, Habony Árpád nem hivatalos tanácsadóval az oldalán, aki eleinte Orbán személyes imázsáért felelt. Ebben az időszakban csatlakozott csapatukhoz Kaminski Fanny, Habony későbbi felesége, a miniszterelnök jelenlegi Facebook-felelőse, Havasi Bertalan, a Fidesz akkori sajtófőnöke, Orbán jelenlegi sajtósa, továbbá Gyürk András is, aki a Fidelitasban Rogán közeli barátja lett, és aki ma formálisan a párt kampányfőnöke. A 2006-os kudarc után a stáb magja együtt maradt; és azóta minden országos kampányt közösen csinált végig.

Orbán és Rogán a 2008-as szociális népszavazást megelőző kampányban kezdett együtt dolgozni Arthur J. Finkelstein és George Birnbaum tanácsadó-közvélemény-kutatókkal, akik több évtizedes nemzetközi tapasztalattal hátuk mögött professzionalizálták a Fidesz kampányát. Új munkamódszereket vezettek be: minden második héten felméréseket végeztettek, hogy feltérképezzék, milyen ügyekre, témákra és üzenetekre fogékonyak az egyes választói csoportok. 2006-os önkormányzati győzelme után elég forrás állt a Fidesz rendelkezésére ahhoz, hogy megrendelésekkel ellássa a frissen alakult Nézőpont Intézetet és a Századvég Gazdaságkutatót, 2010 után pedig a kormányzat milliárdos szerződésekkel finanszírozta ezeket a think-tankeket.

Az amerikaiak tartalmilag is megújították a Fidesz kommunikációját. A Nixon-kampányokon edződött Finkelstein, akinek a politikáról a megtévesztés művészeteként volt szokása beszélni,

a választók egzisztenciális szorongásait állította a politika középpontjába.