Rian Thum amerikai történész, jelenleg a manchesteri egyetemen dolgozik. A 90-es évek vége óta kutatja a kínai muszlimok történetét, és 2014-ben ő írta az első olyan történelemkönyvet az ujgur népről, amelyik nem kínai, hanem muszlim forrásokra támaszkodik.

Hosszú időt töltött Hszincsiang tartományban, de lassan öt éve nem mer visszamenni. 2017 óta a kínai állam ugyanis a történelemben eddig példátlan módon veri szét a helyi társadalmat: milliókat zártak átnevelő táborokba és vittek el kényszermunkára, a gyerekeket állami intézetekbe dugják, az ujgur családok otthonaiba han kínaiakat költöztetnek be. A középkori kínzási módszerek a legmodernebb megfigyelési technológiákkal keverednek, a besúgóhálozatokat okostelefonos alkalmazások és arcképfelismerő szoftverek segítik. Hszincsiangban létrejött az a mindent megfigyelő totális diktatúra, amit George Orwell 1984 című regényében felvázolt.

A brutális elnyomás arra késztette Thumot, hogy kilépjen történészi szerepéből, és azon is dolgozzon, hogy felhívja a világ figyelmét a hszincsiangi borzalmakra. Az erről szóló cikkei többek között a New York Times-ban, a Washington Post-ban és a Foregin Affairs-ben jelentek meg. Május elején röviden Budapesten járt, ekkor adott interjút a 444-nek.

Lehet történelmi példát hozni arra, ami Hszincsiang tartomány ujgur lakóival történik Kínában? Kikről van szó, és mihez hasonlít az elnyomásuk?

Török nyelvet beszélő népességről van szó, akik teljesen mások, mint a han kínaiak, azaz Kína többségi társadalma. Az 1760-as években hódították meg a kínaiak a földjüket, és azóta szinte folyamatosan az ellenőrzésük alatt élnek.

Úgyhogy leginkább a gyarmatosításhoz hasonlítanám a helyzetet. Különösen az 1950-es évek óta áll meg ez a párhuzam, mert akkortól rengeteg telepest küldött erre a vidékre a kínai kormány. Az 1940-es években a lakosság 6 százaléka volt han kínai, de mostanra már 40 százaléka. A terület eredetileg Közép-Ázsiához hasonlított népességében és kultúrájában, de napjainkra egyre inkább elkínaisodik.

Ami pedig az elmúlt néhány évben történt, azt nem lehet semmihez sem hasonlítani a történelemből. Legfeljebb egyes elemeit feleltethetjük meg korábban látott eseményeknek.

Például a gyerekek tömeges intézetbe zárása nagyon hasonlít arra, ami a kanadai őslakosok gyerekeivel történt a 19. század végén és a 20. század első felében. Ezekben az intézetekben kínainak nevelik őket, kiszakítva a családjukból és a kultúrájukból.

A felnőttek átnevelő táborai a náci Németország koncentrációs táboraihoz hasonlíthatók, az 1937-1941 közötti időből, amikor még nem a zsidók tömeges és gyors meggyilkolása volt a fő profiljuk, hanem az elkülönítésük és kényszermunkára fogásuk.