Plágiumügy miatt távozott a Harvard rektora, de története ennél sokkal többről szól

• Január 2-án lemondott posztjáról Claudine Gay, a Harvard Egyetem rektora, egy nappal azt követően, hogy egy konzervatív lap újabb plágiumvádakkal illette tudományos munkásságát.
• Gay folyamatos támadás alatt állt az egyetemi vezetők decemberi kongresszusi meghallgatása óta: kritikusai szerint nem elég határozottan ítélte el az antiszemitizmust, védői viszont jól megtervezett jobboldali lejárató-hadjáratról beszélnek.
• Miről is szól valójában az ügy? Kik a főszereplők, mit lehet mondani a plágiumvádakról, és mi következik most az amerikai kultúrharcnak ezen a fő frontján?

„Az ellenem zajló kampány többről szólt, mint egy egyetemről vagy egy vezetőről. Ez csupán egyetlen összecsapás volt abban a szélesebb háborúban, ami az amerikai társadalom alappilléreibe vetett közbizalmat akarja lerombolni. Az ilyen hadjáratok gyakran az oktatás és a szakértelem elleni támadásokkal kezdődnek, mert ezek a legjobb eszközök a közösségek számára, hogy átlássanak a propagandán. De az ilyen kampányok nem állnak meg itt” – figyelmeztetett a Harvard leköszönő rektora a távozását követő napon a New York Times-ban megjelentetett publicisztikában.

Ha valamiben Gay, a bukásához vezető médiahadjárat jobboldali szervezői, akadémiai kritikusai és progresszív támogatói egyetértenek, az az, hogy az ügy jóval túlmutat egyetlen személyen és egyetlen intézményen. Hogy pontosan miről van szó, arról már megoszlanak a vélemények, de ez nem is csoda. A Harvardot az elmúlt hónapban megrázó botrány érinti az amerikai kultúrharc szokásos témáit (egyetemi szólásszabadság és cancel culture, kisebbségek reprezentációja), az Izrael és a Hamász közti háború nyugati utórezgéseit, az akadémiai világ jövőjét érintő alapkérdéseket – és tágabban véve az amerikai demokráciával szembeni legsúlyosabb fenyegetéseket. A szálak szétszedését viszont érdemes mégis a főszereplők megismerésével kezdeni.

Tökéletes célpont, gátlástalan támadók