A kitárulkozó önéletrajz, ami világpolitikai tényezővé tette JD Vance-t

Minden választási kampányban felmerül a kérdés, hogy mekkora hatalma van az Egyesült Államok alelnökének, mennyire szimbolikus a szerepe. Nemrég egy teljes vígjátéksorozatot építettek arra, milyen nevetségesen haszontalan meló ez. De ha végigtekintünk az elmúlt harminc év alelnökein, bizony kivétel nélkül jelentős szerepet játszottak a történelem alakulásában.

• Clinton alelnöke, Al Gore hajszállal csúszott csak le az elnökségről, hogy aztán a klímavédelem egyik legfontosabb szószólója legyen.
• George W. Bush alelnöke, Dick Cheney - számos egyéb bűne mellett - kulcsszerepet játszott a katasztrofális iraki háború megindításában.
• Barack Obama alelnöke, Joe Biden elnök lett,
• az ő alelnöke, Kamala Harris pedig most indítja elnökjelölti kampányát, nem is esélytelenül.

Aki kimaradt, és aki cikkünk szempontjából a legfontosabb, az Donald Trump alelnöke, Mike Pence. Ahogy Harrisről, úgy róla is el lehet mondani, hogy egy-két ügy népszerűsítésén kívül nem sokat tett négy év alatt. De aztán ő volt az 2021. január 6-án, aki Trump leghűségesebb híveként is elutasította az elnöke követelését, hogy változtassa meg a választás végeredményét, és őt hozza ki győztesnek. Ha enged a főnökének, az minden emberi számítás szerint soha nem látott káoszba, nagyjából polgárháborús helyzetbe sodorta volna Amerikát. A helyes döntés viszont csak Pence politikai karrierjének vetett véget, nem az amerikai demokráciának.

Azóta a Trump képére formált republikánus pártban alapvetés, hogy a 2020-as választást elcsalták, és Trump új alelnökjelöltje egyértelművé tette, hogy ő egy ilyen helyzetben nem Pence példáját követné. De ha megnézzük JD Vance életútját, akkor láthatjuk, hogy okozhat még meglepetéseket.

Egy könyv, amit mindenki imád

Az alelnökjelöltségéről szóló bejelentés után a Trump-ellenes kommentátorok közül többen kezdték pedzegetni, hogy Vance már a 2016-ban megjelent könyve írásakor is tudatosan helyezkedett és a politikai karrierjét építette. Ha valaki elolvassa a könyvet, akkor ezt jó eséllyel legalább is rosszindulatú túlzásnak tartja.

Nem csak azért, mert az akkor 30 éves Vance nem volt több jól menő ügyvédnél, aki politikai karrierbe csak évekkel később kezdett – amúgy a könyvéért rajongó Szilícium-völgyi milliárdos, Peter Thiel biztatására. Hanem azért, mert ez az önéletrajz nagyon személyes, önmarcangoló, kínos részletekkel teli, pont az ellentéte annak, amit egy önmenedzselő wannabe politikustól várunk. Arról nem is beszélve, hogy miközben a jobb- és baloldali értelmiség is lelkesedett érte a megjelenésekor, Vance könyvének következtetései egyik párt programjához sem illeszkednek. Trump dühödt kritikusából lett talpnyaló trumpista, aki a fehér munkásosztály képviseletére építette a karrierjét, miközben a könyvénél kevés megsemmisítőbb kritikát mondtak ki erre a társadalmi csoportra.

Ezért, amikor politikus lett, Vance kénytelen volt megtagadni a könyve lényegét. Tulajdonképpen az egész addigi életét.