• Az ukránokat az év első felében a nyugati katonai segítség megcsappanása sújtotta, most pedig az emberhiánnyal kell dacolniuk a fronton.
• Közben a háború tovább eszkalálódott az észak-koreai katonák megjelenésével, régi és új frontszakaszok (újra)nyitásával horizontálisan, az ukrán polgári infrastruktúra elleni csapások intenzitásának növelésével, a meglévő nyugati korlátozások lazításával és egy nukleáris hordozóeszköz bevetésével pedig vertikálisan is.
• Bár a háború alapvetően statikus jellege nem változott meg, az ukránok kurszki betörése bizonyította, hogy még mindig tudnak egymásnak hadműveleti meglepést okozni a felek.

Az ukrán védelem nem omlott össze, de a helyzet kritikus

Az már 2023 őszétől látszott, hogy a 2024-es év nem Ukrajna éve lesz. Az optimistább forgatókönyvek akkor azzal számoltak, hogy a 2023 nyári ellentámadás kimerülése után az ukrán haderő talán képes lehet visszaszerezni a kezdeményezést 2025-re, ha 2024-ben aktív védelmet folytatva sikerül kivéreztetni az erőltetett támadásban lévő oroszokat, és tartalékokat tudnak képezni a megfelelő mértékű nyugati katonai támogatás mellett. Az már viszont vita tárgyát képezte, hogy mihez is kezdjen majd Ukrajna azután, hogy átvészelte a 2024-es évet, azaz milyen stratégiát folytasson egy nálánál jelentősebb erőforrásokkal rendelkező ellenséggel szemben egy olyan statikus háborúban, ami mindig egyértelműen a védekező félnek kedvez.

Csakhogy az újabb amerikai támogatási csomag elfogadásának féléves csúszása súlyos lőszerhiányt okozott a fronton, és ellehetetlenítette azt is, hogy az ukránok megfelelő tartalékokat képezhessenek. A bajt tetézte, hogy az ukrán vezetés a végsőkig halogatta a mozgósítási törvény módosítását, és az erődítési munkálatok is késve kezdődtek el. Ezt a helyzetet használta ki Moszkva, amikor május 10-én ismét betört északról a harkivi régióba, hogy széthúzza az ukrán védelmet és további tartalékokat kössön le, vegyes eredménnyel. Az ukránokat nem érte váratlanul a betörés, és bár ennek ellenére is kaotikusan reagáltak, mégis sikerült két hét után megállítani az oroszokat csupán néhány dandár és elit drónos egység átcsoportosításával.

Miután az amerikai támogatási törvényt végül a kongresszus áprilisban elfogadta, a nyáron még abban lehetett reménykedni, hogy az ukrán védelmet sikerül az őszre stabilizálni, és az ukránok meg tudják állítani, vagy legalábbis lassítani tudják az orosz előretörést. Az oroszok azonban július óta hónapról hónapra nagyobb területeket foglaltak el. Ahogy Moszkvának nem sikerült a harkivi betöréssel erőinek jelentős átcsoportosítására kényszerítenie az ukránokat, úgy Kijevnek is csalódnia kellett, ha az augusztusi kurszki offenzívájának célja az volt, hogy az oroszok kénytelenek legyenek erőket elvonni a fő donbaszi támadási irányokból. Még akkor is, ha egyébként a kurszki művelet jóval sikeresebbnek bizonyult, és egy hét alatt mintegy 1000 négyzetkilométernyi területet foglaltak el az ukránok. Nem csökkent a nyomás a fronton, és az oroszok csak novemberben majdnem ötször annyi területet (mintegy 700 km²-t) szereztek, mint 2023-ban összesen.Jelen pillanatban nem látszik, hogy a front hol stabilizálódhat majd.Az év első felében a legnagyobb problémát a lőszerhiány jelentette, most viszont – az előbbitől nem teljesen függetlenül – az élőerő hiánya. Nem véletlen, hogy a Fehér Ház sürgeti Kijevet, hogy szállítsa le a mozgósíthatóság alsó korhatárát a jelenlegi 25-ről 18 évre, miközben az ukrán vezetés egyelőre visszautasítja ezt. Érthető, ugyanis a 18-25 év közti korosztály képezi a legszűkebb részét a már így is rendkívül torz ukrán korfának.

A kérdés heves vitát generált az ukrán és amerikai szakértők között is. Előbbiek azt hangsúlyozzák, hogy az idősebb generációban bőven van még mozgósítható tartalék, és az emberhiány a fronton nem a mozgósítás problémáiból fakad, hanem abból, hogy az ukrán hadvezetés a mozgósítottakkal nem a fronton harcoló egységeket tölti fel, hanem helyette új dandárokat állít fel. Utóbbiak viszont joggal mutatnak rá a fronton szolgáló katonák magas átlagéletkorára, hiszen egy 40 éves katona kevésbé terhelhető, mint egy 20-as évei elején járó. Ezt a problémát nyilvánvalóan az sem orvosolná, ha az ukránok az új dandárok szervezése helyett a meglévőek veszteségeit pótolnák a behívott középkorú férfiakkal.