Hétfőn Berlinben a helyi streetfood klasszikusával, currywursttal kenték össze Friedrich Hegel mellszobrát. Sajnos nem kierkegaardiánus forradalom zajlik a városban, hanem csak a svábok és a többi berlini lakos közötti csatározás ért el egy újabb állomásához. A szoborösszekenést végül a kb. Fosszák meg a svábokat polgárjoguktól!(Schwaben ausbürgern!) nevű mozgalom vállalta magára az interneten, de alighanem csak vicceltek. A közleményük szerint a Berlinben élő sváboknak hamarosan átmeneti szállásokra kell költözniük, az végén pedig a várost is el kell hagyniuk.

Étellel összekent szoborból és komolyan nem nagyon vehető internetes közleményből nem ez volt az első az utóbbi hónapokban, de közben a háttérben valós gazdasági és társadalmi feszültségek is lappangnak. Meg persze az érzés, hogy a régi jó dolgokból megint nem maradt semmi.

Prenzlauer Berg Berlin egyik legfelkapottabb negyede, igazi hipszterparadicsom. A története hasonló, mint Neuköllnnek  és Kreuzbergnek: a munkásnegyed olcsó lakásaiba tömegesen költöztek a diákok, majd megjelentek a művészek is, beindult a dzsentrifikációs dialektika, a lakásárak az egekbe szöktek, jöttek a hipszterek, a helyiek pedig nem bírták a terheket és elmenekültek. Csak míg más városrészek lakói ezt a hanyatlást a külföldiek és a juppik érkezésével, meg az urbanizációs körforgás természetével magyarázzák, Prenzlauer Berg lakói közül sokan a svábokat találták meg bűnbaknak.

A svábok 1990 után jelentek meg tömegesen a környéken, sokan diákként érkeztek, de végül itt alapítottak családot. Az eltérő életritmushoz és mindennapokhoz szokott svábok és berlini őslakosok közötti feszültség évek óta lappangott, de az egész történet akkor robbant igazán nagyot, amikor a Bundestag alelnöke, a szociáldemokrata képviselő Wolfgang Thierse egy interjúban nekiment a kerületben élő sváboknak januárban.

Thierse fő baja az volt, hogy a Németország egyik leggazdagabb régiójából a városba költöző svábok émelyítő provincializmust hoztak magukkal, ami egyáltalán nem passzol a metropolita Berlin stílusához. Bár Thierse maga is vidéki, de több mint negyven éve él a város keleti felén fekvő Prenzlauer Bergben.

Az interjúban Thierse azon kesergett, hogy 1990 óta a teljes szomszédsága lecserélődött, és most már szinte "veszélyeztetett fajnak" érzi magát ott utolsó bennszülöttként. A képviselő szerint itt az ideje, hogy a svábok végre rájöjjenek, hogy nem egy kisvárosban élnek, ahol a helyieknek kell megszervezniük, hogy ki mikor sepri fel az utcát. Szerinte a svábok pont Berlin sokszínű és izgalmas híre miatt költöznek a városba, de ahogy letelepednek, mégis megpróbálják olyanra alakítani Berlint, mint amilyen az otthonuk volt.

A volt Bundestag-elnök emellett a svábok nyelvjárást sem tudta megszokni. Kesergett azon is, hogy a helyi pékségekben már nem értik, mit kér, ha a berlini nevén schrippennek nevezi a zsemlét, mert ott már csak a sváb weckernt értik. Ráadásul a képviselő hasonlóan pórul járt  a szilvatortával is. :-( Az ilyen nehézségek miatt pedig néha már úgy érzi, hogy ő a berlini nyelvjárás utolsó védője a környéken.

Hogy az interjúban mennyire valós sérelmeit osztotta meg a 69 éves politikus, az maximum sejthető, ugyanis Thierse látva a reakcióhullámot, elkezdett visszakozni. Az interjút követő napokban több mint háromezer emailt kapott, melyekben nevezték sznobnak, nácinak, rasszistának és seggfejnek is. Végül meghátrált, és az interjút leközlő lapban az összes klasszikus politikusi magyarázkodáspanelt bevetve kért bocsánatot. Szerinte szavait kontextusból kiragadva értelmezték, ő csak a helyiek és az újabban odaköltözöttek közötti félreértésekre akarta felhívni a figyelmet, neki amúgy vannak sváb barátai (!), nyaralt már szabadidejében sváb helyeken (!!), sőt, a parlament menzájában szokott sváb ételeket is rendelni (!!!).

A feszültség ettől még nem enyhült, sváb szeparatisták pár nappal később ellentámadtak, és spätzleval, azaz a tojásos tésztaspecialitásukkal kenték össze Käthe Kollwitz szobrát. Kollowitz egy gazdag berlini művésznő volt, aki pályafutása során végig támogatta a város szegényeit, 1945-ben halt meg. A szobor megtámadását a Tumblr-n felvállaló Free Schwabylon! mozgalom tagjai amúgy a támadás után egy kis térképpel jelentették be, hogy a szobor körüli parkot és a környező házakat ki akarják szakítani Berlinből, és egy autonóm sváb kerületet akarnak kihirdetni.

A Stuttgartban, tán a legismertebb sváb városban született Hegel szobrának megtámadása sokban rímel erre a januári támadásra. Bár Hegel ugyan élete második felét Berlinben töltötte, és ott is halt meg, de mai napig svábként tartják számon. Mint ahogy amúgy Einsteint, Rommelt és Jürgen Klinsmannt is. 

A szoborösszekenés és a hozzá kiadott közlemények nyilvánvalóan viccnek számítanak, de Thierse interjúja valós feszültségekre világított rá. Az elmúlt években elszaporodtak a Svábok kifelé!, Lőj a svábokra! feliratok és matricák (ezekről jegyezte meg a Spiegel talán némileg félrehangolt történeti érzékkel, hogy Berlinben az ilyesminek mindig nagyobb a füstje, mint a lángja). Május elején pedig feltűnt az első Ne vásárolj a sváboktól! felirat is, ami már annyira nyíltan utalt a harmincas évek retorikájára, hogy a berlini polgármester is megszólalt az ügyben, és rendőrségi eljárás is indult.

A Spiegelnek nyilatkozó helyiek a feszültségből keveset láttak, inkább csak a kerület unalmassá válásán siránkoztak egy sort. Egyikük például azon, hogy a környék már olyan, mintha London egyik divatos negyedében, vagy a New York-i SoHo-ban mászkálna. Egymást érik a borüzletek, a játszóterek, a jógaközpontok, ebben pedig semmi izgalmas és "funky" nincsen. Az átalakulás eredménye volt az is, hogy a környéken sorra zártak be az évtizedek óta működő éjszakai klubok, mert az új lakók előbb drága pénzen megveszik a körülöttük lévő lakásokat, majd elkezdenek panaszkodni a zaj miatt.

Thierse amúgy nem csak fenyegető leveleket kapott, januári nyilatkozatán kiakadtak politikusok is. Günther Oettinger, az EU sváb származású energiaügyi biztosa szerint például a sváb lakosok munkája nélkül nem lehetne a jelenlegi berlini életszínvonalat fenntartani. Az az érv is gyakran előkerül, hogy Berlin maga már rég csődbe is ment volna, ha az ország jobban teljesítő tartományai, például Bajorország és Baden-Württemberg nem vállalnának ekkora terheket. 2012-ben Berlin 4.41 milliárd eurót kapott a közös költségvetésből, míg a két, svábok által is lakott tartomány közel 9 milliárdot fizetett be.

Thierse hallva ezeket a kifogásokat, annyit mondott, hogy meglepte, hogy a svábok milyen komolyan vették ezt a kérdést, a berlinieknek ennél jobb humorérzékük van.

A becslések szerint amúgy körülbelül háromszázezer sváb élhet a 3,5 milliós Berlinben.