• Június elején robbantotta a Guardian a világ eddigi legnagyobb lehallgatási/adatgyűjtési botrányát.
• A lap informátora, Edward Snowden olyan titkos adatgyűjtő és feldolgozó rendszert leplezett le, amelynek segítségével az amerikai kormány szinte bárkit és bárhol megfigyelhet.
• Az ügy vége még mindig nem látszik.
• A titkosítással foglalkozó magánvállalkozások viszont remekül kaszálnak a történeten.

Nem kell terroristának, kábítószerkereskedőnek vagy akár forrásait féltő újságírónak lenni ahhoz, hogy az ember biztonságban akarja tudni adatait, telefonbeszélgetéseit vagy emailjét. Bár nem létezik olyan titkosítás, amit ne lehetne feltörni, arra azért van mód, hogy az ember kicsit jobban megvédje dolgait a hallgatózó kormányzattól.

Dehát nekem nincs mit titkolnom, nem vagyok terrorista

Ezt gondolni elég naiv dolog.

Az igaz, hogy az amerikai kormányzat most elsősorban a terroristákat akarja megfigyelni, de azt azért senki sem tudja megmondani, hogy mondjuk 5-10-15 év múlva mire használnák fel az összegyűjtött adatokat. Nyilván nem csak az USA gyűjt adatokat, hanem más országok is, csak most épp Obamáék buktak le. Mi lesz, ha szélsőségesek kerülnek kormányra? És ha egyszer arra lesznek kíváncsiak, hogy kik támogatták a politikai ellenfeleiket?

Általánosságban véve azt lehet mondani, hogy minél kevesebb adatot tart nyilván egy állam a saját polgárairól, annál jobb. Persze van olyan adat, ami feltétlenül szükséges mondjuk a közigazgatás működéséhez, mint a név, a lakcím vagy az adószám. De az emailek vagy a mobiltelefon híváslistája nem tartozik ebbe a körbe.

Titkosítani túl macerás

Még akár öt éve is igaz lehetett, hogy a különböző titkosító programok használata túl körülményes volt egy átlagos usernek.

A katonai vagy államtitkok kódolásánál ez ugye nem probléma, hiszen ott elemi érdek a titkosítás, akár macerás, akár nem.

Engem viszont baromira nem érdekel, hogy milyen a kulcs, hogy hány bites kódolás, vagy hogy egyáltalán mit jelentenek ezek a kifejezések. Egy a lényeg: lehetőleg minél kevesebben tudják elolvasni az üzeneteimet / lássák a híváslistámat / a google keresésem előzményeit.

(Azért akit nagyon érdekelnek a technikai részletek, és ostobának akarja érezni magát viszonylag rövid idő alatt, annak ajánlom például ezt az animációt titkosítás működéséről. Én egy perc után csuktam be sírva a Chromeot azzal, hogy ez nekem magas.)

Így lehet titkosítani

Ma viszont már van pár lehetőség azoknak, akiket hozzám hasonlóan nem annyira érdekel a dolog háttere, de mégis ragaszkodnak az adataik biztonságához Vagy legalább is a biztonság illúziójához.

• Mennyi: Havi 10-30 USD
• Mit tikosít: Telefonhívás / SMS / email / video
• Ki gyártja: Phil Zimmermann, ő találta ki a PGP nevű, világszerte elég népszerű titkosítási rendszert is
• Megjegyzés: Bizonyos szolgáltatások csak Amerikában elérhetőek

• Mennyi: Az szöveges üzenetek ingyenesek, a többi szolgáltatás ára még nem nyilvános
• Mit titkosít: szöveges üzenet (biztos)
• Ki gyártja: Peter Sunde, ő a Piratebay egyik alapítója
• Megjegyzés: Még nincs kész

• Mennyibe kerül: ingyenes
• Mit titkosít: keresések
• Ki gyártja: Gabriel Weinberg
• Megjegyzés: A Google azért jobb találatokat ad, főleg magyarul

• Mennyibe kerül: az első 3 hónap ingyenes
• Mit titkosít: mobil kommunikáció a SeeCrypt hálózaton belül
• Ki gyártja: Harvey Boulter
• Megjegyzés: Csak a SeeCrypt felhasználók egymás közötti kommunikációja titkos

• Mennyibe kerül: ingyenes
• Mit titkosít: file, szöveg, de főleg email
• Ki gyártja: Phil Zimmermann találta ki, most épp a Symantec-é
• Megjegyzés: Nem rémesen felhasználóbarát

TOR , Gibber, Tango, Kakao,

(Vice, Mashable, innen-onnan)