Angola, 1977. Általában nem szoktak rövidnadrágban lövöldözni, a szovjet ember még a strandon sem visel ilyen öltözéket, pedig milyen jól áll a Kalasnyikovnak a forró nadrág. Afrikában persze minden másképp van.
1986, Uganda. Az a helyre kis retikül is egy Kalasnyikov. Az NRA-szervezet katonája, egy árva ugandai lány már túl van a nehezén, Museveni csapatával öt év polgárháború után legyőzték Obote második rezsimjét. Az árvák szüleit Obote emberei gyilkolták le, a legbátrabb harcosok lettek belőlük.
1986, Uganda. A harmincéves Grace Kyabeishiki, a háborúban született gyermekével és fegyverével. Ő is az NRA harcosa volt. A fegyver nem Kalasnyikov, de az AK-ba is való lőszerrel működik.
Jemen, 1986. A helyi szocialista párt fegyveresei Aden közelében. Azért van fegyver kezükben, mert a kormánypárt tüzet nyitott a jemeni szocialista párt kongresszusára. Kéthetes polgárháború következett.
1992, Bosznia, Szarajevo. Ez a hangulat már ismerősebbnek tűnhet, a Tito-éra utáni polgárháborúban járunk. Tito-szobor, Kalasnyikov, üdítő, jugoszláv katona.
Afganisztán, Kabul, 1992. Mudzsahedín harcos feszít fegyverével egy elegáns kabuli hotelben. Az imperializmusnak lőttek, a hotelek új vendégei a szélsőséges fegyveresek.
Groznij, Csecsenföld, 1995. Csecsen fegyveres orosz fegyverrel, amivel a megszálló oroszokat lövi. A háta mögött pedig az oroszok lőttek szét egy házat - ágyúval.
Groznij, Csecsenföld, 1995. A helyszín ugyanaz, de a szereplők mások. A nők Kalasnyikovot ölelgetnek a csecsen függetlenség vezéralakja, Dudajev portréja előtt.
Ciszjordánia, 1995. Palesztin rendőr és egy tízéves gyermek az izraeli csapatok kivonulását ünneplik Tulkaremben.
Monrovia, Libéria, 1996. A helyi diktátor, Charles Taylor egyik katonáját látjuk. A srác 8 éves.
Egyesült Királyság, 1997. A britek fegyveramnesztiát hirdettek az északír béke egyik állomásaként. Aki leadta a fegyverét, azt nem büntették meg. A képen egy nyomozót látunk.
Goma, Zaire, 1996. Durvább vizekre eveztünk megint. A srác tutszi harcos, és éppen Mobutu elnök hatalmát igyekszik társaival megtörni. Ez volt az első kongói háború kezdete. (A kezében ugyan nem Kalasnyikov van, de annak koppintott változata.)
Guerrero, 1996. Latin-Amerikában először járunk: ezek a mexikói fegyveresek, a Népi Forradalmi Hadsereg harcosai és a kormány uralmát próbálják megtörni Guerreróban. Itt éppen arra emlékeznek, hogy 1960-ben megölték minden mexikói forradalm gerilla példaképét, Rojast.
Tirana, 1997. Ha ismernek albán viccet, akkor ezen a képen sem fognak meglepődni. Igen, itt egy albán rendőrt látunk, teljes menetfelszerelésben. Azért teker egyébként, hogy odaérjen az amerikai nagykövetséghez. Rengetegen akartak ugyanis menekültstátuszt kérni az USA-tól, amit meg kellett akadályozni.
Kinshasa, Kongói Demokratikus Köztársaság, 1997. Emlékeznek még a tutszi srácra? Na, itt már a győzelmet ünneplik a tutszik, Afrikában pedig új ország született. A lázadók vezére, Kabila győzelmét ünneplik a diktátor Mobutu felett.
Freetown, Sierra Leone, 1997. Ha meglőnek Kalasnyikovval, lőjj vissza Kalasnyikovval! A katonák éppen egy Sierra Leone-i ostromot próbálnak visszaverni, miután a nigériai hadsereg bombázta a fővárost.
Tropoje, Albánia, 1999. Újra ropognak a fegyverek a Balkánon, de ez már a koszovói albánok és a szerbek ügye. A néni Észak-Albániában került lencsevégre, itt volt a koszovói albánok hátországa a szerbek ellen. Koszovó azóta független státuszt élvez.
Bagdad, Irak, 2000. Önök is kevesellték már a Közel-Kelet büszke, bajuszos katonáit? Hát tessék, ők frissen végzett iraki katonák, akik ekkor még leginkább egy újabb iráni-iraki háborúra számítottak, nem az amerikaiakra.
Betlehem, Izrael, 2000. Végre egy kisgyerek, aki nem igazi, hanem egy fából készült Kalasnyikovval szórakozik. Erre már egy hete nem volt módja az izraeli rendőrök és a palesztin fegyveresek összecsapása miatt, de ez a szombat nyugis maradt.
Afganisztán, 2001. Na, tessék! A férfi, aki nemsokára felforgatja az egész világot. Oszama bin-Láden katonáival pózol valahol az afgán hegyekben (videófelvétel). Júniusban járunk, pár hónap és lángba borul New York.
La Macarena, Kolumbia, 2001. Ő sem él már, pedig a rettegett kolumbiai gerillacsoport, a FARC vezetője volt. Jorge Briceno 2001-ben persze még ereje teljében volt, itt éppen azt ünneplik, hogy több száz katonájukat elengedte a hadsereg. Bricenót 2010-ben megölték végül. És hogy azóta mi történt a FARC-kal? Itt elolvashatja, elég érdekes.
Dzsenin, Ciszjordánia, 2001. Tűzszünet van Izrael és a palesztinok között, ám a feszültség óriási. Ennek a fiúnak a rokonait egy lövöldözésbe fulladt fogolycserében lőtték le.
Tora Bora, Afganisztán, 2001. Már túl vagyunk a a World Trade Center elleni támadáson, az USA Afganisztánban rohamoz. A hegyekben élő tálib fegyveresek harckészültségben vannak, bár uralmuk már nem tart soká. Illetve még bármi jöhet, azóta az USA kivonulóban Afganisztánban, és kérdés, hogy ezek jóvágású fegyveresek nem akarnak-e megint balhét (De.).
Tora Bora, Afganisztán, 2001. Ami szép, az szép és érdek nélkül tetszik. Az arc, a puskacső és ez a fantasztikus sapka, a tekintetről nem is beszélve.
Eilat, Izrael, 2002. Általában így utaznak a Kalasnyikovok a nagyvilágban, hogy aztán a célállomás tűzbe boruljon. Mondjuk pont ezek a fegyverek nem. A palesztinoknak címzett szállítmányt az izraeliek elcsípték a Vörös tengeren, 500 darab gépkarabély kiterítve.
Gáza, 2002. Obeid édesanyja azért zokog, mert fiát, akinek fegyverét tartja és csókolgatja, az izraeli katonák lelőtték a Gázai övezetben. Azt hitték, hogy a Fatah tagjánál pokolgép van, de nem volt.
Ramallah, Ciszjordánia, 2002. Palesztin férfi, Kalasnyikovval a kezében lazán átslattyog az úttesten. Mindezt azért teheti meg, mert az izraeli hadsereg kivonult a városból, egyedül Jasszer Arafat palesztin vezetőt és házát őrizték. A város fellélegzett.
Korhogo, Elefántcsontpart, 2002. Az afgán hegyi lázadóknál jobban csak az elefántcsontparti muszlim lázadók kezében áll jobban a szovjet gépkarabély.
Bouake, Elefántcsontpart, 2002. Ő is elefántcsontparti, azért néz ki ilyen jól. Ekkor már a kormány kijelentette, nem tárgyal a lázadókkal és támadást indított az ország második legnagyobb városa ellen. A férfit ez láthatóan ebben a pillanatban nem nagyon izgatja.
Danane, Elefántcsontpart, 2003. A rendfenntartó fegyveres nő miatt mindenképpen be kellett rakni ezt a képet. Február van, tűzszünet még nincs a kormány és a lázadók között, de ebben az évben már lesz.
Moszul, Irak, 2003. Igen, Irakban újra felkattognak és majd még évekig, sőt manapság is bőven kattognak a Kalasnyikovok arrafelé. Ha pedig fegyver kell, a fegyverkereskedőhöz kell menni. A jó szakember pedig átnézi a puskát, ahogy itt is.
Moszul, Irak, 2003. Önkéntes nők vonulnak fel, hogy Szaddám Huszeint és rendszerét megvédjék George W. Bushtól és haragjától. Az önkénteskedésből és a Kalasnyikovokból (vagy RPG-kből) már ekkor sejteni lehetett, hogy túl sokáig nem fogják bírni az ellenállást.
Tikrit, Irak, 2003. Mondhatnánk, hogy békemenet, hiszen Szaddám Huszein szülővárosában a Baath párt fegyveres alakulata ünnepli, hogy párt és Szaddám Huszein hatalma negyvenéves.
Bagdad, Irak, 2003. Az amerikaiak még nem vonultak be, ez a Baath pártból való férfi pedig azt mutogatja ennek a derék háziasszonynak, hogyan működik a Kalasnyikov. Sok iraki megtanulta ezt.
Bagdad, Irak, 2003. Ez az aprócska iraki kisfiú szerencsére nem használta a Kalasnyikovot. Csak a kezébe nyomta a helyi tévé, hogy propagandafilmet forgasson az amerikaiak elleni önvédelmi háborúhoz.
Bagdad, Irak, 2003. Csak egy hónap telt el az előző kép óta, és mi történik? Aranyos iraki kisfiú helyett egy aranyozott Kalasnyikovot bámul egy amerikai katona. Ez két dolgot jelent: 2003-ban sem lehetett már Kalasnyikovokkal háborút nyerni, ennek ellenére, egy aranyozott Kalasnyikov még akkor is kúl tudott lenni.
Monrovia, Libéra, 2003. A lázadók - mivel mással - üres töltényhüvelyek dobálásával és tánccal ünneplik, pontosabban hergelik magukat a következő támadásra az ország fővárosában.
Falludzsah, Irak, 2004. Na, tessék, említettük, hogy még bőven fognak ropogni a Kalasnyikovot Irakban. Csak egy éve dőlt meg a Szaddám rendszer, de az országban lévő rengeteg fegyver nem maradhatott néma. Itt éppen szunniták örvendenek azon, hogy megsemmisítettek egy amerikai konvojt.
Abu Gharib, Irak, 2004. A téma ugyanaz, az amerikaiak nem tudják Irakot stabilizálni. A háttérben egy katonai üzemanyagszállító lángol.
Banda Aceh, Indonézia, 2005. Végre egy boldog pillanat: az indonéziai Aceh tartomány szeparatistái motorral hozzák fegyvereiket, miután megállpodtak a tűzszünetről és a lefegyverzésről.
Rumbek, Dél-Szudán, 2005. Ez sem egy vidám kép. Dél-Szudánban készült, ahol általában lőnek. Most volt egy hosszabb, békés időszak, erről itt olvashat, de a népek megint egymásnak estek. Kattognak a Kalasnyikovok újra.
Narathiwat, Thaiföld, 2006. Ismét egy vidámabb kép Thaiföldről: Souriya Sunshine előadóművész egy Kalasnyikovból készült gitárral a kezében énekel valószínűleg a békéről. A zenész a lázadók és a kormányerők között mediátorkodott, kétszáz embert mentett meg. Sajnos Thaiföldön megint balhé van.
Kidal, Mali, 2006. Afrikában vagyunk ismét, Maliban. Itt is általános a feszültség, kormányerők itt, szakadárok ott. Kidal az egyik legerősebb muszlim többségű északi város. Ezúttal harc nem volt, mert a kormányerők közeledtére mindenki elmenekült a városból. Annál inkább tavaly, amikor a franciáknak kellett stabilizálni a régiót.
A murszi harcosoknál jobban senki sem tudja jobba egyszerre tisztelni a hagyományokat és a komoly tűzerőt. Sajnos ezt a képet, mit itt nem mutathatjuk meg, de érdemes klikkelni a dél-etiópiai Kalasnyikov-divatért.
Colombo, Sri Lanka, 2006. Az ázsiai országban a tamilok akarnak folyton elszakadni. Ezen a férfin persze inkább az látszik, hogy elvonulna a természetbe, de a Kalasnyikov a kezében feledtébb gyanús.
Izsevszk, Oroszország, 2006. A venezuelai populista elnök, Hugo Chavez éppen megtekint. Nem másutt egyébként, mint a Kalasnyikov-gyárban, Iszevszkben. Chavez inkább az oroszokkal szeretett partnerkodni.
Sinuiju, Észak-Korea, 2006. Észak-Koreában mindig feszkó van, most is. A kínai határ közelében vagyunk, a kiskatona és a fénykép készítője között egy folyó van. Ettől függetlenül lőhetne, de szerencsére csak mutogat.
Kamjanec-Podilszkij, Ukrajna, 2007. Béke van, a Kalasnyikovokat megsemmisítik. Ukrajnában ekkor 1,5 millió kézifegyver volt, ezeket egy NATO-megállapodás keretében semmisítették meg.
Izsevszk, Oroszország, 2007. Bár a régi Kalasnyikovot elpusztítják, újak azért még bőven készülnek a legendás gyárban. Évente százezer, de az AFP szerint ugyanekkor Kínában, Bulgáriában, Lengyelországban további 900 ezer készül évente - igaz ezek hamisítványoknak számítanak.
Chinvali, Dél-Oszétia, 2008. Felhőtlen az öröm Dél-Oszétiában, miután némi orosz segítséggel sikerült elszakadniuk Grúziától (ma Georgia).
Moszkva, Oroszország, 2009. Vissza a kezdetekhez: A Vörös téren a második világháborús szovjet győzelemre emlékeznek. A katonák még mindig Kalasnyikovokat markolásznak. A gépkarabély első típusa 1949-ben volt kétéves.
Kandahar, Afganisztán, 2011. Afgán rendőr hajnali mosolya. A jókedvre mindenképpen szüksége van, hiszen a tálib tartomány kellős közepén vannak. Derűre adhat persze okot, hogy az amerikai hadsereg ekkor még nagy létszámmal segít az országot stabilizálni kívánó kormányka.
Okolica, Fehéroroszország, 2013. A kép már idén készült. Az utolsó európai diktatúrában egy belügyér a Honvédők Napján (február 23.) ünnepel ezzel a furcsa gyakorlattal Minszktől nem messze.
Aleppo, Szíria, 2013. Említettük, hogy még a mai napig ropognak a szovjet fejlesztésű gépkarabélyok. Dél-Szudánról már esett szó, de ą legvéresebb polgárháború most Szíriában folyik. Ez a kurd harcos éppen szünetet tart a lázadók egyik központjának számító Aleppóban.
Aleppo, Szíria, 2013. Emlékeznek még az első képre? Rövidnadrág, félcipő, Kalasnyikov. A divat azóta is elválaszthatatlan a polgárháborús Kalasnyikovtól, hiszen a polgároknak sosincs egyneruhájuk, a divatra és a szabadságukra viszont odafigyelnek.
---
Fotók: AFP
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.