Cikket írt Ukrajna orosz megszállásáról Maria Aljohina, a Pussy Riot zenekar tagja.

"Oroszország katonákat küld a Krímbe".  Ezek nem csak szavak, amiket az egész világ láthat, hanem egy olyan tett, amit a hazám, az Oroszországi Föderáció nevében hajtanak végre.

- kezdi Aljohina, aki elmeséli azt is, hogy vasárnap Moszkvában a háború ellen tüntető, nemzeti himnuszt éneklő tüntetőket tartoztatott le az orosz rendőrség, közben pedig javítótáborba zárták azokat, akik pár éve a Bolotnaja téren tisztességes választásokért tüntettek.

Katonák, rendőrök, börtönőrök, mind parancsokat követnek. Az ellenállás letörésére kiadott parancsot. Az régi börtöntaktika, ahogy egymásnak ugrasztanak polgárokat, és hogy emberek egy csoportjának felhatalmazást adnak, hogy fizikai és jogi erőszakot alkalmazzon a másikon. Ez Vlagyimir Putyin taktikája is.

A történelemkönyvekben nem lesz nyoma a mi ellenállásunknak, mert már azelőtt le fognak tartóztatni minket, hogy elérhetnénk a tereket, hogy hangot adjunk véleményünknek. Nem lesz feljegyezve a tény, hogy a döntést a katonák bevetéséről az a Putyin hozta meg, aki magához ragadta a hatalmat, és most az én hazám nevében beszél. A történelem csak azokat a szavakat fogja látni, hogy "Oroszország", "katonák", "a nemzetközi közösség felháborodása".

Aljohina szerint az elmúlt napokban mindenkit, aki az államtól kapja fizetését, tüntetni hívtak a beavatkozás mellett. Fizetett tüntetők álltak ki a katonai akcióért.

Az egész mögött szerinte az oszd meg és uralkodj elve áll, amit Putyin mesterien alkalmaz, és amivel mára végérvényesen megosztotta az orosz társadalmat. Azokra, akiknek van véleménye, de nincs joguk vele utcára menni, és azokra, akik felvonulhatnak ugyan, de üres fejjel, és bármiféle szándék nélkül, hogy a kormánynak bármit mondjanak.

Ez az a megosztottság, ami talán ijesztőbb, mint a polgárháború.

- írja Aljohina, aki szerint mára odáig jutottak, hogy aki politikailag elkötelezett, vagy nem a közöny jellemzi, azt kigúnyolják, és csak az engedelmességet üdvözlik, erre épül az állam.

A  mai orosz társadalomban a szebb holnapba vetett szovjet hit mögött már nincs tényleges meggyőződés, de a nap végi fáradt sóhajok azzal a gondolattal van átitatva, hogy legalább nincs háború.

Egyelőre.

Aljohina szerint ez a szenvtelenül, vakon megélt jelen a végén mindig végzetesnek bizonyul. Akik elfogadják azt az ítéletet, hogy életüket passzív feledésben kell leélniük, meg fogják ismételni a történelmet, annak minden hibájával együtt.

A béke zászlói alatt, de a háború szélén állva, Oroszország megismétli 1968-at.

Aljohina ezután két hozzáállás között tesz különbséget. Szerinte vannak, akik eszközként tekintenek a hatalomra, és ők tudják, hogyan lehet a múlt és a jelen hibáival szembenézni, és vállalni érte a felelősséget. Vannak viszont, akiket csak a saját azonnali hasznuk hajt, öncélként tekintenek a hatalom megszerzésére. Ők soha nem fogják elismerni a hibáikat.

Oroszországban pedig egy olyan ember került a hatalomba, aki egy harmadik utat választott: büszke a hibáira, és emlékművet állít a dicsőségükre.

A Perm város közelében fekvő javítótáborban, ahol Aljohinát is fogva tartották, az első számú szabály, amit minden női fogoly betéve ismer, az az "Alakzat, szabályzat, étrend".

Évek óta e szerint a szabály szerint élnek. De nem ugyanezt a szabályt követi minden orosz már évek óta? Nem ez az, amit a polgártársaink a saját kezükkel felépítettek? A különbség Oroszország és egy javítótábor között az, hogy a táborban a büntetést az állam szabja ki, de Oroszországban nekünk kell dönteniük arról, meddig szeretnénk még így élni. Különben a világ azt figyelheti majd, ahogy a Kreml egyre inkább egy börtön őrtornyára fog hasonlítani, ami az Oroszországi Föderáció nevében fog parancsokat adni, katonákat bevetni.

(via NewRepublic)