Az ország, amiről Orbán álmodik

  • A kazah nyitás egyik állomásaként kedden Kazahsztán miniszterelnöke Fazekas Sándorral felavatta a Városligetben egy kazah költő szobrát, majd a magyar kormány vezetőivel tárgyalt a parlamentben.
  • A múlt héten voltam Kazahsztánban, pontosabban a régi és az új fővárosában, Almatiban és Asztanában, ahol Orbán Viktor és Kövér László is járt.
  • A világ 9. legnagyobb országát a volt kommunista Nurszultan Nazarbajev elnök vezeti (eredetileg ő avatta volna fel a szobrot, de erre nem volt szükség).
  • Pártja mindig 90 százalék fölötti eredménnyel nyer a választásokon, valódi ellenzék nincs, a néhány fős tüntetéseket is erővel elnyomják.
  • Közben viszont az energiahordozókkal jól ellátott ország gazdasága sose volt még ilyen jó, és a diktatúra sem a legfojtogatóbb a környéken.

Mielőtt elutaztam, még körbenéztem a könyvesboltokban, hogy van-e bármilyen könyv magyarul Kazahsztánról. Mindenhol csak két dvd-t lehetett kapni: természetesen a Boratot és az Óriás harcsák horgászatát. Azaz itthon nem sokat lehet tudni a kazahokról, hacsak nem vesszük azt, hogy a Duna Tv leadta a Nazarbajev életéről szóló propagandafilmet. Homályos ismeretekkel érkeztem én is.

Szovjet emlékmű a Panfilov parkban

Amikor hajnali ötkor leszállt a gépem Almatiban – ahol most pont olyan az idő, mint itthon, csak a páratartalom alacsonyabb –, és katonák meg hangos, dudálva ordibáló, bőrkabátos taxishiénák fogadtak, majd olyan plakátokat láttam meg először, amik a bankokban 10 százalékos betéti kamatot ígértek, egyből egyértelmű volt, hogy ez Közép-Ázsia. De a Toyota, Lexus és Mercedes terepjárókkal tömött háromsávos utakat és az azok mellett látható, egy méterig fehérre meszelt fákat elnézve egyből világos, hogy gyorsan fejlődik a régió, mintha csak beütött volna az aranyláz a Balaton déli partján. Itt annyira erős a Nyugat-Európa felé közeledés, amennyire csak egy posztszovjet ázsiai országban lehetséges. Konkrétan jó hely, pedig korábban sose volt az – és most se teljesen az.

Főfőnök

A középkorban megosztott, belharcoktól sújtott Kazahsztán a 19. század óta orosz uralom alatt állt. Később Sztálin európaiakat és koreaiakat telepített ide (nagy részük a rendszerváltás után hazatért), közben mellékesen haláltáborokat hozott itt létre, milliókat éheztetett vagy végeztetett ki, és az ország egy azóta is lakhatatlan részét atombombákkal szórta meg. Hruscsov idején az ostoba szocialista mezőgazdaság súlyos környezeti és gazdasági károkat okozott, például kicsinálta az Aral-tavat. Az 1991-es függetlenné válás után az első évek nehezek voltak, valaki azt mesélte, hogy vidéken áram se volt, és az emberek kínai főtt tésztán éltek. Aztán Nurszultan Abisuli Nazarbajev, a Kazah Kommunista Párt főtitkára lett az elnök, Kazahsztán pedig nagyon elhúzott a déli szomszédaitól, az etnikailag megosztott Üzbegisztántól, a keményen diktatórikus Türkmenisztántól és a jóval szegényebb Kirgizisztántól.

A most 73 éves elnök nyitott a piacgazdaságra. 2000 óta nagy a gazdasági növekedés, ami a kőolaj-, földgáz-, ásványkincskészletre alapul. Itt van a Föld olajtartalékainak 3 százaléka, és Kazahsztán a világ legnagyobb uránexportőre. Közben viszont az elnök teljhatalmat szerzett, 2007 óta a haláláig viselheti a tisztségét, joga van kijelölni az utódát, mentelmi joga van, és ő irányítja a bel- és külpolitikát. Három lánya közül az egyik felügyeli a médiát: a személyiségi jogokra hivatkozva cenzúrázzák a sajtót, az ellenzéki weboldalakat pedig blokkolják. (A cenzúra utólagos vagy alkalmi lehet, mert gond nélkül használtam a Facebookot, a Tumblr-t, a Twittert és a Youtube-ot.)

Itt az látható, ahogy azt a maroknyi békés tüntetőt viszik be, akik azért tüntettek Asztanában, mert elvette az állam a nyaralójukat, hogy építsen a helyén valamit. Néhány napja maszkokban tüntettek a fővárosban az oroszokkal és a fehéroroszokkal kötött Eurázsiai Gazdasági Integráció ellen, ami a tüntetők szerint Kazahsztán függetlenségének a végét jelentheti. 2011-ben pedig a rossz körülmények között, alacsony bérért dolgozó olajmunkások tüntetését vérbe fojtották. A börtönben rosszak a körülmények, és a fogvatartottak brutális kínzásokról számolnak be.

Nazarbajev szobra az Első Elnök Parkjában

Nazarbajev hatalma akkora, hogy abból, hogy két hónapja lemondott az egész kormány, semmit sem lehetett érezni. A gazdaságot az sem roppantotta össze, amikor ugyanakkor 20 százalékkal csökkentették a kazah pénz, a tenge értékét. Az elnök magánvagyonából építtetett parkot magának Almatiban, ahol egy óriási szobra áll. Ott van a képe több iskolán (például a 159. számúén), Asztanában pedig egyetemet neveztek el róla. A fővárosban egy múzeum mutatja be az életét, a fegyvergyűjteményét, a város szélén pedig egy elnöki parkoló is van. Almatiban és Asztanában bronzkönyvbe öntötték a tenyérnyomát, amibe beletenyerelve kívánni szoktak. A tévében szinte mindig van műsor, ami az előző napi tetteiről számol be. Az unokája esküvőjén tavaly Kanye West rappelt. Nazarbajev önéletrajzát most fordították le magyarra.

Almati

A 1,5 milliós városban az árak néha érthetetlenek. Miközben a taxi, a cigi és a benzin harmadannyiba kerül, mint itthon, és a buszjegy is csak kb. 120 forint (a fővárosban 100 sincs), addig az élelmiszerek annyiba kerülnek, mint itthon, a zöldségek pedig drágábbak. Többnyire nyugati boltok meg márkák vannak a bevásárlóközpontokban, és már van egy Saks Fifht Avenue luxusáruház is. A Zöld piacon, ami a helyi Bosnyák tér persze 1000 forint a kamu Ray-Ban napszemüveg, és 6000 a Vans cipő, szóval annak is van előnye, hogy a szomszédban ott van Kína. Egy új ZAZ terepjáró kb. 2 millió forintba kerül. A jövedelemadó 10 százalék (tized!).

Sok a rendőr, ők az autójukból hangszóróval bárkit felszólíthatnak arra, hogy húzódjon félre, és ha nem is csinált semmit az illető, úgy 7000 forintra általában akkor is megvágják. Még több a biztonsági őr, és valószínűleg a közmunkaprogram is legalább olyan sikeresen kozmetikázza a foglalkoztatottsági mutatókat, mint itthon, mert például rengetegen kertészkednek a városban.

A kilátóból nem mindig látható ilyen jól a város, mert a hegyek megfogják a szmogot

Szinte minden vendéglátóban van wifi, de ingyenes a plázákban és a reptereken is. Nagyon sok az új épület, állandó az építkezés. Hogy zajvédelmi vagy városképi okokból, nem tudom, de ugyanolyan fémkerítés áll a szegények bádogtetős kunyhói előtt, mint amilyeneket az építkezéseken használnak. A nagy eredményekre a városban az út mentén néha előbukkanó csövek is emlékeztetnek.

Elvileg nem szabályos, de a gyakorlatban megy a közösségi taxizás: ha kirakod oldalra a karod a járdán, a régebbi kocsik közül sok megáll, és ha ugyanarra mentek, pár száz forintért elvisz. A buszok egy része Hyundai, a másik része orosz. A buszvezető mellett általában van egy ellenőr is, aki körbejár a buszon, és beszedi a jegyárat, cserébe viszont sokszor nem is kapsz blokkot. Almatiban van egy viszonylag kihasználatlan metró is hét megállóval, ami semmiben sem különbözik az itteni négyes metrótól.

A város közepén áll a Panfilov park, ami a második világháború egyik legnagyobb kamujának, Panfilov hőseinek állít emléket, ahogy egy új kazah film is. (A szovjet verzió szerint a 28 fős egységből mindenki meghalt, viszont nagy károkat okoztak a Wehrmachtnak egy Moszkva melletti összecsapásban. Később kiderült, hogy a nagyja túlzás vagy kitaláció, a szovjet blokkban mégis a propagandaverzió maradt a hivatalos.) Abaj Kunanbajev, akinek a Városligetben, az Asztana úton áll a szobra, a kazah irodalom legjelentősebb alakja, egyszerre ő a kazah Petőfi, Arany és Ady, több közteret neveztek el róla, mint itthon Kossuth Lajosról, és rengeteg szobor állít emléket az 1904-ben meghalt muszlim írónak.

Abaj Kunanbajev író (1845-1904)

Bár én többnyire sportos embereket láttam (Kazahsztán ökölvívó-nagyhatalom és erős országúti biciklizésben), a statisztikák szerint a kazahok több mint fele túlsúlyos. Nemzeti étel és ital a lóhús és a kumisz, bár kezdenek átállni az európai ételekre, és jön fel a sörivás is.

Fontos: McDonald's nincs az országban, van viszont Burger King, KFC és Hardee's.

Dzsambul Dzsabajev költő (1846-1945)

Persze senki sem úgy néz ki, mint a kaukázusi parasztra hajazó Borat, néha azt is nehéz megmondani, hogy aki épp szembejön az kazah, kirgiz, koreai vagy kínai. A szovjet hatásnak hála a lakosság 90 százaléka beszél oroszul, de a fele se tud kazahul (ami egy türk eredetű nyelv, de cirill betűkkel írják, plusz nyolc speciális karakterrel). Pedig az utóbbit az iskolában 11 évig tanítják, hasonlóan gyenge eredménnyel, mint a hidegháború alatt itthon az oroszt. Sok kazah mégis inkább kazahul szeret beszélni, mert az oroszokat annyira nem bírják, pedig az értelmiség jelentős része orosz. A szovjet időkben még 36 százalék volt az oroszok aránya, ma már a 17 milliós ország negyede sem orosz. Angolul nem sokan, legfeljebb a fiatalok beszélnek, és minden oroszul meg kazahul van kiírva, de a többség segítőkész.

Arcszőrzete alig van valakinek, az idős vidékieken kívül mindenki normcore nyugat-európaiként öltözködik, és a viselkedésük is teljesen civilizált (néha azért látni olyat, aki harákolva köp egyet a járdán vagy a pirosnál a kocsiból kihajolva). Ugyan a lakosság több mint fele muszlim, ez maximum annyira látszik, mint a kereszténység Magyarországon.

A Zenkov katedrális, ami mellett a fűben népviseletben szegény orosz nénik isszák kétliteres műanyagpalackból a kumiszt

Almatiban gyakoriak a földrengések, 1911-ben volt egy akkora, amit csak a fából, szögek nélkül épített pravoszláv Zenkov katedrális élt túl. Ez az egyetlen épület, ami megmaradt a cári korszakból, a többi nagyrészt szovjet vagy új építésű. A mostani toronyházakat általában koreaiak építik, főleg Asztanában, ami 1998 óta az ország fővárosa, és rohamosan nő.

Asztana

A gazdasági központ egyelőre még mindig Almati, ami Budapest partnervárosa. A közigazgatási viszont már nem. Almati lakosai nem igazán dolgozták fel, hogy az addig jelentéktelen, az egykori egyik leghírhedtebb Gulag-tábor, a „szovjet árulók” feleségeinek fenntartott ALZHIR-tól 20 percre lévő Akmola, azaz a korábban a szibériai búzaföldek központjának számító Celinográd lesz az új központ. Ide költözött a kormány és a diplomácia nagy része. Egyrészt azért, mert azon a mocsaras vidéken nincsenek földrengések, másrészt mégsem ideális, hogy a 2,6 millió km²-es (azaz nyugat-európányi) ország fővárosa közvetlenül a kirgiz határon legyen. Az Asztana név mellett az szólt, hogy fővárost jelent, ráadásul mindenki könnyen ki tudja ejteni.

Így néz ki Asztana új része a Peking Palace szálloda tetején lévő 360 fokban forgó kínai étteremből

A helyi Felcsút napról napra bővül. A kezdeti 300 ezerről mára 800 ezren lakják. A folyó bal partján álló régi szovjet város elé új, nagy épületeket húztak fel, hogy a mini-Sanghajra emlékeztető vadiúj városrészről nézve is minden modernnek látsszon. Minthogy Asztana a téli mínusz 40 fokkal a mongóliai Ulánbátor után a világ második leghidegebb fővárosa, nyáron viszont plusz 40 fok is lehet, ezért a hőmérsékletre nem annyira érzékeny építményeknek, illetve a fűtésüknek és a hűtésüknek hatalmas költségei vannak.

Úgy számolják, hogy az állam eddig 10-30 milliárd dollárt költött erre. (2002-ben egy kazah újság megírta, hogy az állami olajbevételekből – amikből az asztanai építkezések egy részét is finanszírozzák – 1 milliárd dollár Nazarbajev egy titkos svájci bankszámlájára került. Másnap a lap szerkesztőségébe valaki egy lefejezett kutya holttestét küldte.) Szép nagy épületet kapott a helyi titkosszolgálat is.

mecset asztanában 2

Három év alatt, Nazarbajev 2012-es születésnapjára épült fel itt Közép-Ázsia legnagyobb mecsete, belül rengeteg aranyporral és egy ezüst Koránnal díszítve. A kormány egy hatalmas épületben van, minden blokkja egy-egy minisztérium, az ablakai pedig aranyozottak, ahogy a szomszédos toronyházak is. 2010-ben, Nazarbajev 70. születésnapján nyitották meg az óriásjurta alakú Khan Shatyr plázát, amiben a boltok mellett dinópark, csónakázófolyó, minigolfpálya és csatorna is van. Az ünnepségen Andrea Bocelli énekelt.

óriásjurta asztanában

A miniszterelnök tragédiája

Mindezt látva persze egyáltalán nem oké, hogy egy diktátor és a gazdasági holdudvara úgy szórhatja a pénzt, ahogy akarja. De demokratikus múlt, sőt polgárosodás sosem volt itt, és ugyan beilleszkedtek a szovjet meg a kapitalista rendszerbe is, a régióban mindenhol félfeudális maradt a berendezkedés. Nazarbajev pedig ezt okosan ki is használja.

A történelemben először élhet jól egy átlagos kazah: aki dolgozik, meg tud élni – igaz, a vidéki, lepusztult szovjet iparvárosokat nem láttam, csak a két kis közép-ázsiai ékszerdobozt –, és tíz éve hivatalosan halálbüntetés sincs. Ilyen szorosan az egyre agresszívabb Oroszország és Kína között talán az is lehet, hogy a demokratikus kultúra a szomszédos nagyhatalmak kezére játszana, és valamennyire gyengítené az ország gazdasági teljesítményét. (Ez persze mégsem legitimál egy ilyen önkényuralmi rendszert.)

A centrális erőtértől kezdve a gigaberuházásokig néha úgy tűnik, mintha ez lenne a minta Orbán Viktornak, aki – ahogy a türkmén uralkodó a gitárját – maga is múzeumba küldte a hátizsákját. Amikor a magyar miniszterelnök két éve Kazahsztánban járt, azt mondta, hogy az ország az élő cáfolata a világgazdasági válságnak. Csakhogy Magyarország nem energiahordozó-nagyhatalom, így mindenféle utánzás nevetséges (bár mindkét ország „lovas nemzet” és stabil top 10-es szereplő az öngyilkossági világstatisztikákban).

Almatiban egy ellenőr a buszon 4 feleséget és 3 menyasszonyt kívánt nekem, és elmondta, hogy Nazarbajevnek köszönhetnek mindent, amijük van. Miután megtudta, hogy magyar vagyok, azt mondta, hallotta, hogy a mi kormányfőnk is nagy ember, és sokat tesz az országért. Az átépítés előtt álló Puskás Ferenc Stadionban egyébként idén az utolsó meccs egy barátságos mérkőzés lesz Magyarország és Kazahsztán között. Azt hiszem, ez egy szép barátság kezdete.