A Botos házaspár nyugdíjrendszerben a gyerekszámot érvényesíteni vágyó elképzelése kisebb-nagyobb módosításokkal újra fel-felbukkan, mint forradalmi megoldás és remek ötlet. Azonban a felvetés eddig is leginkább csak arra volt jó, hogy sokakban indulatok gerjedjenek. Legutóbb a téma úgy került megint napirendre, hogy a frissen kinevezett államtitkár bejelentette, a Népesedési Kerekasztallal kíván egyeztetni róla.

Bár az ötlet ezúttal a civilekből álló Népesedési Kerekasztal felől érkezik, a heves indulatok és a felhördülés javarészt alaptalan. Senki sem akarja elvenni a nyugdíjakat, sőt, maguk a javaslattevők azt állítják, nem az a cél, hogy több gyerek szülessen ettől a változtatástól. Magyarázó kommentárjukban azt írják, a tervezet célja mindössze az, hogy "a nyugdíjformula tartalmazzon kompenzációt a gyereknevelők számára, akár úgy, hogy ugyanakkora nyugdíjért kevesebbet kelljen dolgozniuk, akár úgy, hogy ugyanakkora járulékfizetésre magasabb nyugdíjat kapjanak, akár úgy, hogy kevesebb járulékot fizessenek".

A most előkerült május végén közzétett terv a korábbi javaslatokat ötvözi. Már korábban is volt szó arról, hogy több nyugdíjat adnának azoknak a házaspároknak, akik legalább két gyereket felneveltek, és valamilyen szakmához juttattak, illetve iskolázottsághoz segítettek, és felbukkant egy pontrendszeren alapuló nyugdíjrendszer ötlete is a szerzők tollából, ahol legalább két gyermek vállalása esetén járt volna a pluszpont és méltányosságból a gyerekteleneknek sem csökkentették volna nagyon (csak kicsit) a pontjait.

A Népesedési Kerekasztal szerint a Botos házaspár által kidolgozott javaslat „figyelembe veszi a gyermeknevelésre fordított egyéni erőfeszítéseket, a felnevelt gyermekek számát és iskolázottságát is” és „akik egynél több járulékfizetőt állítottak maguk helyett, azoknak 1-nél magasabb, az e szintnél kevesebbel hozzájárulók járadékát 1-nél kisebb szorzóval” súlyoznák. Emellett a nyugdíjkorhatárt is befolyásolná a gyerekek száma és iskolázottsága. Ez utóbbit nagyon nehéz nem szegényellenes gondolatként értékelni egy olyan időszakban, amikor minden korábbinál kevesebb esélye van az iskolázatlan gyereknek a továbbtanulásra, és a tankötelezettség korhatárát is lecsökkentették.

Szerintük a mostani rendszer igazságtalan. Szerintünk is, de amit ők javasolnak, az sem jobb, csak a másik irányba lejtene tőle a pálya.

A családos magyar nők munkája jórészt láthatatlan és fizetetlen

Abban nincs vitánk az ötletgazdákkal, hogy aki ma sok gyereket vállal, az nyugdíjasként, főleg ha nő, nem számíthat sok jóra. A fizetetlen otthoni és ház körüli munkát, ami ma is jellemzően a nők dolga a a magyar családokban élethossziglan, senki sem fizeti ki, a gyerekekkel otthon töltött évek és a családi feladatok miatti rosszabb állásokba kényszerülő nők nyugdíja pedig értelemszerűen kevesebb a hasonló végzettségű férfakénál, de a kevesebb gyereket vállaló, vagy gyermektelen nőkénél is.

Ezen azonban nem a nyugdíjredszer átalakítása segítene, hanem a házimunka és gyereknevelés terheinek a két nem közötti arányosabb elosztása, a munkaerőpiacra való visszatérés megkönnyítése, a jó minőségű és mindenki számára elérhető bölcsődei, óvodai ellátás, iskolai napközi. Ez lenne az az irány, amely felé az elmúlt négy évben egyébként üdvözlendő módon és épp a gyermekvállalási kedv növelése érdekében - ha néhol csak szavakban is - de elindult a kormányzat. A gyerekeikkel sok évig otthonmaradó nők és a főállású anyák kompenzálása valamilyen módon a járulékfizetésből kiesett évekért így beleillik a sorba.

Tanult, dolgozó házaspár, két-három-négy gyerekkel

Nagyon úgy fest azonban, hogy a tervezet egész egyszerűen csak azokkal az emberekkel számol, ahol a felek közösen nevelik a gyermekeiket. Holtidiglan, holtomiglan. A derék magyar ember iskolázott, dolgozik, házasságban él, és a határokon belül maradó, becsületes adófizetővé neveli a gyermekeit - ez a kormányzati elvárás. Azonban már a demográfusoknak is szemet szúr, hogy 2010 óta a kormány szinte csak tisztes középosztálybeli házaspárokat igyekszik gyermekvállalásra ösztönözni. Adókedvezményekkel, ilyen-olyan programokkal, sőt, akár az élettársak gyerekei után alkotmányellenesen alacsonyabb családi pótlékot fizetve. Csillió forintot költenek ennek az egyre szűkebb rétegnek a helyzetbe hozására, úgy, hogy az egyébként gyermekvállalási korú magyarok 7-9 százaléka már külföldön él.

Ideje lenne szembenézni azzal, hogy az élethelyzetek a számukra ideálisként meghatározottól bizony gyakran eltérnek. Például ideje lenne észrevenni, hogy 2012 óta az anyák többsége házasságon kívül vállalja első gyerekét.

A javaslat súlyosan elhibázott. Egy csomó emberrel kiszúr, aki nem a demográfusok által szajkózott, önzősége és hedonista életvitele miatt marad adós a nemzetnek a maga helyett állítandó tanult és szorgos adófizetővel.

Kik ők?

Gyermektelenek

Az nyilván meg sem fordulhatott a készítők fejében, hogy vannak olyanok, akik önhibájukon kívül nem állítottak maguk helyett szorgos kis járulékizetőket. Hogy valakinek miért nem születik gyereke, annak sok oka lehet, és meglehetősen igazságtalan egy meddőségi kezelésekre már milliókat elköltött párt még ezzel is büntetni. Azokat is semmibe veszi, akik elvesztették a gyermeküket, vagy akiknek a gyermekei fogyatékkal élnek, megváltozott munkaképességűek, vagy bármilyen rajtuk kívülálló ok miatt nem tudtak elegendő időt az iskolapadban tölteni, és szorgos adófizetőkké válni. A gyereket nem vállaló emberek megkülönböztetése ráadásul nem lenne meglepő, ha az alkotmányosság próbáját sem állná ki, és kiderülne, hogy egy ilyen rendszer sérti az emberi méltóságot.

Ezen a ponton azt se felejtsük el a nagy pontozásban, súlyozásban és elmélkedésben, hogy a gyermektelenek is dolgoznak, fizetnek adót, járulékot, fogyasztanak, számtalan módon hozzájárulnak a mások által nemzett gyermekek felneveléséhez, oktatásához, a kifizetett sok milliárd forintos családoktámogatásához, kizárólag családosok számára hozzáférhető kedvezményekhez és juttatásokhoz.

Egygyerekesek, egyedülálló szülők, mozaikcsaládok

A normál korhatártól - szól a tervezet - csak azok kaphatnak járadékot, akik megfelelő számú (az egyszerűség kedvéért: legalább egy) járulékfizetőt állítottak maguk helyett. Ez azt jelenti, hogy minimum két gyerek az alap. Akinek tehát nem "megfelelő számú", hanem mondjuk csak egy gyereke van, az később mehetne csak nyugdíjba.

És akik pár létükre fejenként csak fél gyereket "állítottak elő"? Hát igazán szégyenlhetik, mi? Pedig szerintünk nem véletlen, hogy sokan nem vállanak egynél több gyereket. A statisztikák szerint épp a lecsúszástól rettegő középosztálybeli párok azok, ahol kevesebb gyerek születik a tervezettnél. Félnek, hogy nem tudják majd tisztességgel felnevelni, taníttatni a másodikat. Nem kényelemből, vagy lustaságból döntenek így. A jövére ígért magasabb nyugdíj, vagy alacsonyabb nyugdíjkorhatár az ilyen döntéseket szerintünk a legkevésbé sem befolyásolná.

Aztán mi a helyzet azokkal, ahol csak az egyik szülő neveli a gyerekeket? A másiknak is "beszámítanák a járadékfizetőket"? Vagy beszéljünk azokról a családokról, ahol több gyereket nevelnek, de mondjuk nem mind vér szerinti, csak az egyiküké. Ott a biológiai apa/anya a kedvezményezett, vagy az, akit a gyerekek annak hívnak? Na és azok a hálátlanok mit érdemelnek, akik ugyan magyar állampolgárok de a gyerekük talán már az iskoláit is külföldön végzi el, és sosem lesz belőle Magyarországon adófizető?

A cél a gyermeknevelési teljesítmény optimalizálása

Teljesítményoptimalizálás. Igen, ez a cél, ennek akadálya pedig - mi úgy olvassuk a sorok között - csakis a nem megfelelő hozzáállás lehet. Ez a tervezet is elirányozza a "magyar állampolgárok szemléletbeli felkészítését".

Mert a magyar ember nyilván a nem megfelelő szemlélete miatt nem vállal elég gyereket, vagy nem iskoláztatja megfelelően. Ők már csak tudják.

kép

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?