A mostani háború Izrael és a Hamasz között egyenes következménye a Közel-Kelet hatalmi átrendeződésének.

Persze a háborút kiváltó közvetlen okok egyszerűbbnek tűnnek:

• elraboltak és megöltek három izraeli tinédzsert arab szélsőségesek,
• mire zsidó szélsőségesek megkínoztak és megöltek egy arab tinédzsert,
• mire Gázából rakétákkal kezdtek lőni izraeli településeket,
• mire az izraeli hadsereg bombázni kezdte Gázát,
• mire titkos alagutakon keresztül fegyveresek igyekeztek bejutni Gázából Izraelbe,
• mire Izrael szárazföldi erőket vetett be az alagutak felszámolására.

Leegyszerűsítve ez a mostani háború története. Azonban a háborúnak ennél összetettebb okai vannak. Mindkét oldalon nagyon érett ez a konfliktus, és mindkét oldalnak fontos érdekei fűződtek ahhoz, kitörjön ez a háború.

Hogy ez érthető legyen, hét évet vissza kell mennünk az időben.

Gáza a Hamaszé lett

Két, egymással közvetlenül nem határos területen hagyta meg Izrael a palesztinok önrendelkezését az arab-izraeli háborúk után: Ciszjordániában (az angol nyelvű sajtóban ezt hívják West Bank-nek) illetve Gázában. Ezeket nem ismeri el Izrael független államnak, de nincsenek katonai megszállás alatt, sok tekintetben úgy működnek, mintha egy ország lennének. Ciszjordánia Izrael keleti felén van, Jordánia mellett; Gáza pedig egy keskeny tengerparti sáv, aminek déli csücske Egyiptommal határos.

Jasszer Arafat halála után kemény hatalmi harc indult meg e két palesztin terület irányításáért. Az Izraellel tárgyalni hajlandó, vallási ügyekben kevésbé konzervatív, ám igen korrupt Fatah volt az egyik oldalon. Ellene pedig a feltörekvő, jóval radikálisabb, Izrael megsemmisítésére felesküdött, ám a szociális ellátásban hatékony Hamasz küzdött.

2006-2007-ben háború tört ki a szervezet között, volt vagy 700 halott. A béke ára az lett, hogy a két palesztin területet felosztották egymás között: Ciszjordániát a Fatah irányítja, Gázát pedig a Hamasz.

Izrael és a Fatah között azóta is rendszeres a párbeszéd, van példa együttműködésre, nagyjából béke van. Az elmúlt években javult Ciszjordániában az életszínvonal, kis gazdasági fellendülés kezdődött, a Fatah vezette kormány megfigyelői státust kapott az ENSZ közgyűlésében.

Izrael és a Hamasz viszonya azonban háborús maradt. Nem tárgyalnak egymással, és Izrael hét éve teljes blokád alatt tartja Gázát. Lezárta a tenger felől, lezárta a légterét, falat épített a határára. Gáza és a külvilág között az egyetlen kapcsolat egy egyiptomi határátkelő. A Hamasz és Izrael között azóta három nagyobb háború volt: 2008 decemberében, 2012 novemberében és a mostani, 2014 júliusában.

A Hamasz körül elfogyott a levegő

A blokád és az állandó háborúskodás komoly szenvedést hoztak a Gázában élőkre. Néha bombáznak, alig akad munka, nincs utánpótlás semmiből. Ez a helyzet eleve tarthatatlan, nagy a nyomás a Hamaszon, hogy tegyen valamit. Két út volt lehetséges: konszolidáció, vagyis együttműködés a Fatahhal (és így közvetve Izraellel); illetve a háború.

Hogy valaminek történnie kellett, azt nagyon jelentős külső változások is gerjesztették.

A Hamasz a szíriai polgárháborúban a szunnita felkelők oldalára állt. Ezzel elvesztette két legnagyobb szponzorát: Szíriát és Iránt.

Aszad szír elnök 2012-ben szó szerint kiűzte Damaszkuszból a Hamasz vezetőit (akik ottani irodáikból irányították a szervezetet), mondván elárulták azt, aki annyi éven át segítette őket. Irán a szír elnök legfontosabb támogatója, így Teheránban is árulónak nyilvánították a Hamaszt.

A Hamasz sokáig abból élt, hogy ugyan vallási és ideológiai szempontból nem állt közel e rezsimekhez, de Izrael kérlelhetetlen ellenségeiként megtalálták egymást, az ellenségem ellensége a barátom logika alapján. Csakhogy amikor a Hamasz-féle idológiai vonal háborúzni kezdett ezekkel a kormányokkal, fenntarthatatlanná vált a barátság.

Kairó – Tel-Aviv tengely

A másik nagy csapást a Hamaszra a tavalyi egyiptomi puccs mérte.

2012-ben az iráni és a szíriai támogatás elvesztését kompenzálta, hogy Egyiptomban hatalomra jutott a Muzulmán Testvériség, ami a Hamasz testvérszervezete. A Hamasz az egyiptomi testvériség palesztin változataként alakult.

Csakhogy el-Szisszi tábornok tavaly nyáron megdöntötte a testvériség hatalmát, a párt vezetőit százasával végeztette ki. És ami még ennél is nagyobb csapás volt a Hamaszra nézve: el-Szisszi újratárgyalta a Camp David-i békét Izraellel.

Az 1979-ben aláírt egyiptomi – izraeli béke egyik fontos pontja volt, hogy az egyiptomi hadsereg alig tarthat katonákat a Sínai-félszigeten. Éppen ezért ide vette be magát az egyiptomi fegyveres ellenállás, és a gerillák Gázát használták hátországnak sok alkalommal az el-Szisszi vezette katonai kormány elleni harcban.

Úgyhogy el-Szisszi és Izrael titokban megegyeztek: az egyiptomi hadsereg bemehet a Sínai-félszigetre rendet rakni, és Egyiptom lezárja a gázai határt, teljessé téve Gáza blokádját. Az egyiptomi hadsereg kegyetlen hajtóvadászatot indított az iszlamista csoportok ellen a környéken, a Hamasz pedig utánpótlás nélkül maradt.

A Hamaszt az USA és az EU is terrorszervezetként tartja nyilván. Vagyis csak olyanok merik támogatni, mint Irán és Szíria, akiknek a nyugatiakkal teljesen ellenséges a viszonyuk, akik ellen már úgyis szankciók vannak érvényben, nem kockáztatnak semmit. Így kiszáradt szinte minden támogatási csatornájuk, úgy tűnt 2014 elejére, hogy gázai uralmuk napjai meg vannak számlálva.

Nagykoalíciós kísérlet

Így jutott el a Hamasz politikai vezetése 2014 tavaszára odáig, hogy ki kell békülni a Fatahhal. Ez lett volna a konszolidációs megoldás.

A rivális két palesztin párt a mostani háború kitörésére már mindenben megegyezett: ideiglenes nagykoalíciós kormányt alakítanak, hamarosan választást írnak ki, közigazgatásilag újra egyesítik a két palesztin területet.

A feltételek egyértelműen a Fatahnak kedveztek: ők adták volna a miniszterelnököt és az összes komolyabb hatalmú minisztert. Nem várt sok jó a Hamasz embereire, az országegyesítés egyik első lépéseként például elvették a fizetését minden gázai közalkalmazottnak. A Hamasznak nagyon sokba került volna a kiegyezés, ha nem lettek volna kétségbe esve, biztos nem mentek volna bele.

Izrael viszont nagyon ellenezte ezt a nagykoalíciót. Izrael ugyanis semmilyen módon sem hajlandó a Hamaszt elfogadni, amíg az nem mond le arról, hogy fő célja Izrael állam megsemmisítése. Míg a Fatah vezetőivel tárgyalni szoktak a palesztin állam elismeréséről, addig jelezték, hogy egy olyan kormánnyal már nem tárgyalnának, amiben a Hamasz is benne van.

A nagy palesztin béke háborút provokált

Utoljára 2012-ben volt ilyen közel egymáshoz a Fatah és a Hamasz kibékülése. Abban az évben is háború lett Gázában, akárcsak most. A palesztin belső béke ugyanis nem érdeke sem Izraelnek, sem pedig a Hamasz katonai szárnyának. És ebben a helyzetben mindkét oldalnak jól jön egy háború.

Izrael attól fél, hogy egy palesztin béke után a Hamasz felszívja magát, jól szerepel a választásokon, radikalizálja Ciszjordániát is. A Hamasz katonai szárnya pedig attól fél, hogy a Fatah leszámol velük, semmilyen befolyásuk sem marad a megbékélés után, esetleg börtönbe vetik őket a 2007-es polgárháború öldökléseit számon kérve.

Több gázai helyismerettel bíró tudósító is azt írta, hogy a mostani háború kezdetén a Hamasz radikálisai úgy kezdték el Izraelt rakétával lőni, hogy nem egyeztettek a Hamasz politikai vezetésével. Izrael pedig kapott az alkalmon, hogy hatalmas erővel vágjon vissza, és lehetőség szerint végleg megsemmisítse az egyébként is meggyengült Hamaszt.

Hogy a Hamasz megsemmisítése lehetséges-e, az egyáltalán nem biztos. A háborúval messzebb került a palesztin–izraeli béke; a harc összerázhatja a már tántorgó Hamaszt; és megint lekerült a napirendről a Fatah és a Hamasz nagykoalíciója is. És ha most Izrael szét is veri a Hamaszt, akkor sincs semmi biztosíték sem arra, hogy a vérzivatarból nem nő-e ki egy másik ellenálló szervezet, ami majd kegyetlen bosszút akar állni.