"Gratulálunk Haider al-Abadinak a miniszterelnök-jelöltséghez. Személyesen neki, a vallási vezetőknek, az iraki népnek és politikai csoportjaiknak is."

Ezt üzente szerda este az iráni állami hírügynökség, az IRNA jelentése szerint Ali Shamkhani, az iráni Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács titkára. Ez elég rossz hír Núri al-Malikinek, Irak talán már csak volt miniszterelnökének:

Shamkhani nem akárki, amit mond, az valószínűleg Irán legfőbb vezetője, Ali Khamenei nagyajatollah véleménye.

Magyarán: Maliki az Egyesült Államok után a talán még fontosabb szövetségese, Irán támogatását is elveszítette. Pedig nyolc évvel ezelőtt pont a két ellenfél szokatlan összjátékának köszönhetően került hatalomba: az akkori választások után az USA és Irán közösen döntött úgy, hogy a kimondottan szegényes felhozatalból még tán Maliki tűnik a legalkalmasabbnak az ország vezetésére.

Maliki pedig első ciklusában ügyesen ki is szolgálta legfőbb támogatóit. Az amerikaiakat lenyűgözte az a hatékonyság, amivel felszámolta a kormányellenes milíciákat - legyen szó a szunnita lázadókról vagy a szélsőséges síita hitszónok, Muktada asz-Szádr fegyvereseiről, a Mahdi hadseregéről, amiről akkoriban könnyű volt elhinni, hogy képes lehet magához ragadni a hatalmat.

Iránt pedig azzal kenyerezte le, ami végül megalapozta Irak mostani válságát: szép lassan kiszorította a többi felekezetet az iraki kormányból, a fontos pozíciókat siítákkal töltve fel.

Két neves amerikai elemző, Faysal Itani és Michael Eisenstadt szerint azzal, hogy Irán is kihátrált mögüle, Maliki gyakorlatilag bukta az ország vezetését. A kérdés már csak az, hogy képes lesz-e csendben távozni:

Vasárnap, amikor az államfő nem őt jelölte miniszterelnöknek, alkotmánysértést kiáltott és magához hű fegyveres alakulatokat vezényelt Bagdad kormányzati negyedébe.

Bár kedd este békülékenyebb stílusra váltva arra utasította a hadsereget, hogy "maradjon ki a politikai krízisből", valójában még mindig sok gondot okozhat az új kormánynak. Itani szerint évek óta kizárólag hozzá hűséges tisztviselőket nevez ki a fontos posztokra, és ahogy a példa mutatja, van saját fegyveres ereje is. Vagyis hamarosan akár egy milícia vezéreként térhet vissza. Eisenstadt szerint "az ő szemszögéből még mindig jobb lehet diktátorként élni, mint egykori demokrataként". (Via Foreign Policy)