Valami nagyon megváltozott a NER világában. Ismételt kétharmad ide vagy oda, megszűnt a teflonhatás: az, hogy minden baklövés, minden gazemberség egyszerűen lepereg a kormánypártról. Pokorni Zoltán a hétvégén úgy fogalmazott, hogy a kormánypárt meghatározó alakjai immáron nem urizálhatnak úgy, mint eddig.

De ennél lényegesen többről van szó: mindenfajta politikai hibát sokkal jobban számon kér rajtuk a közvélemény, mint eddig.

Mindez talán Rogán Antal pasaparki “duzzadó” lakásával kezdődött. Bár a választások éjszakáján a kormányfő egyedüli feleségként Rogán nejét is a színpadra engedte, a látványos kiállás kevésnek bizonyult. Az ügybe belebukott Rogán bizalmi embere, miközben a “pasaparki” a frakcióvezető eposzi jelzőjévé kezd válni. Ezt követően pedig szinte ömlöttek a botrányok: lakásügyek, utazások, futsal játékosok, gyanús állami pályázatok, karórák, miegymás. Lassan nem tudunk olyan fideszes potentátot említeni, akihez az elmúlt hónapokban ne tapadt volna valamilyen kisebb botrány.

Mert illúziónk ne legyen, egy-két kivételtől eltekintve, itt egyelőre csak a kisebb ügyek kerültek felszínre. A közhangulat azonban hirtelen olyan Magyarországon, hogy ezek a kis ügyek jobban ragadnak az érintettekre, mint a korábbiak, amelyek nagy tételekről szóltak.

Mindez pedig még valódi ellenzék híján is sokkal hamarabb eloszlathatja a Fidesz legyőzhetetlenségének illúzióját, mint azt akár néhány hónapja gondolni lehetett volna.

A jelenség azért ilyen erős és a Fidesz szempontjából olyan ijesztő, mert nem egy tényező mozgatja, hanem több, egymástól független együtthatásának eredménye. Az egyik a korábban lojális médiumok részleges vagy teljes szembefordulása a kormányzati propagandával. Előbbi kategóriába a Simicska Lajos cégeiként elkönyvelt Magyar Nemzet és HírTv tartoznak, utóbbiba az RTL Klub.

Egy másik meghatározó tényező az ország külpolitikai talapzatának megcsúszása. Ennek leglátványosabb eleme az amerikai kiutasítási botrány. Itt nemcsak a szokatlan, korábban elképzelhetetlennek tűnő amerikai lépés és az ahhoz kapcsolódó, azóta is levakarhatatlannak bizonyult korrupciós vád ütött sebeket a kormányzati hitelességen. Hanem legalább ilyen fontos az a tény, hogy a kormányzat nem tud vagy nem mer határozottan reagálni a vádakra. Az Orbán Viktortól és csapatától korábban megszokott, az ellenfél hazai reputációjának teljes megsemmisítését célzó kommunikációs stratégia helyett csak maszatolást látunk és hallunk. A zavarodottságot mindenki érzi és ez a vádakat tűnik igazolni a választók széles rétegei számára. De hosszú távon legalább ekkora belpolitikai terhet fog jelenteni, hogy Orbán Viktor nyíltan orosz-, sőt Putyin-barát pozícióba lavírozta magát. Kevés olyan hitelességromboló helyzet van a magyar politikában, mint amikor valaki ellen a “ruszkik haza” rigmussal lehet tüntetni.

A harmadik, és talán legfontosabb mozgatórugó viszont nem külső, hanem nagyon is belső, a kormányon belüli. Orbán Viktor az áprilisi országgyűlési választások óta nem fogalmazott meg semmilyen átfogó célt, amelyhez az alatta lévők igazodni tudnának. Csak a munkaalapú társadalom üres és lássuk be, nem igazán kecsegtető szlogenje van, amiből azonban a szegény emberek segélyeinek elvétele kivételével semmi sem következik. Közös igazodási pont nélkül viszont mindenki csak a saját pecsenyéjének sütögetésével van elfoglalva.

A Fidesz mostanra rengeteg pénzforrásra telepedett rá és ezek kontrolljáért valódi háborúk kezdenek kialakulni.

E hatalmi harcok legfontosabb publikusan is érzékelhető következménye a sajtóba történő szivárogtatások elszaporodása, a másik politikai tőkéjének aláásása céljából.

Ezen a ponton a három tényező összekapcsolódik: a miniszterelnököt leköti az egykori társával folytatott küzdelem és az önmaga kreálta külpolitikai válság kezelése. Így viszont nincs, aki és ami összefogná az alatta felépült összetett és házon belül élesen versenyző hatalmi struktúrát. Az így kialakuló tucatnyi konfliktus pedig kiváló alapanyagot termel a sajtónak, amelyen belül egyébként is megugrott a kormányzati propagandától eltérni hajlandó médiumok súlya. A külpolitikai krízis, a víziótlan miniszterelnök és a rengeteg apró botrány pedig megrepesztette a kétharmad teflonját.

Lassan a NER első jelentősebb válságáról beszélhetünk majd. Az első alkalomról, amikor a túlélés érdekében igazítani kell majd a hatalomgyakorlás módszerein.