• Az ukrán válság kitörése óta a NATO és Oroszország is különösen aktív a balti térségben.
• Oroszország azonban már a válság előtt is több gyakorlattal bizonyította, hogy a nem NATO-tag Svédország nem lenne ellenfél az orosz hadseregnek.
• Ráadásul van egy kulcsfontosságú svéd sziget a Balti-tengeren, ahonnan orosz légvédelmi rakétákkal mindent le lehetne lőni, ami belép a balti légtér déli részébe.
• Ezt a szigetet Gotlandnak hívják, és Svédország annyira nem őrzi, hogy az embernek már-már az az érzése, tálcán kínálják az oroszoknak.
• Ha pedig a sziget az oroszok kezébe kerül, akkor a Baltikumban elszabadul a pokol.

Borisz Jelcin elnöksége idején senki nem gondolta volna, hogy az akkoriban magában poshadó, válságból válságba lépő, nincstelen Oroszország valaha is újra visszabújik a hidegháborús ruháiba. Vlagyimir Putyin cselei és az ukrán válság gyors bedurvulása vitathatatlanul meglepte a világot.

Ukrajnában jelenleg Moszkva-barát szeparatisták és orosz katonák együtt harcolnak az ukrán hadsereg ellen, két oroszbarát szakadár állam, a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságok függetlenségéért, a szintén Ukrajnához tartozó, de orosz többségű Krím-félszigetet pedig 2014 elején komolyabb ellenállás nélkül foglalta el és csatolta magához Oroszország.

De az orosz hadsereg nemcsak délen aktív: a Balti-tenger térségében az utóbbi években több hadgyakorlatot is tartottak vízen és levegőben, a NATO védelme alatt álló Észtország, Lettország és Litvánia határainál pedig készültségbe helyezték az orosz alakulatokat.

A balti államok és Lengyelország – mivel fenyegetve érzik magukat – évek óta lobbiznak a NATO-nál, hogy erősítsék meg az orosz határ védelmét, de kéréseiket eddig nemigen hallgatták meg.

Az ukrán válság kitörése óta viszont már a NATO is jobban figyel, hadgyakorlatokat tart a balti térségben, és a balti államok légterének őrzésére rendelt NATO-repülők számát is megnégyszerezték. Azt, hogy a NATO egyre komolyabban veszi az orosz fenyegetést a balti térségben, az is jelzi, hogy a szövetség korábbi főtitkára, Anders Fogh Rasmussen év elején még arról is beszélt, hogy az egyre bátorodó Putyin a balti államok megtámadásával tesztelheti a NATO erejét.

Akármennyire is felkészült azonban a NATO egy ilyen támadásra, a balti térségben van egy gyenge pont a nyugati védelemben, amit az oroszok kihasználhatnak.

Ez a gyenge pont: Svédország.

Svédország nem NATO-tag, és bár együttműködik a szövetséggel, a svédek megtámadása esetén nem kötelezné a NATO-tagokat a szervezet 5. cikkelye, mely szerint minden NATO-tag megtámadása az egész NATO megtámadásának minősül, ezért a tagállamoknak ilyen esetekben segítséget kell nyújtaniuk egymásnak.

Éppen ezért több katonai és stratégiai kérdésekkel foglalkozó fórumon és blogon majd egy éve spekulálnak azon, hogy mi lenne, ha Putyin esetleg megtámadná Svédországot.

Az oroszoknak nem is egész Svédország kellene, elég lenne nekik egyetlen svéd sziget a Balti-tengeren. Gotland majdnem a tenger közepén fekszik, 57 ezer ember él rajta, és kiemelt stratégiai fontossága ellenére

a svéd hadsereg lényegében egyáltalán nem védi.

A hidegháború alatt komoly létszámú és felszereltségű svéd egységek állomásoztak itt, de ahogyan az utóbbi két évtizedben lassan az egész svéd hadsereget leépítették, úgy Gotlandról is eltűntek a katonák. Pedig Putyinék figyelemmel kísérik a sziget sorsát, erre fut ugyanis a Gazprom Északi Áramlat nevű gázvezetéke. Az orosz elnök többször is beszélt arról, hogy a vezetéket bármi áron megvédik bárki ellen.

És ha Oroszország úgy dönt, hogy megtámadná a balti államokat, a NATO várható válaszcsapása ellen egészen kiválóan tudna védekezni Gotlandról. Nincs más dolga, mint hogy Sz-300-as és/vagy Sz-400-as nagy hatótávolságú légvédelmi rakétarendszereket telepít a szigetre, és máris lefedi a balti légtér nagyobb részét, és a svéd főváros környékét. Ilyen légvédelmi rakétarendszere Oroszországnak a Litvánia és Lengyelország közé ékelődő kalinyingrádi exklávéban is van, de az észak felé nem ér el Észországig.

Az egyoldalúan ukránbarát, sokszor teljes egészében a kijevi propagandát szolgáló Euromaidanpress hosszú cikkben fejtegeti, mi lenne a legrosszabb forgatókönyv szerint Európa sorsa, ha Putyin megszerezné Gotlandot. A cikk azzal számol, hogy Németország elárulja szövetségeseit, és blokkolja a NATO alapszerződés 5. cikkelyének alkalmazását, és hogy Oroszország nukleáris csapással kényszeríti térdre Lengyelországot, miközben megsemmisíti a Balti-tengerre érkező amerikai, francia, brit, norvég és dán erőket. Ez persze hülyeség, és a cikk szerzője nagyon-nagyon lebecsüli írásában a NATO képességeit, abban viszont igaza van, hogy ha holnap orosz támadás indulna Svédország ellen Gotland megszerzésére, a Balti-tengeren nem lenne erő, ami ezt képes lenne megállítani.

Oroszország 2013. március végén tartott is egy hadgyakorlatot, amiben Svédország megtámadását modellezték. Az orosz repülők nagypénteken lerepültek egészen Gotlandig, megkerülték a szigetet, gyakorolták a Stockholm elleni támadást, majd hazamentek. Mindezt úgy, hogy a svéd légierő arra sem volt képes, hogy egyetlen Gripen felszálljon és legalább megnézze az oroszokat. A támadók elfogására az akkor épp a balti légteret őrző Dán Királyi Légierő repülői szálltak csak föl, a litvániai Siauliaiban található NATO-bázisról. Igaz, ezek után valószínűleg valamivel éberebbé vált a svéd légierő is. 2013-ban még az is elaltatta a svédek gyanakvását, hogy orosz repülők rengetegszer repülnek át a Balti-tenger felett, mikor a kalinyingrádi exklávé és az anyaország között közlekednek.

Az oroszok 2014 végén tengeralattjáróval is tesztelték a svéd védelmet, és ott is ugyanez volt az eredmény:

Svédország gyakorlatilag védtelen egy nagyobb orosz támadás ellen.

Stockholmban is tudják ezt, és a kormány igyekszik is javítani a helyzeten: 2015 márciusában arról döntöttek, hogy újra 150 katonát telepítenek Gotlandra. Az összképen azonban ez is keveset változtat, a svéd hadsereg régi önmagához képest elképesztő mértékben zsugorodott össze. Míg 2004-ben 200 Gripent tudott volna bevetni az ország légiereje, 2008-ra a repülők majd felét leszerelték, 2014 januárjában pedig már csak 88 működőképes Gripen állt a hangárokban.

A sztori többi része már hipotetikus hadviselés, blogposztok tucatjai szólnak arról, hogy az orosz légierő milyen radarzavaró technológiával juthat el Gotlandig, és hogy Svédországnak meg a NATO-nak milyen radarokat, hány tankot, repülőt és katonát kellene a balti térségbe telepítenie, ha el akarja kerülni a katasztrófát. A posztok alapfelvetése azonban megáll, és a Nyugatra nézve nagyon is fontos következményekkel járhat: a stratégiai fontosságú Gotland, amit a Balti-tenger elsüllyeszthetetlen repülőgép-hordozójának is hívnak, könnyen Oroszország ölébe hullhat, ha pedig ez megtörténik, a NATO és a nyugati hatalmak minden lépéselőnyüket elveszítik a Balti-tengeren.

Térkép: AFP/Tbg