A magyar kormány a horvát határ lezárását úgy hívja, hogy a

"a második legjobb megoldás".

A „második legjobb megoldás” szöveget Orbán Viktor kezdte mondani a múlt héten Brüsszelben, azóta naponta elhangzik, elsősorban nemzetközi fogyasztásra, de a hazai közönség is bőven hallhatja.

A magyar külügynek ez az álláspontja most:

„A horvát-magyar határzár csak a második legjobb megoldás, a legjobb, a görög külső határ védelme lett volna. A V4-ek bebizonyították, meg tudják védeni Magyarország határát, az unió és Schengen külső határát, így nincs elfogadható magyarázat, kifogás arra, hogy a huszonnyolc uniós tagállam miért ne tudná megvédeni Görögország határát.”

A magyar kormány szerint Görögországnak fel kellene kérnie az EU-t a határa közös védelmére. Orbán Brüsszelben úgy tett, mintha ettől függene a magyar-horvát határ lezárása. 

Már két EU-csúcson is előjött Orbán a felvetéssel, de egyik alkalommal sem ment át a javaslat. A nemzetközi sajtóban sem keltett különösebb visszhangot, az EU-s vezetők se beszéltek róla.

A menekültválságra adott magyar recept ugyanis valószínűleg csak egy blöff, és leginkább arra jó, hogy az erősen vitatott megítélésű kerítést lehessen eladni vele, a „nem is ezt akartuk, de a tehetetlenkedő EU rákényszerített” formában. 

A magyar javaslat ugyanis egyik pontjában sem reális.

Tényleg megvédtük az EU-t?

A kormány érvelése abból indul ki, hogy a magyar kerítés bizonyított: a határzár megállította a migránsokat, tehát ilyesmit kellene csinálni a kontinens határain nagyban.

A magyar kerítés azonban a valóságban nem állította meg a migránsokat, csak másik útvonalra terelte őket. A Szerbia–Magyarország útvonalból a szerb határzár Szerbia–Horvátország–Magyarország útvonalat csinált, majd az újabb határzár Szerbia–Horvátország–Szlovénia útvonalat, és minden esetben Ausztrián keresztül Németországba illetve Svédországba mentek.

Összeurópai szempontból a magyar határzár semmit sem oldott meg. Ugyanannyian, ugyanoda mennek, a különbség annyi, hogy hosszabb lett az útvonal, több benne a nélkülözés és a fázás. Magyar szempontból annyi a változás, hogy buszoztatásra október közepe óta nem költünk, viszont kerítésre és határőrzésre elég sok elment.

A magyar kerítéssel való példálózást különösen furává teszi, hogy Görögország és Törökország közé nem lehet kerítést építeni, a két országot ugyanis tenger választja el egymástól.

Ám ha ezeken túllendülünk, akkor is számos probléma merül fel, ami a magyar javaslat komolytalanságára utal.

Mit csinálnának az európai határőrök?

Igyekeztünk megtudni a magyar külügytől, hogy ha létrejönne egy összeurópai határőrség Görögországban, akkor az mit csinálna. A terv gyakorlati részéről ennyit küldtek el:

„A kormány álláspontja szerint ennek a támogatásnak valamennyi EU-s ország részvételével kell megvalósulnia. Görögország mondja meg, hogy hány katona, határőr, helikopter vagy éppen éjjellátó kamera kell a görög határ megvédéséhez, a szükségleteket, költségeket a tagállamok egymás között osszák fel.”

Tételezzük fel, hogy azt mondja Görögország megmondja, hogy miből mennyi kell, és feláll a határvédő erő. És akkor mit csinálnak, ha jönnek a menekültek?

Két lehetőségük van:

• segítik őket biztonságosan elérni a görög partot,
  
• belelövik őket a tengerbe.
  

Az első lehetőség humánus megoldás, de éppen az ellenkező hatást váltaná ki, mint ami a magyar kormány célja a javaslattal. Pedig mi mást tehetnének ezek a határőrök, ha a csónakkal érkezők azt mondják, hogy ők menekültstátust kérnek? 

Az EU tagállamait (még Magyarországot is) nemzetközi egyezmények kötelezik, hogy aki menekültstátust kér, annak az ügyét kivizsgálják. Ezért épültek a kerítés mentén a szerb és a horvát határon is a konténerbódék, ahol a menekültként jelentkezőket legalább néhány órára mindenképpen fogadniuk kell a magyar hatóságoknak. Mivel a nyílt tengeren aligha lehet elbíráni a kérelmeket, ezért ilyen helyzetben a határőr egyetlen jogszerű magatartása az, ha a partra kíséri az érkezőt. 

A második lehetőség – a tengerbe lövés - talán túl keményen hangzik, de belegondolva, nem nagyon lenne más mód a menekültek távol tartására. Ha ugyanis egy menekültekkel teli csónakba botlana az európai határőrség, akkor mondhatnák ugyan, hogy „felszólítom önöket, hogy térjenek vissza Törökországba!”, de ennek önmagában aligha lenne visszatartó ereje. Aki az életét (és gyerekei életét!) kockára teszi egy lélekvesztőn, azt aligha ijeszti el egy felszólítás. Ha pedig a felszólítást nem követi kényszerítő eszköz, akkor pláne értelmetlen lesz hangosbemondózni. Más kényszerítő eszköz pedig nem igen áll rendelkezésre, mint a fizikai erőszak. Ha nincs erőszak, akkor a határőröket ki fogják kerülni a csónakokkal.

Elvben köztes megoldás lehetne még, hogy a határőrök visszavontatják a csónakokat Törökországba. Ez sem tűnik azonban életszerűnek: hogyan fogják el a csónakokat úgy, hogy közben a fegyvertelen, ám minden bizonnyal ellenállásra kész menekültek életét ne veszélyeztessék? Ám tételezzük fel, hogy sikerül megcsáklyázni a menekültek gumicsónakját, az valamilyen csoda folytán nem is süllyed el közben, és az európai haderő vontatni kezdi a járművet kelet felé.

Ekkor jön az újabb probléma: a török part mentén a víz már Törökország területe. Ha a görög kormány engedné is, hogy a területén az EU katonai akciókat vezessen, a törököknek mi okuk lenne ezt megengedni? Eleve nemzetközi jogot sértene az EU-s határőrhajó, amint közel kerül a török partokhoz. Tehát ha a vontatás működne is (amúgy a gyakorlatban aligha működhetne), akkor is el kellene engedni a menekültek csónakját egy idő után. És ha a csónakot sikerül is visszaküldeni Törökországba, mi akadályozná meg a benne ülőket, hogy újra elinduljanak?

Az külön probléma, hogy a görög szigetek egy része és a török part között nagyon kicsi a távolság. Kosz szigete például csak 4 kilométerre van Törökországtól. Általában a nemzetközi tengeri jog azt mondja, hogy minden állam a parttól számítva saját területének tekinthet bő 22 kilométert (12 tengeri mérföldet) a tengerből, utána kezdődnek a nemzetközi vizek. Az Égei-tenger esetében Törökország és Görögország a mai napig nem állapodott meg abban, hogy hány tengeri mérföldnél legyen a felségterület határa. A török parti őrség kis rosszindulattal ellenséges fegyveres betolakodónak tekinthet minden olyan hadihajót, ami a partjánál megjelenik.

Ha egy kicsit is gyakorlatiasan belegondolunk a magyar javaslatba, akkor egy nemzetközi hajóhad csak úgy tudná megfékezni a menekültek érkezését, ha belelőné a fegyvertelenül érkező menekülteket a tengerbe. De ilyet Európában senki sem akar tenni. Nem is csoda, hogy nem senki sem foglalkozott komolyan Brüsszelben Orbán Viktor javaslatával, valószínűleg ő maga sem gondolta komolyan, ez inkább csak egy retorikai fordulat lehetett, hogy fel lehessen vezetni a „második legjobb megoldás” szlogent.

Lásd néhány kilométerrel arrébb

Létezik egyébként az EU-nak közös tengeri határvédelmi hadművelete, de annak sem áll módjában a menekültáradatot megállítani. Megmentette viszont egy csomó migráns életét – azzal, hogy Olaszországba vitték őket.

Az EU Triton Művelet néven tavaly novemberben kezdett néhány hadihajóval és drónokkal cirkálni Líbia és Olaszország között. Azóta mintegy 130 ezer migráns jutott át ezen az útvonalon Afrikából az EU-ba, több ezren közülük úgy, hogy éppen a Triton Műveletben résztvevő hajók mentették ki őket a tengerből.

Jól látszik, hogy a közös határőrizet nem jelentheti a tengeren a menekültáradat megállítását. 

A közös határőrizetet idén ősszel átnevezték Sophia Műveletnek. A név onnan van, hogy még augusztusban a Triton egyik német hajója kimentett egy szomáliai terhes nőt, aki útban a part felé szülte meg gyermekét, és a kislány a Sophia nevet kapta.

A Sophia Művelet a kedves neve ellenére már keményebb eszközökkel is élhet majd, mint az elődje, és az emberek kimentésén túl deklarált célja a menekülthullám lassítása. Ennek érdekében egyelőre egyetlen dolgot tehetnek az összeurópai határőrök: ha nemzetközi vizeken menekültekkel teli hajót találnak, akkor a járművet elkobozhatják, és ha embercsempészek is vannak a hajón, akkor azokat őrizetbe vehetik. 

Ettől se lesz sokkal kevesebb a menekült, inkább csak a csempészek kockázata nő meg. Hiába lenne akarat az EU-ban ennél hatékonyabb lépésekre, egyszerűen nem lehet sokkal többet tenni: a nemzetközi jog nem engedi meg, hogy az EU már a líbiai oldalon, a hajók indulása előtt lecsapjon a csempészekre vagy a hajóikra. Ehhez egyrészt a líbiai kormány hozzájárulása, másrészt az ENSZ felhatalmazása kellene. Líbiának viszont nincs kormánya, Oroszország pedig már májusban jelezte, ha az EU ilyenre kérne felhatalmazást az ENSZ BT-től, akkor vétózni fognak.

A görög partoknál még egy ilyen Sophia szintű művelet sem működhetne. Annyira közel van ugyanis a török part és néhány görög sziget egymáshoz, hogy az utakat szervező csempészek csak gumicsónakokba ültetik a menekülteket, és az egyikükre rábízzák a kormányzást. Az árba belekalkulálják, hogy a hajót és a motort nem látják viszont, és nincs csempész sem a járműben.

Más megoldás kell

Az EU (és Németország) első ötlete az volt, hogy legyen ugyan közös EU-s határőrizet, de az a menekültek kezelésével foglalkozzon. Szedjék össze az embereket, állapítsák meg, hogy ki az, aki valóban veszélyben van otthon, és ezeket az embereket osszák szét a tagállamok között egy kvótarendszer alapján. A többieket pedig toloncolják ki az EU-ból. Ez az elképzelés kezd irreálissá válni, mert a kvótarendszert a keleti EU-tagok ellenzik, és a korlátozott főpróbája sem működik, eddig alig száz embert osztottak szét a tagállamok, pedig 160 ezer fő elosztását már megszavazták.

Az EU (és Németország) újabb ötlete arról szól, hogy meg kell vásárolni Törökország együttműködését, hogy ne engedje elindulni a menekülteket Görögország felé. Az eddigi tárgyalások alapján ehhez az kellene, hogy az EU-s tagállamoktól könnyebben kapjanak vízumot a török állampolgárok, és 3 milliárd euró készpénzt adjanak a török kormánynak (elvben az ottani menekülttáborokra). Erről sincs még végleges döntés.

A görög határ közös őrzése azonban nem véletlenül nem merült fel komolyabb szinten. A magyar kormány által bedobott ötlet ugyanis gyakorlatilag kivitelezhetetlen.