Négy éve, 2011 december elején – közvetlenül a magánnyugdíjpénztári pénzek eltulajdonítása után – adták ki az akkor még nemzetgazdasági miniszter Matolcsy György politikusi tevékenységének egyik legelborultabb anyagát, a Magyar Növekedési Tervet (pdfben itt). Itt fejtette ki a kormány gazdasági víziójának finoman szólva is vitatható alappilléreit: az „újraiparosítást” és a „keleti nyitást” is.

Hétfőn pedig a Matolcsy György vezetése alatt működő Magyar Nemzeti Bank adta ki a Növekedési Jelentés nevű kiadványát, ami láthatóan a volt nemzetgazdasági miniszter kezdeményezése: ez a második a sorozatban, az első tavaly ilyenkor jelent meg. Azt is jelzi a kiadvány címe, amit Matolcsy minden fronton képvisel, azaz hogy az MNB-nek részt kell vennie a gazdaság élénkítésében. (Ami elég kockázatos dolog).

Adódott hát, hogy összehasonlítsuk a két dokumentumot.

2011: Hagymázas banánok

„Interkontinentális térszerkezeti fordítókorong” Magyarország az „új selyemút” és az „új borostyánút” találkozásán – a Matolcsy-féle NGM ilyen klasszikus retorikai elemei is felbukkannak az eredeti Magyar Növekedési Tervben, ami miatt nehéz komolyan venni az irományt.

Főleg, hogy nehéz a szövegre figyelni, ha Magyarország ilyen vicces ábrázolásokban jelenik meg a 180 oldalas tanulmányban.

Néha csápszörny:

Néha így banán:

Néha úgy banán:

Néha amúgy banán:

Kisebb túlzással több a történelmi hivatkozás az írásban, mint a szám. És hát néha egészen meglepően felszínes, elnagyolt megállapításokat is tesz a főleg a gazdaságföldrajz nevű "tudományra" alapozó munka. Például amikor felsorolják a magyar gazdaság reménybeli húzóágazatait, akkor a szerkesztők semmit nem indokolnak semmivel, egyszerűen csak felsorolják a legnagyobb vállalatokat, és kész, mint egy sima HVG- vagy egy Forbes-lista, hozzáadott elemzés nélkül.

Mégsem lehet lesöpörni a munkát azzal, hogy hülyeség – ugyanis itt nagyon pontosan kifejtették a Matolcsyék azt a célt, ami azóta is a kormány előtt lebeg:

exportnövelés mindenáron, minden lehetséges eszközzel.

Igaz, kicsit túlzó módon jelölték ki a tervet:

Mi valósult meg az ebben a táblázatban vállalat célokból? (Bár nehéz értelmezni, hogy például az "exportbővülés" hogyan lehet 71 vagy 120 milliárd euró – nyilván az az adott évi export értékére magára vonatkozik, és nem a változására. Ugyanilyen homályos, hogy a tőkekihelyezés az most állományra vagy változásra vonatkozik – de ilyesmin egy Matolcsy-féle anyagban nem szabad fennakadni.)

Bővült az export évi 71 milliárd euróról 120 milliárd euróra? Nyilván nem, 2014-ig 84 milliárdra bővült. De nem csak a várt lehetetlenül gyors tempónál bővült sokkal lassabban, hanem a szerkezete is más volt. Például egyáltalán nem volt köze a "keleti nyitáshoz". A Növekedési Tervben van egy megjegyzés arról, hogy az ázsiai országok részesedése a 2010-es 6 százalékról 10 százalékra fog emelkedni a magyar exportban (indok: mert az ázsiai országok gyorsabban nőnek), de ez az arány valójában csökkent, 5 százalékra.

A vállalati hitelek állománya nem emelkedett, mint az tervezték, hanem csökkent, méghozzá egészen durván, az akkori 7500 millárdról a mostani 6200 milliárdra. Ezt a csökkenést csak lassítani tudta a később a Matolcsyék által már az MNB-ből indított Növekedési Hitelprogram, aminek csak a reklámjaira több mint hatmilliárd forint közpénzt költöttek, és aminek keretében közel kétezermilliárd forint forrást szórtak ki – de ennek csak az elenyésző része volt új hitel.

A külföldi közvetlen tőkebefektetések növekedése Matolcsyék várakozásai szerint 1,8 milliárd euróról 4 milliárdra gyorsult volna. (A táblázatba beírt, akkor aktuális 1,8 milliárd eurós közvetlen tőkeberuházás-növekedés kirívóan alacsony, a válság utáni befektetői kockázatkerülés eredménye volt). Ehhez képest – nem kis részben Matolcsyék befektetőellenes politikája, főleg a büntetőadók és az általános kiszámíthatatlanság miatt – lassabban nőttek a külföldi beruházások, mint korábban: évi átlag 3,4 milliárd euróval, miközben 2004 és 2009 között évi 6 milliárd euró volt az átlag.

Azt is be volt tervezve, hogy a várt exportbővülésből ötvenezer, vagy annál több új munkahely lesz. A foglalkoztatottság 2010 óta ennek tízszerezésével, ötszázezerrel nőtt, amiből (a szeptemberi adatok szerint) 207 ezer volt a közmunkás, nagyjából ugyanennyien lehetnek azok, akiket a magyar statisztika nyilvántart foglalkoztatottként, de külföldön vállaltak munkát (az ő számukat csak becsülni lehet), a versenyszférában pedig nagyjából százezer fővel bővült a foglalkoztatottság a 2011 óta eltelt négy év alatt – az évi 25 ezer fő. És az is csak akkor, ha elhisszük, hogy nem dolgozik legalább kétszázezer magyar külföldön. Ami nem is annyira meglepő, ha épp egy nyolc éves recesszió-stagnálásból kerül ki az ország, a leginkább ciklikus okok miatt.

2015: Egy nagy rakás szomorú tény

Az idei Növekedési Jelentés szikár, a neoklasszikus iskola keretei között ragadó, ráadásul egészen alapos írás. Nincs benne semmi vicces, a valóságtól elszakadt hiperbolikus túlzás, csak makróelemző-nyelven leírt, szorgosan összeszedett állítások halmaza.

„A publikációt dr. Matolcsy György elnök hagyta jóvá”

– áll a sokatmondó mondat a jelentés borítóján, ami szinte hihetetlennek tűnik az előző anyag után.

Míg a 2011-es anyagban gyakorlatilag nem volt szó humántőkéről (171 oldalon összesen 7 találat van a „humán” szóra, míg az „ipar” szóra 582 találat), addig itt az elemzés jelentős része ezzel a témával foglalkozik. És nem hallgatják el a lehangoló tényeket.

• Demográfia: rossz a helyzet, és romlik. (Erről mi itt írtunk.)
  
• Oktatás: rossz a helyzet, és romlik. (Erről itt írtunk az idei OECD-elemzés alapján.)
  
• Egészségügy: rossz a helyzet, és romlik. (Erről itt írtunk az idei OECD-elemzés alapján.)
  

A foglalkoztatottság hiába emelkedett, nemzetközi szintén még mindig alacsony. Mivel egy ország növekedési potenciálja alapvetően abból adódik össze, hogy mennyi munkát milyen hatékonysággal kombinál mennyi tőkével, ezért ezek nem túl jó jelek. Ahogy az elemzés megállapítja:

• Termelékenység: elmaradt a bővülés a régiós átlagtól.
  
• Beruházások: visszaestek.
  

Utóbbiban szerepet játszott a bizonytalanság és a magyar országkockázat emelkedése –  írja az elemzés azt az elemzők körében évek óta közhelynek számító megállapítást, amit a kormány és Matolcsyék soha nem ismertek el.

A magyar gazdaság duális és koncentrált, azaz kevés nagy, külföldi cég nagyon termelékeny, és adja az export nagyját, sok-sok kis hazai cég pedig egyáltalán nem hatékony módon szolgálja ki a szűk és stagnáló belső piacot. A kormány a stratégiai partnerséggel és a külföldi ipari multik beruházásainak támogatásával, és ezzel párhuzamosan a hazai piac túlszabályozásával és az államosításokkal sokat tett, hogy ez így is legyen.

Megállapítja egyébként az elemzés külön kiemelt témaként, hogy a világkereskedelem csak lassabban bővülhet az eddiginél, ami egy újabb kockázat a kiemelkedően exportérzékeny Magyarország számára. (Pont ugyanezt a következtetést vontuk le mi is néhány hónapja.) Az elemzés szerint viszont jó volna, ha Magyarország növelné export-részesedését, és az exporton belüli hazai hozzáadottérték-tartalmat.

A 2015-ös Növekedési Jelentés annyiban hű a matolcsysta unortodoxiához, hogy egy csomó alternatív mutatót is megnéz, a WEF és a Doing Business mellett a zöld baloldaliak kedvecét, az egyenlőtlenséggel kiigazított humán fejlődési mutatót (IHDI), a gazdasági indikátorok ínyencei által sem igazán ismert Legatum Prosperity Index, sőt, Budapest helyezése az EIU élhető városok listáján. De hát ezekből sem derül ki semmi olyan, ami alapján jól mennének Magyarország gazdasági dolgai.

Mindenesetre a két, négy év különbséggel született, azonos témáról szóló teljesen más tanulmány elolvasása után egy nagyon fontos kérdés maradt bennem:

Mi történt?!?

Matolcsyt bedarálta az ortodoxia?

Öt év gazdasági csúcsdöntéshozás után utolérte a valóság?

Vagy csak túl nagy munka lett volna vitatkozni az MNB-s gárda szempontjaival, átszerkeszteni az írásaikat? Fontosabb dolga van most a jegybankelnöknek?

Akárhogy is van, kíváncsian várom, mi lesz a következő fordulat!