Mit keresett két, műalkotásként felakasztott óriási női nemi szerv az erdő közepén?

Cikkünkben erősen pornográf képek láthatók, ha ez zavarja, most zárja be!

2016 legrejtélyesebb sztorija azzal kezdődött, hogy január 10-én levelet kaptunk egy olvasótól. Olyan, minden túlzás nélkül egyszerre meghökkentő, brutális és talányos dologról számolt be, hogy a leírás aprólékossága ellenére - vagy éppen azért - egyformán gyanakodtam rafinált átverési kísérletre és szenzációs, sőt szürreális igaz történetre.

Olvasónk arról számolt be, hogy

A minap az Őrségben, Velemér és Szentgyörgyvölgy határában, a Veleméri-hegyen szokatlan látványra lettem figyelmes. Az amúgy is alig járt ösvénytől távolabb, az erdő harmonikus barna és zöld színét megtörve egy hatalmas, 1084 színben pompázó képet láttam.

Itt egy fotó következett a meglepő leletről:

Igen, akárhogy is csűrjük-csavarjuk, ez egy pina.

De itt nem volt vége a kalandoknak! 

Valamivel hátrébb még egyet

Ez sem volt semmi, de az igazán meglepő csak ezután következett. Bár nyilván nem mindennapos eset fákra akasztott pinafotókat találni, az ember azt valahogy még el tudja képzelni, hogy egy hús-vér szexpartnert nélkülöző kiránduló, vadász vagy erdei hajléktalan mondjuk kiakasszon egy pornólapból kitépett oldalt egy fára és a szó bármely értelmében lődözzön rá.

Csakhogy itt, miután levélírónk közelebb ment, és alaposabban megvizsgálta a képeket, biztosan nem erről volt szó

Az esztétikai örömökkel való töltekezést és az ezzel párhuzamos megdöbbenést egy alapos technikai elemzés követte. A pumaparádé/installáció/kiállítás felállítása alapos előkészületet, komoly felkészülést igényel. Ha valaki nem lézernyomtatóval, laminálóval és generátorral járja a Dél-Dunántúli Kéktúrát (amit a túrázók elsöprő többségéről joggal feltételezünk), akkor bizony előre megfontolt szándékkal, okkal áldoz időt, energiát és hoz anyagi áldozatot az előkészületek során. De mi lehet az ok? 

A képeket mind tartalmilag, mind formailag közelebbről megvizsgálva tovább mélyült csodálatom, hiszen a nyomdai minőségű print, és a laminálás is komoly szakmai tudást és hardweres hátteret mutatott, de emellett fontos részletként csavarokat is felfedeztem:

Olvasónk a nyomok alapján profi detektívhez illően vonta le a következtetést:

Az alkotók művük hosszú kihelyezését biztosítandó akkus csavarbehajtóval rögzítették az élő fa törzsébe az időjárás viszontagságainak is ellenálló képet, így egyértelműen kijelenthetem, hogy - korunk "művészeivel" ellentétben - nem hirtelen felindulásból, spontán módon született az alkotás, hanem egy részletesen megtervezett, profi team által lebonyolított, hosszú kifutású, összehangolt akcióról van szó. A probléma, hogy sem a környező fákon nem láttam az Országos Széchenyi Terv vagy uniós pályázatok tábláit és interneten sem találtam információt az alkotóról (pedig nagyon jó találatok vannak a "Veleméri-hegy", "18+" és "kiállítás" kulcsszavakra)

Az nem kifejezés, hogy felpiszkálta az érdeklődésemet! A technikai megvalósítás aprólékossága és bonyolultsága miatt életszerűtlennek tűnik, hogy valaki egyszerűen maszturbálni akart volna. Ahhoz túl bonyolult a megvalósítás és túl nehezen megközelíthető a helyszín. Lehetett persze elvileg egy szexuálisan kiéhezett helyi lakos, de ő miért ment volna fel a hegyre és egyáltalán, miért intézte volna ennyire bonyolultan az ügyet? Az egész tényleg inkább néz ki valami bizarr műalkotásnak, de akkor felmerül a kérdés, hogy miért olyan helyre rakták, ahol alig jár élő ember, sőt az is esetleges, hogy valaha megtalálják-e a kiállítást. 

Ezzel olvasónk is egyetértett:

A képek 20-30 méterre vannak a legközelebbi földúttól, ahol a klasszik (kötelező!) erdei szemét található: papírzsepik, Borsodis dobozok; de semmi  nem mutat különleges aktivitásra. Meg úgy általában ez egy eléggé kieső szakasz a Kéken, kevesen járnak erre - ami csak fokozza az értetlenségemet. Van tízezer menőbb hely ahol nagyobb közönséget lehetne elérni a képekkel - Normafa, Írottkő, Kékes stb.

Gondoltam még valamilyen pornóforgatásra, de ahhoz ez a hely tényleg mindentől túl messze van. Az is ez ellen - illetve a maszturbálós elmélet ellen - szól, hogy a képek - megkérdeztem az olvasót - kényelmetlenül magasan, kicsivel fejmagasság fölött vannak felcsavarozva. A gondos, munkaigényes elhelyezés viszont tényleg kizár bármiféle spontán felbuzdulást, részeg vagy könnyűdrogos ötletrohamot.

Ahogy a Megtaláló megfogalmazta:

A pornós vonalban nem hiszek, egy ilyen képnek nincs funkciója forgásokon. Esetleg nagyon elszállt arcok járhatnak ki ide dugni ésvagy flashelni, de szerintem az okostelefonok korában nekik sem lenne szükségük ilyen mindent túlélő képekre. Azon kattogok én is, hogy rengeteg energiát öltek bele, de láthatóan semmi célja, oka, felelőse nincs a dolognak. A dadaista projekt oké lenne, de nincs semmi nyom - normál esetben az ilyen formák mindig hagynak valami tumblis linket, vagy nicknevet vagy valami clue-t; minden hülye szignózza a művét. Szóval ott vagyok, ahol a part szakad: egyedül a pumákkal az erdőben.

Magamtól is ezen törprengtem volna, de az olvasó csak fokozta a kínjaimat, hiszen egyetlen jogos kérdésére sem találtam választ:

Várom megfejtéseiteket az alkotás értelméről és céljáról! Mi viszi rá a művészt, hogy a galériák komfortzónájából kilépve az erdőben állítson ki? Miért a megosztó, a fákat tárgyiasító témaválasztás? Ízléstelen tréfa vagy gondolatébresztő, meditatív alkotás? Szerves, organikus mű vagy értelmetlen természetrombolás? Megannyi kérdés, melyek újabb kérdéseket szülnek.

A megannyi kérdés között volt azért az is, hogy mi van, ha egyszerű médiahekk-kísérlettel állunk szemben? Vagyis mi van, ha maga a levélírónk a művész/tréfamester, akinek mondjuk az a projektje, hogy egy ilyen teljesen szürreális sztorit behekkeljen egy lapba? 

Jó pár ilyen esett meg a magyar online sajtóban, szoptam már be én is ilyet. Nyilvánvaló volt, hogy ellenőrizni kell az alapsztori hitelességét. Ennek a legegyszerűbb módja, ha leautózom Velemérre és felmászom a hegyre. Gyakorló gombászként szívesen meg is tettem volna, de sajnos úgy alakult, hogy sehogy se tudtam elhozni a család autóját, ezért elkezdtem véletlenszerűen helyi kontaktokat keresni a távolból. 

Két telefonhívással jutottam el Kenyér "Cipó" Istvánhoz, a róla elnevezett veleméri Cipó Fogadó tulajdonosához, akitől először megkérdeztem, hogy a helyiek megtalálták-e a pinákat. Sosem hallott róluk, de igen segítőkészen felajánlotta, hogy megkéri a környéken szolgáló két természetvédelmi őrt, akik amúgy is sokat járják az erdőt, hogy nézzenek ki a hegyre, hátha találnak valami értékelhető nyomot. És eleve le tudják csekkolni, hogy megvannak-e egyáltalán a képek.

Pár nap elteltével most tudtam beszélni Cipóval. Amikor elmondta, hogy igen, a képek léteznek, megtalálták őket, örömömben ugrálni kezdtem telefonálás közben. Azon elsőre elszomorodtam, amikor azt is elmesélte, hogy az őrök lecsavarozták a képeket, aztán beláttam, hogy jó dolog ugyan egy szürreális titok, de élő fák törzsébe csavarozni meg nem szép dolog, így végül is mindenki jól járt.

Vagyis majdnem mindenki, az én oldalamat ugyanis egyre jobban furdalja a kiváncsiság, hogy mi volt ez az egész. Ezúton szeretnék kérni mindenkit akinek van bármi információja az ügyről, esetleg ő maga rakta ki a képeket, hogy írjon a szilyl kukac 444 pont hu címre és vegyük fel a kapcsolatot!