Ha a tanárok tiltakozása sem életszerű, akkor senkié sem az

"Lássuk be, nem életszerű, hogy egy szép reggel Miskolcon Pilz Olivér felkel, rájön, hogy rendkívül elégedetlen, és elkezd levelet írni, tiltakozni".

Ezt állítólag Orbán Viktor miniszterelnök mondta csütörtökön zárt ajtók mögött a Fidesz lillafüredi frakcióülésén a pedagógusok tiltakozásáról. Azt is, hogy

"nincs konkrét ok, ami kiválthatta volna a tüntetéseket, főleg annak köszönhetően, hogy a tanárok bérei jelentősen nőttek, 2011-es 180 ezer forintról 280-320 ezer forintra."

A kormány korábban is félrevezetően kommunikált a tanárok ügyeiről, a miniszterelnök pedig még messzebbre ment.

A jobboldali nyilvánosságban az egyik visszatérő állítás, hogy politikailag motivált szereplők, szakszervezeti vezetők, ellenzékiek, a korábbi kormányellenes megmozdulások ismert alakjai próbálnak most a közoktatás szakmai kérdéseiből politikai ügyet csinálni, felfújni, ami történik.

Ez hamis látszatot kelt, de nem teljesen alaptalan.

Az év elején Miskolcról indult tiltakozások körül egyre több politikából ismert arc tűnt fel, akiknek a közoktatás javításán túl is érdeke fűződik hozzá, hogy a kormánnyal kritikusan hallathassák a hangjukat. 

Ettől viszont még tévedés azt gondolni, hogy politikailag motivált volna a tiltakozók nagy része, hogy azért írta volna alá mostanáig 113 igazgató a súlyos problémákat felvető miskolci nyílt levelet, mert Kunhalmi Ágnes erre biztatta őket. Ráadásul megfelelő közoktatást biztosítani az állam egyik alapfeladata, szóval ha nincs kréta, akkor azt mindenképpen venni kéne, ha MSZP-sek követelik, ha nem.

Nem igaz, hogy nincs konkrét oka a tiltakozásnak, vagy hogy ez egyik napról a másikra kezdődött.

A központosítás megkezdése óta folyamatosan érkeztek egyre egyértelműbb jelzések a rendszerből, hogy baj van, hogy évről-évre egyre kevésbé lehet tanítani. Nagyon is érthető, hogy miért most, a legelkötelezettebb, a széthulló intézményrendszert saját erőből összetartó tanárok értelmetlen megalázásakor fogyott el a cérna.

A mostani tiltakozási hullámot elindító levelet egy Pilz Olivér nevű tanár írta a miskolci Herman Ottó Gimnáziumban, róla beszélt állítólag név szerint Lillafüreden a miniszterelnök. Ez azért fontos, mert ő nem szakszervezeti vezető, nem exponálta magát más ügyekben, korábbi ellenzéki megmozdulásokon.

Ha már az ő tiltakozása sem lehet életszerű, akkor senkié sem az. Felépült egy valóság, amiben senkinek sem lehet oka, vagy bátorsága szót nyíltan szót emelni a kormány bármilyen döntése ellen.

"Orbán nem volt vele tisztában, hogy nem minden kóser. Az már nem jutott el hozzá. A hatalom elszigetel."

Ezt egy miskolci tanár mondta csütörtök este, mikor a miniszterelnök lillafüredi szavairól beszélgettünk. Érződött, hogy nem tudja vagy akarja elképzelni, hogy valaki látja a súlyos problémákat, tisztában van vele, hogy a tanárok ezért mennek az utcára, és mégis úgy csinál, mintha csak politikai ellenfelei próbálnának neki valami mondvacsinált üggyel odavágni. 

Azon vitatkoztunk a szerkesztőségben is, hogy a miniszterelnök tényleg azt gondolja, hogy valami gonosz összeesküvés mozgatja az eseményeket, valóban életszerűtlennek tartja hogy bárki tiltakozzon, vagy ez csak kommunikáció, és valójában tisztában van vele, hogy a tiltakozók többsége egyszerűen csak tanítani szeretne, lehetőleg jobb körülmények között, mint ma.

A Forgein Policy című amerikai újságban egy hete jelent meg egy cikk, amire erre is választ adhat.

Arról szólt, hogy politikai vezetők mikor kiáltanak összeesküvést, mikor mondják, hogy minden tiltakozás mögött idegen ügynökök / provokátorok állnak. 

Ukrajnában és Grúziában külföldi befolyást sejtettek a felkelések mögött. Törökországban Erdogan elnök külföldi zsoldosakat vádolt a Gezi parkban kialakult tiltakozások miatt. Oroszországban a kormány CIA ügynöknek tartja a korrupció ellen küzdő civil aktivistákat. Venezuelában is minden tiltakozás mögött idegen befolyást sejtenek.

Ahogy itthon a tiltakozók tanárok mellett megjelentek politikai szereplők, úgy ezekben az esetekben is lehetnek befolyásra vágyó külföldi támogatók. De ettől még nem automatikusan CIA-s, aki az orosz korrupció miatt aggódik, vagy Janukovics leváltásáért tüntetett.

A Foregin Policy-s cikkben Orbán Viktort és a magyar civilek ellen indított tavalyi hatósági kampányt is megemlítik, de nem ez benne az igazán érdekes, hanem egy szerbiai példa.

Milosevics idején az egyik, jellemzően diákokból álló ellenzéki szervezet az OTPOR volt, amire a kormányzat rendszeresen a CIA fizetett embereiként hivatkozott. Kaptak anyagi támogatást az Egyesült Államokból, mégis tévedés lenne azt hinni, hogy támogatóik Amerika zsoldjában lettek volna.

Orbán Viktornak a legrosszabb napján sincsen semmi köze Szlobodan Milosevicshez, a magyar tanároknak az OTPOR-hoz.

Az viszont érdekes, hogy a szerb rezsim bukása után a nyilvánosságra került akták szerint a rendőrség kétségbeesetten próbálta megtalálni az OTPOR agyközpontját, valami James Bondos titkos főhadiszállást, amit leginkább Washingtonban sejtettek.

A kormány egy idő után az utolsó szóig elhitte saját propagandáját.