Baán László még bebizonyíthatja, hogy Magyarország jobb hely Ukrajnánál, ha most azonnal eltakarodik a Szépművészeti éléről

Miután a Baán László vezette Szépművészeti Múzeum darabonként havi 15 ezer forintért egy rakás többmilliós képet kölcsönzött ki Habony Árpád exanyósának lakásába, most kiderült az is, hogy

Habony ingyen tarthatta a Szépművészetiben a lakodalmát, amin ráadásul Baán esküvői tanú volt.

Habony - akiről még mindig nem tudjuk, hogy mit is dolgozik pontosan, és kitől kapja a fizetését - tehát teljesen ingyen használhatta a közvagyont, mert annak a darab közvagyonnak a kezelésével pont egy régi barátját, Baán Lászlót bízta meg az a kormány, aminek Habony talán a legfőbb tanácsadója.

Baán László azonban erre még csak azt sem mondta, hogy „Elnézést , úristen, nagyon sajnálom, többet nem fordul elő”, hanem az alábbiakkal indokolta a döntését: "a múzeumnak hosszú távon érdeke, hogy jóban legyen fontos emberekkel, akiknek a segítségével az intézmény előrébb juthat, és máskor is odaadta már a múzeumot, ha olyan ember kérte, aki a múzeum jövője szempontjából fontos".

Ennyire nyíltan talán még a Janukovics-éra Ukrajnájában sem merte kimondani senki, hogy a politikai vezetők csókosai bizony különb emberek, mint a sima állampolgárok.

Mert mi is húzódik Baán indoklása mögött?

Az, hogy Habony Árpád megkaphatja az esküvőjére a múzeumot, mert fontos ember, de te vagy én nem kaphatjuk meg, mert a múzeum jövője szempontjából nem vagyunk fontosak.

Pedig Habony Árpád az égvilágon semmit nem tett le az asztalra azért, hogy a múzeum jövője szempontjából fontos ember legyen.

Tulajdonképpen mi, egyszeri emberek nem is tudjuk, hogy kicsoda Habony Árpád. A kormány körül legyeskedik, és régi dokumentumok szerint tanácsadói rangja van, de se a kormány alkalmazásában nem áll, se a kormánynak tanácsokat adó Századvégnél nem dolgozik, sem a Fidesszel nincs jogviszonya. Mégis miniszterekkel és Orbán Viktorral tanácskozik, és luxusautókkal járkál, pedig a cégének nincs is hivatalos bevétele.

És ez az ember annyira fontos a Szépművészeti Múzeum jövője szempontjából, hogy ingyen kapja meg a helyet a lakodalmához.

Nem azzal van itt a baj, hogy Habony az ország legszebb múzeumában ünnepelhetett, az ilyesmi külföldön sem ritka, de rendes országokban a Habony-kaliberű emberek súlyos pénzeket fizetnek az ilyen épületek bérletéért. Kell is fizetni, hiszen a múzeum komoly kockázatokat fut az ilyen rendezvényeken: megsérülhetnek és eltűnhetnek műkincsek, ráadásul a takarítást is állnia kell valakinek.

De Habony nem fizetett, mert ő ugye fontos ember.

A következő lépés már az, hogy Habony kér pár milliárd forintot kamatmentes kölcsönre a Nemzeti Vagyonkezelőtől, megforgatja, aztán visszaadja a tőkét, és ő maga teszi zsebre a hasznot.

Lényegében pont ez történt a Szépművészeti Múzeummal is, ami ugyanúgy a közvagyon része, mint a vagyonkezelő pénze. Ha Habony annyira fontos, hogy használhatja ingyen a múzeumot, akkor ugyanennyi erővel használhatná ingyen a vagyonkezelő pénzét is. Hiszen fontos ember, az ő segítségével előrébb juthat a Nemzeti Vagyonkezelő is.

Az meg szintén nem sok jóval kecsegtet, hogy a Szépművészeti Múzeum vezetésének ma Magyarországon első körben Habony Árpád kegyeiért kell tepernie, nem a múzeumlátogató adófizetők elégedettségéért. Egy egészséges országban az állami múzeumoknak elsősorban az adófizetőket és a kultúrafogyasztókat kell kielégíteniük. Habony esküvőjén az adófizetők vesztettek, a kultúrafogyasztók meg, hát, maradjunk annyiban, hogy ők sem nyertek a dolgon.

Baán Lászlót pedig, amikor a Szépművészeti igazgatójává nevezték ki, a magyar közvagyon egy részének kezelésével bízták meg. Ez hivatalosan a magyar állampolgárok képviseletében, a választók akaratából történt, hiszen a választáson nyertes párt kormánya nevezte ki Baánt, hogy a Szépművészeti Múzeumot úgy vezesse, ahogy az a közérdeknek leginkább megfelelő.

A közérdek pedig még távolról sem Habony Árpád érdekével egyenlő.

Az az ember, aki megpróbálja ezt úgy beállítani, mint az ország normális működésének része, az úgy gondolkodik a magyar politikáról, mintha egy közép-ázsiai szovjet utódállam szintjén állnánk.

Ha nem állunk ott, akkor Baán László nem való többé az ország legszebb múzeumának főigazgatói székébe.

;