A riói kétségtelenül ifjabb Knézy Jenő olimpiája volt, mélyebb nyomott hagyott, mintha szerzett volna egy bravúrbronzot.

Valamiért - ami egészen biztosan nem a szakmai felkészültsége - ő kapta a három aranyat hozó úszás és a szintén három aranyat hozó kajak közvetítéseket is. Hála Istennek a vívás már nem fért bele.

Szervilizmusban már korábban az uszodában, macsóságban Kozák Danuta aranyainál, szakmailag pedig egy magyar rekorder nevének lefelejtése után most dobott igazán nagyot a kenusok ezer méteres páros futamában.

Az történt, hogy a világbajnok magyar páros, Vasbányai Henrik és Mike Róbert az A döntőben indult, ami elég kevésszer sikerült kajak-kenuban a férfiaknak ezen az olimpián. Róluk tudni kell, hogy általában lassabban kezdenek, de nagyot tudnak hajrázni.

Knézy Jenő 250 méter megtétele után adta az első helyzetjelentést (a közvetítést itt lehet megnézni):

„Magyarország az utolsó 750 méternél, kettős másodpercet kaptunk telibe az első 750 méteren a vezető brazlikotól, pedig hát ténlyeg jó lenne emelt fővel és szépen búcsúzni, de továbbra is utolsó helyen áll a magyar hajó.”

500-nál járunk:

„Fél távnál is utolsók vagyunk, most már 3,5 másodperccel. Nem olyan ütemben, mint az első 250 méteren, de tovább nőtt a hátrányuk a vezető brazilokhoz képest.

Ennek ellenére azt mondom, jó lenne az utolsó 250 métert még meghúzni, még egyszer odatenni magukat a fiúknak, egy kicsit előrébb jönni legalább az utolsó helyről.”

750 méter:

„Mintha csak meghallották volna, elindultak előre. Az üzbégeket mintha megelőztük volna. 750-nél érik a brazil arany, egyedül az orosz lehetnek talán itt lent az első pályán képesek arra, hogy megfogják őket. És már Üzbegisztán előtt vagyunk. hetedik helyen a magyar egység.”

Ezek után két dolog történt. Miután Knézy megjósolta, hogy vagy a brazilok vagy az oroszok nyernek, a német páros egyszer csak ellépett a mezőnytől, és aranyérmes lett. A befutónál Knézy Jenő bemondta a német győzelmet, Brazlia a második, Ukrajna pedig a harmadik helyen végzett,

„mi pedig, ha jól láttam a hetediken”.

Miközben a tévében így nézett ki a befutó, felül a magyar hajó

Aztán Knézy rátért arra, ami talán a magyar nézőknek mégis fontos lenne:

„Na nézzük, hogy hova sikerült feljönni nekünk. A brazilok a második helyen, az ukránok a harmadikon, talán előbb is tudtunk végezni. Az utolsó 150 méteren azért talán néhány hajót sikerült megelőzni.”

Eltelt negyven másodperc, addig áradozott a fantasztikusan hajrázó németekről, és ekkor kiírták, amit a képernyőn már látni lehetett, hogy óriási hajrával a magyar páros negyedik lett, mindössze bő huszonöt századdal lemaradva a dobogóról. És bő három másodpercet vertek a hetedikre, ahol Knézy szerint lenniük kellett volna.

„2,286 ezreddel negyedik lett végül a magyar hajó. Legalább ennyi. Az oroszokat is sikerült megelőznünk, akik nagyon elkészültek a végén az erejükkel.”

Azokat az oroszokat előztük meg számára észrevétlenül, akiket 750-nél a végső győzelemre is esélyesnek tartott.

Végül abban maradt magával, hogy

„Szóval negyedikek lettünk jól van, azért mindjárt jobban hangzik.”

És még hozzátette,

„annyiban tudom dicsérni Vasbányaiékat, hogy az első 250-nél volt két másodperc a hátrányuk, a végére is 2,2 maradt csak, úgyhogy a táv második felében jó pályát mentek Vasbányaiék.”

Bár nem olyan óriási eredmény, mert a női kajakos egészen fantaszikusak voltak, azért ez a negyedik hely a férfiaknál a legjobb szereplés kajak-kenuban (csak az olimpiára utolsó pillanatban kijutó Totka-Molnár kajak páros lett még szintén negyedik.) Még szerencse, hogy nem kapcsolatak el gyorsan a helyszínről.

Vasbányai a futam után azt mondta: „Kétszázötvennél indítottunk, azt hittem, lesz elég idő befogni a többieket. Éreztem, hogy jövünk fel és meglehet az érem, még az utolsó ötvenen is tudtunk rátenni, de nem sikerült. Tudom, hogy a vezetőség többet várt tőlünk, én is többet vártam magunktól, de remélem, nem kell szégyenkeznem emiatt a negyedik hely miatt."