Sugar Gyuri

A sugar baby az fiatal nő, aki valamilyen támogatásért cserébe érzelmi és/vagy szexuális kielégülést biztosít jóval idősebb férfiaknak, az úgynevezett sugar daddyknek. Matolcsy György pedig az a férfi, aki havonta több millió forint közpénzzel honorálta nála harminc évvel fiatalabb szeretője munkáját.

Az MNB-elnök válása hónapok óta nyílt titok volt, miután pedig a jegybank a Népszabadságnak adott ügyetlen válaszában mindent elárult, nyugodtan lehet közügyként kezelni. Hiszen az, hogy egy közintézmény vezetőjének szeretője a közintézménynél nagyon sok pénzt kap, és még az édesanyja is olyan bizalmi pozícióba kerül, mint a híresen piszkos Pallas-alapítványok könyvelése, mindenképpen közügy.

Csak feltételezéseim vannak azzal kapcsolatban, hogy mit kell csinálnia a Magyar Nemzeti Banknál egy „nemzetközi szakmai titkárnak”, amely pozíció betöltéséért a 32 éves Vajda Zita nettó 1,15 millió forintot kapott havonta a 61 éves Matolcsy Györgytől. Aki viszont tisztában van azzal, hogy egy ilyen, a munkaköri leírás szerint nagyjából asszisztensi pozícióban mennyit lehet keresni a magánszférában, az tudja, hogy Vajda Zita szeretője jóvoltából körülbelül háromszor-négyszer annyi közpénzt vihetett haza havonta, mint amennyi egy épeszű cégnél járt volna neki. Vajda májusban ugyan felmondott a jegybanknál, de megtartott két igazgatósági pozíciót, és kutatóként is a magyar bérekhez képest borzasztóan sok pénzt kapott.

Sok cég kifejezetten tiltja az egymástól függőségi viszonyban lévő alkalmazottak közötti romantikus/szexuális kapcsolatot, de tudomásunk szerint a szinte minden szempontból különc MNB-nél nem volt ilyen szigor. Így semmiféle jogi akadálya nem volt annak, hogy egy olyan jó kiállású, sziporkázó elméjű férfi, mint Matolcsy György magába habarítsa fiatal titkárnőjét. Aki évek óta a nemzetközi utazásait szervezi, így bőven volt alkalmuk alaposan megismerni egymást.

Nem ez az első eset, hogy egy idős férfi összeáll a titkárnőjével, és nyilván nem is az utolsó. Azonban mivel itt közpénzről van szó, nem lehet az ügyet egy kézlegyintéssel és a nevetséges vén kecske kiröhögésével elintézni. Matolcsy még nemzetgazdasági miniszterként ismerte meg Vajdát, akit aztán vitt magával az MNB-be, hogy ott annyi pénzzel tömje ki, amennyi még a jegybank eleve aránytalanul magas fizetései közül is kiemelkedjen.

Hiba, sőt lealacsonyító lenne Vajdát ebben az üzletben magatehetetlen áldozatként kezelni. Nyilván ő is pontosan tudja, hogy azért lehet abban a pozícióban ilyen magas fizetéssel, mert cserébe kielégíti főnöke ilyen-olyan igényeit. Semmi gond nem lenne ezzel, ha ez egy magáncégnél zajlana, legfeljebb a többi alkalmazott megvetésével kellene szembesülnie. Így viszont ő is aktív részese a közvagyon dézsmálásának. Áldozat itt csak az, akinek a cechet kell állnia.