2010 óta vívja a kormány a különböző operettháborúkat, állandóan azt hitetve el a választókkal, hogy egy Ellenség éppen Magyarországra fenekedik, és ha Orbán Viktor nem állna kötésig a tökösségben, akkor az IMF, a Brüsszel, a migránsok, az 1968-as politikai korrektek, a bankok és vagy a szupermarketek már mindenünkből kiforgattak volna mindnyájunkat.

E jórészt fiktív, elsősorban csak a propaganda szintjén létező harcok közül különösen fontos volt a rezsiháború, amelyik az előző választási kampány leglényege volt. Ahogy közeledik 2018 tavasza, a következő választás, úgy tér vissza a téma. December eleje óta újra itt a rezsiharc, aminek történetéből szinte egy szó sem igaz.

A kormány azt állítja, hogy:

• a hatósági árral rögzített rezsi olcsóbb, mintha a piacon versenyeznének a cégek,
  
• ám a hatósági árat Brüsszel be akarja tiltani,
  
• és az egyetlen lehetőség a védekezésre most, ha megszavazza a parlament Németh Szilárd legújabb törvényjavaslatát a rendszerhasználati díjak formájáról.

Azonban e három állítás mindegyike egészen egyértelműen hazugság.

Első hazugság: A hatósági ár olcsóbb mint a szabadpiaci

Magyarországon kétfajta árért lehet áramot és gázt vásárolni: létezik egy lakossági ár, amit az állam állapít meg, és a háztartások fizetik. Létezik továbbá egy szabadpiaci ár, amit a vállalkozások fizetnek.

A rezsicsökkentés 2013-ban lényegében abból állt, hogy a lakossági árat az áramra és a gázra rakodó díjak és adók mozgatásával a piaci ár alá vitték. (Németországban ez pont fordítva van. Ott nem népszerűségi okokból avatkozik az állam az energiaárakba, hanem hogy finanszírozni tudják az átállást a megújulókra, csakhogy ott a lakossági ár a magasabb, és a gyárak fizetik a kevesebbet, hogy az ország versenyképes maradjon.)

Az árak viszont változtak a legutóbbi választás óta. Az áram esetében nézzük meg az alábbi ábrát:

Itt jól látszik, hogy idén tavaszra a szabadpiaci áram közel 1 forinttal olcsóbb lett Magyarországon, mint a hatósági áras, háztartások által vásárolható áram. Ez az ábra pontosan bizonyítja, hogy attól, hogy kétfajta árazás van, egyáltalán nem biztos, hogy a hatóságilag rögzített az olcsóbb. Ez a piaci körülményektől függ.

Éppen ez az ábra bizonyítja, hogy nem mondott igazat Orbán Viktor, amikor múlt pénteken azt állította a Kossuth Rádióban, hogy

„az Európai Unió téved, amikor azt gondolja, hogy a verseny az árak csökkenéséhez vezet. Én azt tapasztaltam, hogy az energiaszektorban ez nem így van. A verseny nem az árak csökkenéséhez vezet, hanem mindenfajta háttéralkuk eredménye következtében az árak emelkedéséhez vezet.”

Mint látjuk, Magyarországon az utóbbi időben a helyzet pont fordítva van. 2013 vége óta a versenypiacon az áram ára szinte folyamatosan csökken.

Ha megnézzük, hogy a teljes áramár hogyan alakult 2016 első felében, vagyis az áram árához hozzátesszük azokat az egyéb költségeket is, amelyeket ki kell fizetni a végén, akkor is azt láthatjuk, hogy a lakossági (hatóságilag szabályozott) ár 37,59 forint, míg a szabad piacon csak 34,6 forint. Íme a két vonatkozó ábra:

Ugyanez a helyzet a földgáz ára esetében:

Az ábrán az ESZ árszintnek nevezett ár a hatóságilag rögzített lakossági gázár, ami 2016-ra magasabb lett, mint a versenypiaci ár. A különbség itt még nagyobb mint az áram esetében, a lakosság 80 forint felett fizet, a céges ár pedig alig több mint 60 forint.

Ennek egyébként az az oka, hogy az áram és a gáz (és az olaj) ára is esik, de ezt az áresést a hatósági ár mostanában nem követi.

Valószínűleg arról van szó, hogy a kormány a választások előtt még be akarja szedni a nagy pénzt a rezsiből, hiszen a lakossági gázszolgáltatás teljesen, míg az áramszolgáltatás egyre nagyobb részben állami kézben van. És majd a választások előtt akarnak csak látványosan csökkenteni az áron. (Ezért is történhet, hogy az energiaárak esésére hivatkozva az MSZP hiába nyújt be néhány havonta javaslatot a hatósági ár csökkentésére, azt a fideszesek mindig leszavazzák, utoljára például ezen a hétfőn, a parlament gazdasági bizottságában.)

Második hazugság: Brüsszel be akarja tiltani a hatósági árat

Orbán Viktor a hatósági ár védelmében fegyverkezést hirdetett az Európai Bizottsággal szemben, múlt pénteken: „Rossz dolgokban nem szabad megállapodni, és nem mi akarjuk megváltoztatni a mostani rendszert, hanem Brüsszel, tehát ők kinyitottak egy frontot, és nincs mese, fel kell venni a vértjeinket meg a sisakot, és be kell lépni a sorompóba.”

Németh Szilárd szombaton sajtótájékoztatón fejtette ki részletesebben a brüsszeli támadás mibenlétét: szerinte Brüsszel „kiverné a magyar emberek kezéből" a rezsicsökkentés lehetőségét. A szabályozott árat eltöröltetnék, és akkor semmi nem akadályozná meg a szolgáltatók „áremelési indulatait”, és minden költséget elszámolnának, „ami a csövön kifér”.

Orbán és Németh az Európai Bizottság új energiacsomagjától ijedtek meg annyira, hogy háborúra készülnek, holott ez egyelőre csak egy javaslat, amit a hatályba lépéshez a tagállamoknak is el kellene fogadniuk, és e tagállamok egyike éppen Magyarország, amit éppen ők irányítanak. De ha még nagyon félnek is attól, hogy háború nélkül véletlenül elfogadnák a brüsszeli javaslatot, akkor is fontos megjegyezni, hogy a javaslat nem sokban, és nem most módosítana a magyarországi helyzeten.

Egyrészt a hatósági ár kivezetésének javaslata a gázt nem érinti, márpedig a magyarországi rezsikben a legnagyobb tétel a téli gázszámla szokott lenni. A bizottság csak az áram árának esetében javasolja a hatósági ár kivezetését, és azt is csak a jogszabály elfogadásától számított ötödik évtől. Vagyis 2022-23 előtt biztosan nem.

Ráadásul Magyarországon a hatósági árat most sem annak manipulálásával állapítják meg, hogy azt mondják, mától ennyi az ára az áram kilowattórájának, és annyi a gáz köbméterének, mert ezeket úgyis csak annyiért lehet beszerezni, mint amennyiért a termelők és a kereskedők adják. Éppen ezért az állam különböző, az energiára rakott díjak és adók manipulálásával nyúl bele az árakba, elsősorban a rendszerhasználati díjak alakításával.

Most éppen a gázár 34%-át, és az áramár 48%-át teszik ki a rendszerhasználati díjak a lakossági fogyasztók esetében. Ezek a díjak a szállítási, átviteli és elosztási költségekből adódnak össze. És ezek meghatározását az Európai Bizottság továbbra sem akarja elvenni a tagállamoktól.

Mindez azt jelenti, hogy a bizottság javaslata, ami legkorábban 6 év múlva lehet hatályos, a gázárra egyáltalán nem, és az áramárnak is a felére vonatkozik legfeljebb, és ott sem arra a felére, amit a kormány rezsicsökkentés címen piszkálni szokott.

Harmadik hazugság: Megtalálták az ellenszérumot egy törvény módosításával

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) jogszabály-alkotási joggal történő felruházása védheti meg a rezsicsökkentést azokkal a brüsszeli törekvésekkel szemben, amelyek eltörölnék a hatóságilag szabályozott árakat a lakossági energiaellátásban – tájékoztatta a nyilvánosságot Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke. Be is nyújtott Galambos Dénessel közösen egy törvénytervezetet, amely szerint a MEKH nevű hivatal, ami egyébként a hatósági árakat megállapítja, ezentúl

a rendszerhasználati díjak mértékét rendeletben állapítja meg (és nem határozatban).

Ez a törvénymódosítás azonban nem válasz a bizottság javaslatára. Mint láttuk, a kormány attól retteg, hogy a lakossági áram árát nem engedi majd 6 év múlva a bizottság államilag megszabni. Csakhogy Németh javaslata a rendszerhasználati díjak meghatározásának módjáról szól. A rendszerhasználati díjak mértékébe viszont a bizottság a mostani állás szerint 6 év múlva sem akar beleszólni, mint azt az előbb bemutattuk.

Viszont! 2015-ben indult egy kötelezettségszegési eljárás Magyarországgal szemben, több, az energetikát érintő szabályozás miatt. Az eljárás egyik oka az volt, hogy a MEKH törvényerejű rendeletekkel határozta meg a rendszerhasználati díjakat, ami jelentősen megnehezítette, hogy a kereskedők független bíróság előtt fellebbezzék meg a döntést. Törvényerejű rendeletek esetén a panaszosok legfeljebb az Alkotmánybírósághoz fordulhatnak, ami a bizottság szerint kevésbé hatékony módja a jogorvoslatnak. Éppen ezért idén májusban (!) a kormány és a Fidesz támogatásával törvényt hoztak arról, hogy ne rendeletben, hanem határozatban jelöljék ki ezeket a díjakat.

Vagyis májusban pont a fordítottjáról hoztak törvényt, mint most. Akkor a rendeleti szabályozásból határozatit csináltak, most pedig a határozatiból csinálnak rendeletit.

Májusban a fideszesek még azt gondolták, hogy ennek semmi köze a rezsicsökkentéshez, az egész csak egy technikai kérdés, hogy az Európai Bizottság megnyugodjon. Májusban (amikor a mostani fordítottjáról döntöttek) Bányai Gábor fideszes képviselő még így érvelt a parlamentben:

“Kérdezhetik az előterjesztéssel kapcsolatban, hogy veszélyben van-e a rezsicsökkentés. A válaszom az, hogy a rendelkezések nem érintik a rezsitörvény vonatkozó rendelkezéseit.”

Most, hogy december van, ugyanennek a törvénynek a visszacsinálása már a rezsicsökkentés melletti kormányzati harc csodafegyverévé vált.

Az ellentmondásra Szakács László szocialista képviselő rá is kérdezett hétfőn a parlamentben, és az alábbi párbeszéd lett ebből:

„Mekkorát fordul a világ fél év alatt! Nem olyan régen tárgyalt hasonló jogszabályt ez a Ház, méghozzá idén május 17-én, amikor az önök vezérszónoka Bányai Gábor volt. Akkor arról döntött a Ház, hogy ne rendeleti úton kerüljön meghatározásra a rendszerhasználati díj, hanem határozati úton, és ezzel el szerettek volna kerülni egy európai uniós kötelezettségszegési eljárást. Akkor azt hozták ide a Ház elé, ami pontosan ennek a javaslatnak a fordítottja, hogy a rendszerhasználati díjat rendeleti módról határozati módra lehessen megállapítani.” Végül megkérdezte Szakács, hogy miért történik ez.

Olvassák el alaposan Galambos Dénes fideszes képviselő válaszát, hátha megértik: „Az önálló szabályozási jogkörrel rendelkező - és most jogi érvet fogok mondani - hivatal, mint a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal, a jogalkotási törvénnyel is összhangban adekvát módon nyilvánvalóan képes arra, hogy a rendeleti útra való visszatérés…- Aradszki államtitkár úr múlt heti törvényalkotási bizottsági ülésen elhangzott szavait idézhetném, visszaállítjuk a régi rendet, tehát azt a rendet, ami fél évvel ezelőtti, függetlenül attól, hogy Bányai Gáborra hivatkozik és az akkori vitában elhangzottakra. Én jogi érvet is mondtam a Gazdasági bizottsági ülésen, amit megismételek, megismételtem most a záróvitában.” Nagyon nehéz ebből a válaszból többet kihámozni, mint hogy „visszaállítjuk, mert visszaállítjuk.”

A mi tippünk az, hogy azért hozzák vissza az Európai Bizottság által korábban kifogásolt rendeleti szabályozást, hogy Brüsszelnek legyen mibe belekötnie, legyen valamilyen balhé, és akkor végre a kormány bebizonyíthatja, hogy Brüsszel bántja az országot a rezsicsökkentés miatt. Még akkor is, ha nem amiatt fogja bántani, hanem azért, mert a rendszerhasználati díjakkal szemben nem lehet fellebbezni.

A kormány folyamatos háborúihoz legalább látszólagos konfliktusra van szükség, és ha már a rezsicsökkentést valójában senki sem bántja, akkor visszarontanak egy törvényt, hátha mégis Magyarországra szólnak Brüsszelből. És akkor lehet majd harcolni, és megvédeni a csökkentettnek hazudott, de mostanra már a piaci árnál drágább rezsit.