Gyűlnek a fellegek felettünk: bomlaszt a Kreml, elfordul a Fehér Ház

Az újév alkalmából vészjósló elemzések sorozata jelent meg arról, hogy a Nyugat által dominált világrend a második világháború óta nem látott veszélybe került, és 2017 sorsdöntő év lesz.

A pesszimista forgatókönyvek szerint a nyugati világ két nagy szövetségi rendszere, az EU és a NATO szétesik, Európa egymással rivalizáló nacionalista államokká szakad szét, ami gazdasági hanyatlást és háborúkat hozhat, míg az USA bezárkózik, és így közvetve hozzájárul ahhoz, hogy egymással marakodó autokrata rendszerek alakuljanak az eddig szabad világban, illetve a hódításra készülő nagyok (Oroszország, Kína például) gátlástalanabb legyenek.

E pesszimista értékelések szerint az európai összeomlást az orosz támadások felgyorsítják, és ennek különösen akkor lehet jelentősége, ha az amerikai elnök feladja az USA eddigi szövetségi politikáját, és elfordul az európai ügyektől.

Ez már háború

Három nagyjából egybehangzó, és igen borúlátó vélemény is megjelent újév alkalmából a mostani világrend összeomlásáról, és mindegyik abból indul ki, hogy az orosz manipuláció miatt is erősödő konfliktusok szétzúzhatják az európai szövetségi rendszert, és leépítik a demokratikus berendezkedést a kontinensen.

Különösen az oroszokra hegyezi ki vészjósló cikkét Molly K. McKew amerikai politikai tanácsadó, aki többek között a grúz (2009-13) és a moldáv (2014-15) miniszterelnököknek dolgozott, amikor ezekben az országokban éppen orosz-ellenes kormány volt hatalmon.

McKew arra figyelmeztet, hogy teljesen félreértjük az orosz célokat, ha azt hisszük, hogy Oroszország a hagyományos értelemben akarja legyőzni vagy meghódítani a Nyugatot. Ehelyett az a célja, hogy ezek az országok magukat gyengítsék és süllyesszék addig, amíg Oroszország lesz a legerősebb köztük:

„Oroszország nem olyan akar lenni mint mi, vagy nem akar erősebb lenni nálunk. Inkább azt akarják az orosz vezetők, hogy a NATO-tagok és Amerika gyengébbek és megosztottabbak legyenek, egészen addig, amíg az ő szintjükre süllyedünk.”

Ehhez pedig „ritkán az a céljuk, hogy kifejezetten orosz-barát kormányokat segítsenek hatalomra, sokkal gyakrabban inkább csak annyit akarnak, hogy a nyugatias, demokratikus rezsimeket illiberális, populista vagy nacionalista kormányokra cserélje.”

McKew figyelmeztet, hogy az oroszok értelmezése szerint ők már most háborúban állnak a Nyugattal, és ennek a küzdelemnek vannak ugyan valódi fegyverekkel vívott színterei (Ukrajna, Szíria), ám e háború nagyobb részt arról szól, hogy a nekik tetsző politikai fordulatokat segítsék elő a nyugatiak hátországában, manipulációval és provokációval. „Információs háborújuk lényege nem egy alternatív valóság teremtése, hanem hogy tönkretegyék képességünket, hogy megkülönböztessük az igazat a hamistól. Nem propagandát terjesztenek, hanem az általuk „aktív intézkedések” és „reflexív kontroll” néven futó technikákat alkalmazzák. Mindkettő arról szól, hogy mi, vagyis a célcsoport, saját érdekeinkkel szemben cselekedjünk.”

Diplomáciai szempontból pedig így azonosítja az oroszok céljait: „nem egy orosz-barát blokkot akarnak kiépíteni, hanem, ahogy a Kremlben nevezik, multivektoriális külpolitikát akarnak, amelyben a Nyugat egységét új - lehetőség szerint ideiglenes és korlátozott erejű - helyi központokra cserélnék. Az USA és szövetségesei által vezetett stabil világrend helyett egy olyan instabil új rendet akarnak, ahol mindenki mindenki ellen van. A Kreml éppen ezért igyekszik a Nyugatot megzavaró válságokat felerősíteni (például a migránsválságot Európában, és a háborút Ukrajnában).”

McKew aggódva hívja fel az amerikai honfitársai figyelmét, hogy az orosz destabilizáció nyomán elveszhet az a nyugati rend, amiért két világháborúban is rendkívüli áldozatot hozott az USA. Éppen ezért arra figyelmezteti Trumpot és új kormányát, hogy ne forduljon el európai szövetségeseitől, és ne engedje, hgy Putyin tovább rontson a helyzeten.

Sőt, egyenesen egy új hidegháború megvívására szólít fel Oroszországgal szemben, amit szerinte egy gazdasági erejét tekintve Olaszország nagyságú, gazdasági maffia által vezetett rendőrállammal szemben simán megnyerne a Nyugat.

McKew kirohanására a New Republic egyik vezető szerkesztője írt egy válaszcikket, amelyben a hidegháború meghirdetését nagyon erős túlzásnak nevezi, és veszélyesebbnek tartaná ezt a politikát, mint Trump túlzott barátkozását Putyinnal.

Új Jalta jöhet

Szintén a Politico-n jelent meg egy interjú Richard Shirreff tábornokkal, aki a NATO második legmagasabb rangú katonai parancsnoka volt 2014-ig, és ő is arról beszél, hogy az oroszok értelmezése szerint már kitört a háború a Nyugattal.

Shirreff arra figyelmeztet, hogy „tudnunk kell, hogy az oroszok nem békeidőnek tekintik a mostani helyzetet. Ők úgy gondolják, hogy háborúban állnak. A Kreml szerint legalább 2014 óta háború van.”

Shirreffet az aggasztja a legjobban, hogy Donald Trump a választási kampány idején arról beszélt, hogy a NATO-nak nem kell mindenáron minden tagállamát megvédenie, legfeljebb azt, amelyik eleget költött a hadseregére maga is. Shirreff szerint ha beiktatása után Trump nem garantálja a NATO-tagok automatikus megvédéséről szóló V. cikkelyt, akkor 5 éven belül a katonai szervezet szét fog esni, mert a tagállamok nem bíznak majd meg egymásban. És ami még rosszabb: az ellenfelek, különösen az oroszok sem tartanak majd attól, hogy túl nagyot konckáztatnak, ha a kisebb, például a baltikumi tagállamokra támadnak.

„Nem azt mondom, hogy orosz katonák masíroznak majd Párizsban. Szó nincs erről. De egy új jaltai rendszer, Európa újabb felosztása nagyon is reális lehet.”

Shirreff szerint is az orosz kormány álhírekkel próbálja az európai hangulatot megváltoztatni. Emlékeztet, hogy a módszert már a szovjet időkben is használták, és maszkirovkának nevezik. A volt NATO-főtiszt szerint ez mindig fontos eszköze volt a szovjet és az orosz szolgálatoknak, azonban az utóbbi időben soha nem látott jelentőséget kapott.

Európa Putyin befolyása alá kerülhet

Újévi elemzésében Soros György is Európát félti az autokrata rendszerek feltámadásától, ahogy ő fogalmaz, a zárt társadalmi rendszerek térnyerésétől. Csakhogy ő a legtöbb felelősséget nem az oroszok nyakába varrja, hanem a németekébe. Szerinte a 2008-as pénzügyi válság után a német kormánynak hasonlóan nagyvonalúnak kellett volna lennie az eladósodott EU-tagokkal szemben, mint az USA volt a második világháború után, a Marshall-terv idején. Ehelyett a németek megszorításokat írtak elő, aminek nyomán a választók elfordultak az EU-tól, és ebbe a hangulatba könnyen belekapaszkodnak a bomlasztásban érdekelt oroszok:

„Különösen aggódom az EU sorsa miatt, ami könnyen az orosz elnök Vlagyimir Putyin befolyása alá kerülhet, márpedig az ő kormányzati koncepciója összeférhetetlen a nyílt társadalmak berendezkedésével. Putyin nem csupán passzív haszonélvezője a legutóbbi fejleményeknek: keményen dolgozott azon, hogy így alakuljon a helyzet. Felismerte saját rendszerének a korlátait: ki tudja ugyan aknázni a természeti kincseket, de képtelen gazdasági növekedésre. Fenyegetve érezte magát a színes forradalmaktól, Grúziában, Ukrajnában, és máshol is. Először megpróbálta ellenőrizni a közösségi médiát. Aztán, egy nagyszerű húzással inkább elkezdte kihasználni a közösségi média üzleti modelljét, hogy álhíreket és tévhiteket terjesszen, összezavarva a választókat, és ezzel gyengítve a demokráciákat. Így segítette Trumpot is hatalomra. És ez megtörténhet 2017 fontos választásai alkalmával is, Hollandiában, Németországban és Olaszországban. Franciaországban a két legerősebb elnökjelölt egyaránt közel áll Putyinhoz. Akármelyikük is győz majd, Putyin európai dominanciája bevégeztetik."

Soros szerint az EU helyzete a 90-es évek elejének szovjet helyzetére kezd hasonlítani, ahol a lakosság már nem hisz az uniót összetartó értékekben.

Merkel is aggódik

A Spiegel arról ír, hogy Angela Merkel német kancellár és stábja nagyon baljós előérzetekkel várja a 2017-es évet. Merkel december elején a CDU kongresszusán azt mondta, hogy „sokan úgy érzik, hogy a világ a feje tetejére állt”, és a sokak közé valószínűleg magát is beleértette. Berlinben attól tartanak, hogy „a világrend, amit eddig ismertünk, a szemetesben végzi” - nyilatkozták a kancellár közvetlen közeléből.

Merkel állítólag akkor győződött meg arról, hogy Trump elnökségéből valószínűleg baj lesz, amikor Trump azt javasolta a brit kormánynak, hogy Nigel Farage-t nevezzék ki washingtoni nagykövetnek. Eleve egy ilyen közbenjárás hatalmas diplomáciai illetlenség, és az már kifejezetten bunkóság, hogy egy szövetséges ország kormányát egy ellenzéki politikus kinevezésére akarja rávenni.

Amennyiben a Trump-kormány úgy dönt, hogy feloldja az oroszokkal szembeni, az ukrajnai háború miatt hozott szankciókat, akkor valószínűleg az EU-nak is vissza kell vonulnia, ami hatalmas nemzetközi tekintélyvesztést jelentene Merkelnek. A szankciókat az EU-ban a németeken kívül még a britek szorgalmazták nagyon, de ők éppen kilépőben vannak a szövetségből.

A német kormány igyekezne az EU-nak saját haderőt szervezni, mert Amerikára egyre kevésbé lehet majd számítani. Ezért Berlin arra készül, hogy 2017-ben felpörgetik az EU-s hadsereg megszervezését, aminek eddigi legnagyobb ellenzője a szövetségből úgyis távozó Nagy-Britannia volt. Csakhogy ez nem lesz egyszerű menet, hiszen egy csomó európai kormány (élükön a magyarral) megüzenték, hogy szuverenitásuk további gyengítésében nem működnek együtt. (Ahogy Szijjártó Péter fogalmazott a múlt héten: „Ostobaság lenne még több tagállami jogkört átadni Brüsszelnek, különösen akkor, amikor jól látható, hogy a történelmi kihívásokra a tagállamok adnak használható válaszokat.”)

Közben Merkelék éppen azon dolgoznának, hogy a tagállamok a lehető legérzékenyebb területen, a honvédelem esetében adjanak fel szuverenitásukból a közös védelem kedvéért. (Elvben a magyar kormány támogatja a közös védelmi politika fejlesztését, de arra aligha van esély, hogy ha tettekre kerülne sor, akkor az Orbán-kormány támogasson egy olyan tervet, ami túlmutat a menekültekkel szembeni védekezésen, és egységes európai fegyverzetet írna elő, illetve parancsnoki feladatokat delegálna Brüsszelbe.)

Angela Merkel korábban arra is figyelmeztetett, hogy Oroszország destabilizálni akarja Európát, és ezért a 2017-es német választás manipulálására készülnek.

Henry Kissinger már 2014-ben megírta, hogy elvetélt ötlet volt az EU-t saját ütőképes hadsereg nélkül felépíteni. Világrend című könyvében azt írta, hogy éppen most omlik össze az a világrend, ami a Nyugat dominanciáján alapult. Arra figyelmeztetett, hogy Nyugat-Európának sokkal keményebbnek, az USA-nak pedig sokkal következetesebbnek kellene lennie. A világrend felbomlása azért fenyegető szerinte, mert a mostani rendszer az alkudozásokban és az egyensúlyok keresésében látja a béke zálogát, míg Nyugat-Európán és Észak-Amerikán kívül minden más nagyhatalom a többiek teljes leigázására törekszik.

Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter felhívta telefonon Henry Kissingert Trump megválasztása után, hogy megkérdezze, mire számíthat most Európa. „Sajnos nem tudott segíteni” - közölte a beszélgetésük után a hamarosan német államfővé előrelépő politikus, a német parlament külügyi bizottságának egy tavaly év végi ülésén.

Ne járjunk úgy, mint a Másnaposok szereplői

Frans Timmermans, volt holland külügyminiszter, jelenleg az Európai Bizottság alelnöke szintén drámai hangú újévi cikket írt, amiben arra figyelmeztet, hogy Európa elbukhat 2017-ben, ha nem sikerül megvédenie magát a hazugságoktól:

"Sokan, akiket többféle válság is érint, elbizonytalanodtak, hogy a holnap jobb lesz-e, mint amilyen a tegnap volt. Nem biztosak benne, hogy a politikai rendszer, amit eddig ismertek, képes-e megbirkózni a globalizációval, és megóvni őket a migráció, pénzügyi válság, terrorizmus, klímaváltozás és munkanélküliség jelentette fenyegetésektől.

Új, „igazságon túli” politikusok kihasználják e frusztrációkat és félelmeket. Az intolerancia, idegengyűlölet és illiberalizmus eszméit terjesztik, és ha esélyt kapnak rá, akkor szét akarják verni az EU-t."

A tanácsa pedig így hangzik:

"Úgyhogy ha 2017-ben nem akarjuk átélni a politikában azt, ami a Másnaposak című film szereplői, miszierint egyik reggel arra ébredtek, hogy egy hatalmas tetoválás van az arcukon és egy tigris a fürdőszobájukban, és nem értik, hogy mi történt, akkor cselekednünk kell. Ne hagyjuk, hogy az igazságon túli politika gúzsba kössön minket, hanem leplezzük le terjesztőit. Védjük meg alapvető értékeinket, a jogállamiságot, a demokráciát, az emberi jogokat."

További cikkeink
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.
;