Amerika szemében végre mi lehetünk a kerítésépítő, keresztény, nemzet- és Európa-védő tökös gyerekek

„Ezek a nem választott médiaszereplők, akiket senki nem választott meg arra, hogy ők döntsenek a politikáról, ezek bírók, a bíróságok, akik felülbírálják a politikai döntéseket. És szerintem az elkövetkezendő időszakban az a harc, amit a Trumpnak meg kell nyernie, és egyébként ez a demokráciáknak általában létfontosságú, hogy visszavegyék a választott politikusok politikai mozgásterének azt a terepét, amely egyre jobban beszűkült a nem választott politikacsinálók és politika befolyásolók közül. Sorolhatnám itt a civil szervezetnek nevezett, de természetesen különböző nagy hatalmú erők által finanszírozott szervezetekről, a Soros-félékről, de egyébként a többi NGO-ról is, tehát gyakorlatilag a demokráciákban visszaszorult a választott,a demokratikus politika népakaratából kormányzók mozgástere olyanoknak az erőkifejtése hatására, akik semmiféle választáson nem indulnak, akiknek nincs felhatalmazásuk, viszont egyre több beleszólást követelnek. Ez az a feladat, ami előtt a Trump áll.”

Szó szerint ezeket mondta Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet főigazgatója, az '56-os megemlékezések kormánybiztosa, a Figyelő új tulajdonosa, és általában a kormány egyik fontos ideológusa a "Mi az a "trumpizmus"?" című kerekasztal beszélgetésen, amit a Terror Házában tartottak.

Schmidt másról is beszélt, de messze ez a pár mondata volt a legfontosabb. Amiket mondott, azok nem csak Trumpról, sőt nem elsősorban Trumpról, hanem Magyarországról és a magyar kormány politikájáról szóltak. Ezek Orbán Viktor, Lázár János, Kovács Zoltán mondatai és gondolatai. A trumpizmus ilyen értelemben egyenlő az orbánizmussal, legalább is ebben reménykednek a magyar kormány környékén, egyáltalán nem alaptalanul.

Van abban valami abszurd, amilyen lendülettel Schmidt Mária beszél a kormány hatalmának korlátozottságáról. Az Orbán Viktor 2010-es hatalomra kerülése óta eltelt időszakot rajta kívül valószínűleg nagyon kevesen jellemeznék éppen azzal, hogy a Fidesz sosem sikerült semmit megcsinálnia, olyan korlátozott volt a hatalma.

Ha igaz, amit Schmidt Mária mond, akkor például a médiaszereplők veszik ki a döntéseket a választott politikusok kezéből. Schmidt Mária nemrég vásárolta meg a Figyelő című hetilapot, és azzal a lendülettel le is darálta a korábban független szerkesztőséget, szóval nála ettől nyilván nem kell tartani. A magyar kormány az elmúlt években súlyos tízmilliárdokat költött arra, hogy leuralja a médiapiacot, és propagandisztikus működésre állítsa át a megszerzett tévéket, újságokat.

Ráadásul ezektől függetlenül is fura látni, hogy a hatalom agyközpontja szerint egyenesen a demokrácia létét fenyegeti, ha egy újságban azt írják, hogy a kormány az újságírók szerint rossz döntéseket hoz, vagy hogy egyes politikusok korruptak.

Hasonló a helyzet a civil szervezetekkel is, amik Schmidt (és Orbán és remélhetőleg Trump) szerint visszaszorítják a választott politikusok mozgásterét. A TASZ többek között meg akarja védeni roma emberek jogait, akár a rendőrség visszaélései ellen is. A Magyar Helsinki Bizottság például arról beszél, hogy szerintük embertelen dolog hóban és fagyban tartani a migránsokat, és akik tényleg a háború elől menekülnek, azoknak védelmet kellene adnunk. Ezekért a célokért bíróságra mennek, nyilvános kampányokat szerveznek. Sokan nem értenek velük egyet, de itt konkrétan annak drukkolnak, hogy mostantól majd az új amerikai kormány áldásával lehet éppen velük szemben visszaszerezni a kormány mozgásterét. Mintha eddig a Helsinki menekült-, vagy a TASZ romapolitikai elképzelései érvényesültek volna Magyarországon.

Pont Schmidt kap agyvérzést attól, hogy a választott tisztségviselőkön kívül más is alakíthatja a politikát, miközben neki ugye nincs választott tisztsége, de közben látható örömmel igyekszik befolyásolni egy csomó közügyet.

Azért is különös ezeket a dolgokat "trumpizmusnak" beállítani, mert a magyar kormány évek óta pont a Schmidt Mária szerint elmondottak alapján politizál. Amíg az Egyesült Államokban Obamát választották meg, és ő kritizálta ezt a magyar politikát, addig érdektelen volt az amerikaiak véleménye. Most a kormány környékén már előre lobogtatják a dicséreteket. Ráadásul Trump várható politikáját Orbánénak megfeleltetni súlyos leegyszerűsítés, elég csak megnézni, hogy Oroszország ügyében milyen utat járt be az elmúlt egy hónapban Trump, és milyet Orbán Viktor.

A várható dicséretekről Orbán Balázs, a kormány egyik fontos kifizetőhelyeként is funkcionáló Századvég kutatási igazgatója beszélt. Azt mondta, hogy korábban, Obama idején mi voltunk az autokraták, akik ellen küzdeni kellett, de most

inkább abba a kategóriába fogunk kerülni, hogy kerítésépítő, keresztény, nemzet- és Európa-védő tökös gyerekek vagyunk.

Azzal valószínűleg lehetne vitatkozni, hogy mennyire védjük meg Európát például a párizsi terroristák által használt magyar SIM-kártyáktól vagy az orosz titkosszolgálati háttérrel magyar schengeni vízumot szerző bűnözőktől, de az tény, hogy úgy akarjuk láttatni magunkat, ahogyan Orbán Balázs elmondta.

Ő is nagy örömmel ment rá erre a lázadós hasonlatra. Orbán Viktor már tavaly megmondta, hogy 2017 a lázadás éve, az évértékelőjében tíz alkalommal szerepel ez a szó, és egyébként is, ki lenne jobb lázadó, mint az ország 7 éve hatalmon lévő miniszterelnöke?

Ehhez a lázadáshoz csatlakozott most Donald Trump is. Orbán Balázs szerint a korai döntései miatti ellentartás mutatja csak igazán a lázadóságot, hogy Trumpék kevesebben vannak, rosszabb a fegyverzetük, de elszántak. Bár Schmidt Máriánál őt kevésbé ragadta el a hév, látszólag neki sem okoz gondot feloldani azt az ellentmondást, hogy Trump nemrég foglalta el a világ legnagyobb hatalommal járó közhivatalát, de ezzel egyidejűleg ő szegény kicsi Donald, a kisebbségben lévő, gyengébb lázadó, akinek valami Góliáttal szemben kellene érvényesülnie.

Hogy mi ez a rémes ellentartás, amivel a lázadó Trumpnak meg kell küzdenie? Ezt sajnos Orbán Balázs nem mondta el, de leginkább a bírósági döntés lehet, ami alkotmányellenesnek mondta ki a muszlim országokat érintő amerikai beutazási tilalmat, Schmidt Mária ugye említette is név szerint a választott politikusokat korlátozó bíróságokat. Tényleg arról sztorizgatnak nyilvánosan befolyásos emberek, milyen rossz, hogy a hatalmukat bárki, akár a jogállam fenntartása miatt korlátozza. Van, aki dühöng emiatt, mint Schmidt Mária, és van, aki csajozós szöveget épít rá a Csillagok Háborúja lázadóival, mint Orbán Balázs.

Azért a trumpizmus=orbánizmus=lázadás gondolatmenetet még nem sikerült hibátlanra kicsiszolni. Egyrészt azt Orbán Balázs is elismerte, hogy a trumpi közpolitikáról egyelőre semmit sem lehet tudni. Másrészt amikor példát kellett hozni a trumpizmus lényegére, akkor azt monda:

„nekem a kedvenc trumpi jelenetem az volt, amikor a CNN-re rámutatott, és azt mondta: you are fake news [ti vagytok a kamuhírek]”

A CNN álhírgyárazása azután indult be Amerikában, hogy egy titkosszolgálati dokumentum létezéséről írtak, amiben Trump elnökről terhelő információk szerepelnek. Ők maguk nem hozták nyilvánosságra a kétes hátterű jelentést, azt a BuzzFeed tette ki az internetre. Ebben az ügyben a CNN kifejezetten óvatosan járt el, nagyon sokáig ültek a papírokon, nem állítottak többet, mint amennyiben biztosak voltak. Ezt racionálisan aligha lehet egy lapon említeni például az orosz állami propagandával vagy a Facebookon terjedő totális hazugságokkal. Trump egyszerűen azért nevezte a CNN-t álhírgyárosnak, mert politikailag kellemetlen volt számára, amit lehoztak róla. Ezt azóta is nyomja folyamatosan, más ügyekben is.

Ez a fajta hazudozás tényleg nagyon jellemző Trumpra, és talán Orbán Balázsról is elmond valamit, hogy ez a "kedvenc trumpi jelenete."

A legnagyobb bukfenc viszont a kerekasztal-beszélgetés utolsó perceiben, Schmidt Máriától jött. Először azért panaszkodott, hogy még egy elnök sem indított annyi háborút, mint Obama, majd azt állította, hogy a Közel-Keleten kialakult helyzet az Obama-kormány egyik legnagyobb kudarca, ami lehetetlen helyzetbe hozta az európai kontinenst. Európát a közel-keleti helyzettel összefüggésben a menekültválság érte készületlenül, az pedig nagyrészt a szíriai polgárháború eredménye. Obama szíriai politikáját nagyon sokan kritizálták, de szinte minden esetben azon volt a hangsúly, hogy az Egyesült Államok miért NEM avatkozott be a konfliktusba.

Az szinte tényleg csak a trumpizmus mélyére ásó rendezvényen képzelhető el, hogy 60 másodpercen belül egyszerre legyen Obama hibája, hogy túl sokat háborúzott, és az is, hogy túl keveset.

(A 444-et sajnos nem engedték be közintézményben tartott, Facebookon is meghirdetett nyilvános rendezvényre. Kilenc nappal ezelőtt emailt küldtünk a regisztrációhoz megadott címre, de tegnap jelezték, hogy csak névre szóló meghívóval lehetne menni. „Amennyiben az Ön nevére nem érkezett névre szóló sajtómeghívó, úgy javasoljuk, hogy kísérje figyelemmel rendezvényünk élő közvetítését” - ezt írták. Arra sajnos nem válaszoltak, hogy milyen szempontok alapján döntötték el, melyik újságíró vehet részt név szerint a rendezvényen, és ki nem. Végül az online közvetítést néztük, az alapján készült a cikk.)