Az orosz külügyminisztérium kiadott egy ajánlási listát a külföldre utazó orosz állampolgároknak. Ebben a „viselkedés általános elemei” részben listázták, hogy mit érdemes és nem ajánlatos az adott országban megtenni onnantól kezdve, hogy „minden országban érdemes barátságosan viselkedni a helyi lakossággal, és tapintattal lenni az életmódjukra”, odáig, hogy „figyelje meg a higiéniai szabályokat, amikor uszodákba, szaunákba látogatunk” – írta meg a Moscow Times.
Olyasmiket is javasolnak, hogy külföldön beszélgetés közben „tartson legalább 50-60 cm távolságot”, illetve „azokban az országokban, ahol jelentős fekete népesség, ne használja a »néger« és a »nigger« kifejezéseket, illetve ezek származékait”. De országonként is előfordulnak vicces ajánlások. Mindegyikről tanulhatunk új dolgokat, de a minisztériumi tájékoztatóból talán éppen Oroszországról derül ki a legtöbb. Ezekből az országspecifikus ajánlásokból szemezgettünk idézeteket a teljesség igénye nélkül (Magyarország sajnos nem volt köztük).
„A briteket az alábbi nonverbális kommunikációs vonások jellemzik:
„Tartsuk észben, hogy vannak olyan finn nevek, amik oroszul szinte obszcénnek hatnak (pl. Huitu, Hujala, Hujanen). Az ilyen nevekre nyugodtan illik reagálni.” (A huj oroszul faszt jelent.)
„El kell kerülni bármilyen olyan viselkedést a nőkkel szemben, amit »szexista cselekményként« értékelhetnének. Az is kívánatos, hogy ne reagáljunk az LMBT-közösség képviselőinek, és ne tegyünk illessük őket semmilyen sértő szóval vagy gesztussal.”
Az ajánlásban az is szerepel, hogy egy kávézóban vagy étteremben a pincért ne „garconnak”(fiú), hanem „monsieur-ként” (úr) szólítsuk, míg a pincérnőt nevezzük „madamnak”, aki pedig nem beszél franciául, kérjen orosz vagy angol nyelvű étlapot. Az is konfliktushoz vezethet, ha a fogások francia nevét a nyelv szabályainak ismerete nélkül próbáljuk meg kimondani – írják.
„Franciaországban az a szokás, hogy az emberek üdvözlik egymást a nyilvános helyeken: a járművezetőket a tömegközlekedésben, a bolti eladókat, a portásokat és a szállodai személyzetet is.”
„Nem ajánlatos demonstrálni, hogy nem tiszteljük a francia nyelvet, és megpróbálni magunkat oroszul megértetni a franciákkal, aztán feldühödni azon, hogy nem értenek meg minket.”
„Hollandiában nem elfogadható a késés, az megsértheti a partnert. Késés esetén előre érdemes szólni.”
„Sértő egy telefonhívás miatt megszakítani egy beszélgetést: a találkozó előtt javasolt a készüléket kikapcsolni, és vészhelyzet esetén figyelmeztetni a beszélgetőpartnert a várt hívásról.”
„Találkozásnál és búcsúzáskor szokás kezet fogni. Kézfogás férfiak és nők között is történik. A kézfogás elutasítását tapintatlanságnak tartják.”
Az ajánlás szerint jobb nem kérdezni a hollandokat a királyi családról, még inkább nem illik rosszat mondani arról. „A nacionalista vagy antiszemita jellegű nyilatkozatok elfogadhatatlanok.” Azt is írják, hogy helytelen összehasonlítani a hollandokat és a németeket, illetve beszélni a hasonlóságról Hollandia és Németország, illetve a nyelvük között.
„Nem javasolt a partnereknek »jó egészséget« kívánni – úgy tartják, hogy ez arra célzás, hogy akinek gratulálunk, annak nincs teljesen rendben az egészsége.”
„Általánosságban a szóbeli trágárságot illető toleranciaküszöb alacsony Izraelben. (...) Elfogadhatatlan a »zhid« [zsidó, pejoratív használatban] szót használni bármelyik zsidóra, még akkor is, ha nem ért oroszul.”
„Aki ebbe az országba látogat, tartsa észben az izraeliták extrém érzékenységét gyakorlatilag bármilyen, Izrael államot vagy az izraeli élet bármilyen aspektusát érő kritikára.”
„Kanada, ahol az azonos neműek házasságát régóta legalizálták és komoly »megszállottság« van a nemek közötti egyenlőség körül, nem a legjobb hely »obszcén férfi« anekdoták és az „alternatív életmódok követőiről« szóló viccek felidézésére. Az állami cenzúra mellett a főbb nagyvárosi területeken, ahol kompakt »queer« negyedek vannak (különösen Vancouverben, Torontóban és Montrealban), az ember ilyesmivel büntetést kockáztathat, bírság vagy akár »gyűlölet-bűncselekmény« vádjának formájában.”
„Jobb tartózkodni az érzelmek kifejezésétől az ellenkező nem tagjaival szemben, hogy elkerüljük a szexuális zaklatás kísérletének gyanúját (egyetemi kampuszokon széleskörűen elterjedt a »közerkölcsi rendőrség«).”
Az ajánlás szerint fontos különbség a kanadaiak és az amerikaiak között, hogy a kanadaiak öntudatosak a köztük lévő különbséget illetően, és bár a külföldieknek gyakran nehéz a kettőt megkülönböztetniük, a kanadaiak nagyon meg tudnak sértődni, ha az országukat az Egyesült Államokhoz hasonlítsák.
„Egy kenyai ember majomhoz való hasonlítása a lehető legerősebb reakciót szülheti, ahogy durván megkérdőjelezni egy kenyei szellemi képességeit is (beszélgetés közben fejbe csapni magad sértésnek számít). Ha egy kenyait ujjal megböksz társalgás közben, az is agressziót szíthat benne.”
„Figyelni kell arra, hogy a törvény szigorúan tiltja a gyerekek elleni erőszak minden formáját, beleértve a fenekelést, pofozást, kiabálást, stb. Az ilyen cselekedetek az állampolgárok panaszát válthatja ki a gyámügynél és a rendőrségnél, annak minden következményével együtt.”
„Tekintettel a helyi lakosság majomkenyérfához való áhítatos hozzáállására, hogy elkerüljük a károkozást ezekben a fákban, ne mászunk rájuk, és ne tépjük le a levelét, gyümölcsét.”
„A szlovák káromkodások az oroszokéhoz hasonlóan hangzanak. Így az orosz káromkodás is sértheti a szlovákokat.”
„Nem szabad sértegetni a beszélgetőpartner édesanyját...”
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.