A Műegyetem Rakparton gyűltek össze azok, akik a CEU, a civilek és a szabad sajtó elleni hadjárat miatt és a kormány unióellenes politikája ellen tüntetnek vasárnap délután és este Budapesten. A gyülekezőt követően Dinók Henrietta, a Romaversitas képviseletében beszélt a CEU szerepéről a romák felzárkóztatásában, aztán Lukácsi Katalin, egykori - a CEU-ügy miatt távozott - KDNP-tag és kutató állt színpadra. A tüntetés azóta a Kossuth térre ért és jelenleg is zajlik. 

Lukácsi - akivel Plankó Gergő áprilisban készített interjút - arról, illetve azokról beszélt, akik valódi kereszténydemokrata értékrendet vallanak, és akiket megtagadott a Fidesz-KDNP pártszövetség, amely meghasonlott, a kereszténység nevében hadakozik Európával, és a kereszténység nevében segítjük Putyint hogy megossza Európát. Lukácsi a Facebook-oldalán megosztotta a teljes beszédet, onnan idézzük: 

"Kedves Barátaim!

Kedves Honfitársaim!

Lukácsi Katalin vagyok, kereszténydemokrata polgár. Pár hete onnan ismerhettek, ismerhettetek meg engem, hogy kiléptem a Kereszténdemokrata Néppártból. Nem hirtelen felindulásból döntöttem így, több lépcső vezetett ide. Elsőként, ahogy volt pártom és a kormány szembehelyezkedett Ferenc pápával és ahogy megnyilatkozott menekültügyben. Aztán amiért beszántották a Népszabadságot. Az utolsó csepp a CEU elleni törvény volt. Vállalom a felelősséget, nem gondolom, hogy jelenlétem felmentene. Remélem, hogy bátorítás mások számára. Szeretem a hazánkat, azért beszélek.
Akik a polgári értékrend és a kereszténydemokrata politika miatt támogatták a Fideszt és a KDNP-t, azok, ha elveikhez hűek, pártjaikhoz kell hűtlenekké válniuk.

Elvszerűség… Nemrég köztársasági elnökünk azt mondta, hogy a CEU létének veszélyeztetésével ő az elvszerűséget vállalta a népszerűség helyett. Ezek furcsa elvek. Felsőoktatásunk egyre romló helyzetében egyik vezető egyetemünk veszélyeztetése, ez számunkra idegen elv.

De elnökünk, Áder János egy fontos dolgot is állított ezzel. Hogy a kormány népszerűtlen, mert egy egyetem léte és az európapártiság az, ami népszerű ma Magyarországon. Igen! És ez a mi reményünk!
Ugyanis mi, a nép, az állampolgárok, a nemzet, amely hazánk minden polgárát édes gyermekéül fogadja, mi vagyunk azok, akik megszabják, merre menjen az ország. Ezt nem ragadhatja ki a kezünkből senki sem. Véget ért a véres huszadik század, túl vagyunk Trianonon és túl vagyunk Holokauszton, mégis élünk. 
És az ezredfordulón úgy tűnt, hogy végre a kompország végleg lehorgonyzott a nyugati parton. És mi, nemcsak, akik itt vagyunk, hanem mindannyian, akik az országunk jövőjéért aggódunk, ezt a horgonyt már nem akarjuk többé fölvenni! 
Ráadásul Európához nem 2004-ben, hanem már 1000-ben Szent Istvánnal csatlakoztunk. Véres harcok árán Bizánc és a Kelet helyett, Rómát és a Nyugatot választották elődeink. Bizánc már romokban, de Róma ma is áll, ahogy Brüsszel is, nem kell megállítani.

Sőt, bár nem vagyunk már vallásos ország, Magyarország kereszténysége legfeljebb kultúrát jelent, de Róma és Ferenc pápa ismét példánk lehet.
Az elmúlt hét évben sok minden történt hazánkban a kereszténység nevében. Isten neve bekerült a csak két párt által elfogadott alaptörvényünkbe. Az Európai Unióval is a kereszténység nevében hadakozunk, mintha mi volnánk a védőbástyája. A kereszténység nevében segítjük Putyint hogy megossza Európát? A kereszténység nevében támogatjuk az iráni atomprogramot és a kínai selyemutat! Micsoda meghasonlás!
A határainkra érkező idegenektől szintén a kereszténység nevében óvnak meg minket. Azért használom a rideg idegen szót, mert a Biblia is ezt a szót használja, mikor arra indítja az olvasót, hogy bánj az idegennel emberségesen, hiszen Izrael idegen volt Egyiptom földjén. De nemcsak Izrael Egyiptomban több ezer éve, hanem mi, magyarok ezer éve, idegenek voltunk Európában, és a kalandozásaink hát… azok rablóhadjáratok voltak. Rómától mégis kaptunk egy esélyt, és kaptunk egy koronát, melynek utódját ott őrzik a Parlamentben. Az a korona nem csak a múlt, a jövőnek is üzen. Ha másunk nem maradna is, a Szent Koronánk örök emlék arra, hogy mi Európát választottuk, és Európa is választott minket.

Ma viszont a kormányunk és tábora, Brüsszel mellett Rómával is hadakozik. A katolikus egyház vezetőjét bírálhatja bárki. A politikai életben ő csak egy véleményformáló. Legfeljebb egy tanácsadó. Egy kereszténydemokrata politikus azonban meríthet ihletet az egyházfő útmutatásaiból. Van is ma Magyarországon egy tanácsadó, akiről úgy fest, mintha a kormány minden lépése mögött ott állna. Kérdem én, a kereszténydemokrácia nevében Habony Árpád szellemiségét választani Ferenc pápáé helyett? Ez megint meghasonlás!

Önök között, köztetek sokaknak a kereszténydemokrata értékrend nem sokat jelent. De a kormány tevékenysége alapján nem is tudják megállapítani, milyen a kereszténydemokrata politika. Sokkal inkább fest úgy, hogy ez a hatalom tetteiben sem nem keresztényi, sem nem demokrata. Egy csöppnyi kétségünk se legyen, amilyen politikai marketing termék volt a polgári Magyarország, ugyanúgy marketing termékké silányítják a kereszténységet is.
Akik hívők vagyunk, zsidók és keresztények, pontosan tudjuk, hogy a Megváltót nem a földi hatalmasságok, nem pártvezérek között kell keresni. Sokkal inkább kell keresni embertársaink, a szükséget szenvedők arcában, és a szívünk mélyén egy halk hangban, amelyet a propagandák zaja sem nyomhat el. Hálás vagyok ezért. Csak erre a hangra kell figyelnünk, és nem a lármára! A mi vezérünk bensőnkből vezérel.

Nincs csodaszer arra, hogyan lehet törekvéseinket elérni. Mindannyiunknak, a nemzet tagjainak, következetesen ki kell állnunk elveinkért, meg kell követelnünk politikusainktól a tisztességet, és nekünk is tisztességgel kell végeznünk a munkánkat. Ha mi elvszerűek, tisztességesek és határozottak vagyunk, akkor a legtöbb szavazatot szerezni akaró pártnak is elvszerűnek és tisztességesnek kell lennie. Csak a békés forradalom eredménye tartós és maradandó. De azt a poklok kapui sem tudják megdönteni! És Kossuth óta tudjuk, hogy Magyarországot sem. Van jövőnk! Miénk a jövő! És nem adjuk!"