Berezelt az MTA, a jezsuiták mentették meg a magyar helyzetről szóló könyvet

Szerda este mutatták be a Hegymenet című könyvet, amiben 28 szerző 23 fejezetben magyarázza el, hogy mi a helyzet Magyarországon, és mit kellene tenni, hogy jobb legyen itt élni. 

A nyugdíjrendszertől a külpolitikáig, az energetikától a bankrendszerig, a cigányság helyzetétől a korrupcióig minden fontos ügyről szó van benne, egyenként kb. 20 oldalas tanulmányokban. A szerzők szakterületük elismert elemzői, többen köztük akadémiai intézményigazgatók vagy akadémikusok. 

Néhány fejezet már megjelent belőle az Indexen (a népességcsökkenésről és a felzárkózási kísérletek kudarcairól) illetve a Heti Válasz oldalán (az emlékezetpolitikáról). A kötet hátoldalán az egyik ajánlót Sólyom László volt köztársasági elnök írta, abban szerepel ez a mondat:

„A tőmondatokra zsugorodott propaganda, a közhelyekre és indulatokra építő közbeszéd korában küldetésük van a gondolkodásra serkentő könyveknek.”

A szerkesztők, Jakab András és Urbán László, arra törekedtek, hogy konzervatív, liberális és balos szemléletű szerzőket is felkérjenek, a közös bennük az, hogy mindannyian a polgári demokrácia és a jogállamiság hívei. Vagy ahogy egyiküket idézték a bemutatón, „nyugatosok és hisznek az intézményekben”.

Leszóltak, hogy nem kéne ilyet

Sokáig úgy volt, hogy az MTA támogatásával jelenhet meg a kötet, úgy, mint az előzményének is tekinthető, a magyar jogállamiság helyzetét feldolgozó, amiről itt írtunk. Aztán mégsem támogatták. Gyurgyák János, az Osiris kiadó vezetője a bemutatón azt mondta, hogy leszóltak az MTA felső vezetéséből, hogy „politikai szempontból jobb lenne nekik, ha a kötet egyáltalán nem jelenne meg”. Úgyhogy végül pénzt sem adtak rá.

Török Ádám akadémiai főtitkár Rudas Tamáson, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának főigazgatóján keresztül üzent Gyurgyáknak, hogy nem kell ez a könyv. (Közben az MTA más vezetői támogatták a kötet elkészültét, Vékás Lajos alelnök például ott volt a bemutatón, Csaba László pedig arról beszélt, hogy Lovász László elnök is fontosnak tartja az ilyen munkák elkészültét.)

Végül a jezsuita rend kutatóintézete adott pénzt a könyvre, mondta Gyurgyák János, aki utoljára a rendszerváltás előtt találkozott azzal a helyzettel, hogy van egy jó kézirat, amit nem lehet kiadni. 

Az összes szerző, szerkesztő és lektor így is ingyen dolgozott. A félelemből vagy túlzott opportunizmusból fakadó MTA-s kavarás jól mutatja, hogy mennyire korlátozott a tudományos élet szabadsága ma Magyarországon.

Hegymenet.

Nem ilyen egy demokratikus jogállam

A kötetben lévő tanulmányok is arra jutnak, hogy a rendszerváltás reménye nem teljesedhetett ki Magyarországon, és a demokratikus, jogállamiságra és szabad versenyre épülő megoldások csak korlátozottan érvényesülhetnek már. 

Az lehet sikeres inkább, akinek jók a politikai kapcsolatai. Túlzottan központosított, elavult és irracionális rendszereink vannak, Tölgyessy Péter szavaival (ő is a kötet egyik szerzője) amit látunk, az egy zsákutcában tartott diadalmenet

Csaba László közgazdász (MTA/CEU) szerint a tanulmányok egy kórképet adnak, a fejezeteket olvasva úgy érezte, hogy „ez végig ugyanaz a történet”, ami arról szól, hogy „nincs koherencia, hanem sámánkodás megy, vagyis intézmények helyett ködös kinyilatkoztatások irányítják az országot.

Gusztustalan támadások érik az értelmiséget

Stefano Bottoni történész (MTA) arról beszélt, hogy sok a könyvben a mélabú és az elmélet, és kevés a könnyen átlátható megoldási javaslat, amiből két dolog következhet: vagy olyan mély gödörben van Magyarország, hogy nincs már jó recept a kilábalásra; vagy olyan mélyek az árkok az oldalak között, hogy senki sem tud olyan javaslattal előállni, amit reményei szerint sokan elfogadnának. Azt viszont üdvözölte, hogy a szerzők azzal, hogy egyáltalán megírták ezeket a tanulmányokat, kiálltak a gusztustalan támadások ellen, amit mostanában az értelmiségnek el kell viselnie a hatalom részéről. 

Balázs Zoltán politológus (MTA/Corvinus) a párbeszéd lehetősége miatt örült a könyvnek. Tóth Csaba politológus (Republikon) szerint azoknak a Fidesz-közeli szakértőknek lehet a leghasznosabb a kötet, akik szakmai alapon akarják jobb irányba befolyásolni a dolgok menetét. Tölgyessy szerint a racionális beszéd őrzése a legfontosabb feladat most, és ezért kellenek az ilyen kiadványok.

A demokrácia ügye máshol is bicsaklik, csak nem ennyire

Tölgyessy a könyvbemutatón többek között arról beszélt, hogy a rendszerváltás az régióban máshol sem váltotta be azt a reményt, hogy hasonló mértékű fejlődés jön el a demokráciától és a kapitalizmustól, mint amit Spanyolország, Írország, Finnország vagy Olaszország átélhetett a 20. század második felében. És ez szerinte összefügg azzal a globális válsággal, ami 2008 óta a nyugati demokráciákat is látványosan nehéz helyzetbe hozta: a középosztály leszakadásával, azzal, hogy a mostani növekedés sokkal kevesebb ember életszínvonalát emeli, mint a második világháború utáni időszak óriási gazdagodása. Magyarországon a kudarc talán nagyobb mint máshol, de itt is volt már sokkal rosszabb a helyzet.

Chikán Attila közgazdász (Corvinus) egyenesen katasztrófának nevezte, hogy Magyarországon semmilyen kormányzati intézkedés, stratégia, terv sincs arra, hogy az éppen zajló új ipari forradalom nyomán a középosztály el fog tűnni, mert hamarosan csak a nagyon magasan és a nagyon alacsonyan képzett munkaerőre lesz szükség, a technológiai fejlődésnek köszönhetően. Holott Nyugaton erről nagyon sok szó van. „Ehelyett a mostani oktatási rendszer pont szembe megy ezzel, olyan tudást tanítunk, amivel néhány év múlva már nem lehet mit kezdeni" - mondta. 

Chikán szerint a másik katasztrófa, hogy a kormány érdemteleneknek osztogat, hogy így teremtsen új felső-középosztályt, és szerinte „ezzel az etikai-kulturális háttérrel nem lehet nemzetfejlődést építeni". Tölgyessy Péter szerint már régóta az értelmiség jelentős részének sem az a kérdése, hogy „lopnak-e", hanem hogy „nekünk lopnak-e".

Fordítva ülnek a lovon

Tölgyessy azt mondta, hogy a mostani Orbán-kormánynak vannak sikerei is, például a foglalkoztatottság növelése, és az, hogy az ország már öt éve a piacról képes finanszírozni magát, vagyis nem szorul külföldi, politikai intézmények (Világbank, kormányok) támogatására. Csaba László viszont arra figyelmeztetett, hogy a magyar államadósság csökkenése csak látszólagos, és számos statisztikai trükközésnek is köszönhető. 

Bottoni pedig arra emlékeztetett, hogy például Romániában hiába kiugróan magas, 6% körüli a GDP emelkedése, ha onnan már 4 millióan mentek külföldre dolgozni, és így az erősödés nem lesz fenntartható. 

A legtöbb felszólaló ezt többször is kiemelte: hiába a részeredmények, mert a mostani magyarországi berendezkedés nem fenntartható. „Ha fordítva ülsz a lovon, nem nyerheted meg a vágtát" magyarázta Csaba László. „Soha meg nem térülő óriási beruházásokra költünk, a kettővel ezelőtti ipari forradalom struktúrájára, miközben kihal a középosztály, elmennek az emberek, a magyar nyelv ki fog halni a Kárpát-medencében" - fakadt ki.

Szelényi Iván szociológus (Yale/MTA) azzal nyugtatott mindenkit, hogy az autoriter rendszerek nem maradnak fenn sokáig, mert a kezdeti sikereik ellenére fenntarthatatlan a működésük. Szerinte az a baj az illiberális államokkal, hogy a közérdeket az egyének érdekei fölé akarják helyezni, csakhogy ez sosem lesz méltányos, mert a közérdeket nem lehet objektíven meghatározni, míg az egyének pontosan tudják, hogy mi az érdekük. Így kiegyensúlyozottan csak azok a társadalmak tudnak működni, amelyek az egyének érdekeiből indulnak ki, vagyis a szabadságjogokra épülnek.

Szelényi arra is felhívta a figyelmet, hogy globális folyamatokban kellene gondolkozni, és közölte, hogy az ENSZ demográfiai előrejelzése szerint az EU mostani 500 millió lakosából 2100-ra csak 300 millió marad, viszont Afrika népessége a mostani négyszeresére, 4 milliárd főre duzzad, az USA-é pedig 300 millióról 500-ra nő. Vagyis olyan drámai változások jönnek, amelyek alapjaiban változtatják meg az emberek életét a Földön. Úgyhogy egy csomó mostani erőlködés hamarosan teljesen feleslegesnek tűnik majd.