Múlt hétvégén zajlott a Családok Világtalálkozója nevű gyűjtőrendezvény Budapesten, ennek egyik eleme volt a Családok Világkongresszusa. A világkongresszust az amerikai és az orosz fundamentalistákat két évtizede összefogó World Congress of Families (WCF) nevű amerikai mozgalom rendezi, amit az egyik legismertebb amerikai jogvédő szervezet gyűlöletcsoportként tart nyilván. 

A budapesti rendezvényen elhangzottakról mi is részletesen beszámoltunk, rövid emlékeztetőként elég talán annyi, hogy a Handmaid's Tale (A szolgálólány meséje) forgatókönyvét idéző gondolatok láthatóan zavarba hozták azokat a meghívott magyar vendégeket is, akik gyanútlanul, egy pozitív üzenet, a család fontosságának hangsúlyozása miatt vállalták a szereplést. 

Az idei világkongresszus megrendezését komolyan támogatta a magyar állam, a WCF történetét a sorozat indulása óta nyomon követő amerikai kutatóktól úgy tudjuk, hasonló mértékű állami támogatásra korábban sehol nem volt példa. 

A Magyar Közlönyben tavaly novemberben jelent meg Orbán Viktor határozata, ami szerint a magyar kormány a három rendezvényre, azaz a Budapesti Demográfiai Fórumra, a legális abortuszt korlátozni akaró nemzetközi mozgalom, az One of Us rendezvényére, valamint a WCF-re (ha megkapjuk a rendezési lehetőséget), 

összesen 400 millió forintot ad. 

A határozatból az is kiderül, hogy Orbán Viktor fel is kérte Balog Zoltán minisztert, nyújtson be pályázatot a WCF 2017-es megrendezésére, így került Budapestre a családkongresszus. A Közlönyben megjelent információból nem derült ki, hogy hogyan oszlott meg a költségvetés a három rendezvény között. Ez csak azért érdekes kérdés, mert például míg a Demográfiai Fórumra érkeztek szakmailag elismert, komoly előadók, addig nem véletlen, hogy a WCF tálibos hangulatú előadásaiért más országok kevéssé szoktak állami forrást áldozni. A Demográfiai Fórumon előadó Philip Zimbardo el is határolódott a WCF szellemiségétől.

Felbukkan Dugin 

Az is segít megérteni a WCF igazi helyét a világpolitikai térképen, ha megnézzük,  jövőre hol lehet majd a rendezvény. A budapesti nyitónap egyik legerősebb előadását a grúz Levan Vasadze vezette elő aki előbb átadott egy zászlót Novák Katalin államtitkárnak, majd arról beszélt röviden, hogy a liberalizmus az ugyanolyan totalitárius rendszer, mint a fasizmus vagy a kommunizmus és ugyanúgy el is fog bukni. (Arról kevés derült ki, hogy mit is kell érteni ezalatt, de segített némileg a tájékozódásban, amikor az Oroszországból érkezett Dmitrij Szmirnov pátriárka nemsokkal később arról beszélt a jelenlévőknek, hogy ott csúszott félre a világ, amikor megengedték a nőknek, hogy dolgozzanak.)

Vasadzét ugyan mint a tavalyi, Tbilisziben megrendezett X. WCF igazgatóját konferálták fel, de szerepe alighanem túlmutathat ezen, ugyanis egy nappal a budapesti szereplése után már Moldovában volt, ahol az elnöki hivatal által közreadott képek szerint rész vett egy tárgyaláson Igon Dodon államfő és Alekszander Dugin társaságában, és ezen a találkozón téma volt, hogy a következő WCF lehetne Magyarország után Moldovában. 

A moldáv fővárosban, Kisinyovban ezen a hétvégén zajlott az „Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig: Eurázsia népeinek közös sorsa” című konferencia, aminek fő célja az volt a leírások szerint, hogy levonják a tanulságokat az Európai Unió és a modernitás válságából, és megalapozzanak egy új politikai elméleti keretet, ami alternatívája lehet „a liberális totalitarizmusnak”. (Látványosan kapcsolódott ehhez a gondolathoz Vasadze Budapesten elmondott rövid beszéde egy nappal korábban, amit a helyszínen hallgatott végig az Emmi számos kivezényelt képviselője is.)

Az eurázsiai konferencia kulcsfigurája Alekszander Dugin volt, ami egyáltalán nem meglepő: az eurázsiai hatalmi blokk koncepciója központi elem a gondolkodásában. 

Dugin sokáig Vlagyimir Putyin udvari ideológusának számított, és az egyik legismertebb kritikusa mindannak, ami a modern világunkat jellemzi. Világfelfogásának visszatérő eleme, hogy a nemzetállamok ideje lejárt, és ismét birodalmak megalapítására van szükség. Az egyik ilyen birodalom lenne Eurázsia, melynek természetesen Oroszország lenne a központja, és az egykori Szovjetunió nagy részét foglalhatná magában. 

Ez az Eurázsia lenne a tradicionális értékek, a hierarchia és a vallás hazája, szemben Atlantisszal vagy Európával, azaz a nyugati országokkal, ahol a liberalizmus, a szabadpiac és az emberi jogok a meghatározók. Dugin gondolatai nem csak Oroszországban bizonyultak termékenynek, európai szélsőjobboldali pártok mellett gyakori vendég Iránban, és az amerikai alt-right is megtalálta magának, de világképének egyes elemeit, például a nihilistázást Orbán Viktor beszédeiben is fel lehetett már fedezni. 

Dugin sokáig nagy reményekkel tekintett Donald Trumpra is, de az Aszad vegyifegyveres támadását követő amerikai rakétatámadás után csalódott az új elnökben (Steve Bannon iránti rajongása viszont megmaradt.) 

De nem ez volt az egyetlen csalódás Dugin számára: az utóbbi egy évben több beszámoló is megjelent arról, hogy érezhetően eltávolodott egymástól Putyin és Dugin. Ezt maga Dugin sem tagadja, a Daily Beastnek arról beszélt, hogy Putyin letért a helyes politikai útról és opportunista volt, igazi konzervatívként pedig ezt nem támogathatja. 

Valójában a konfliktus inkább Putyin felől éleződhetett ki, miután Dugin nyilvánosan is hangot adott elégedetlenségének, hogy az orosz expanzió megállt a Krímnél, és nem szakítottak ki nagyobb területet Ukrajnából. 

Dugin persze nem lett üldözött ellenzéki, az elnöki hivatal egyik tagja azt mondta róla, hogy ugyan zseniális filozófusnak tartják, de a zsenialitás és az őrültség sokszor túl közel áll egymáshoz. Ennek ellenére török források szerint Duginnak komoly szerep jutott abban, hogy Putyin és Erdogan rezsimje között enyhüljön a feszültség a lelőtt török vadászgép esete után, befolyása pedig a nemzetközi szélsőjobboldali körökben jelentős maradt, ami nyilván nem jön rosszul Putyinnak sem. 

A Kisinyovban megrendezett megbeszélés egy harmadik résztvevője a Moldovai Köztársaság elnöke, Igor Dodon volt, aki Putyin egyik legnagyobb rajongója a világon. Dodon szerint például a Krím egyértelműen Oroszország része, hevesen ellenzi országa EU- és NATO csatlakozását, és idén közvetlenül Putyin mellett állva nézte végig a győzelemnapi parádét Moszkvában. (Moldova elnöke ráadásul épp komoly konfliktusba került a saját országa kormányával, miután az EU felé közelítő kormány kiutasított öt orosz diplomatát az országból.)

A tárgyalásokon a beszámolók szerint szóba került a jövő évi WCF kérdése is, és Dodon jelezte, hogy szívesen rendeznék meg a következő rendezvényt 2018-ban. 

Az ezzel kapcsolatos előkészületek amúgy már pár nappal korábban megkezdődtek Budapesten: bár Dodon nem vett részt a WCF budapesti rendezvényén, de napokkal korábban a magyar fővárosban járt. Ekkor tárgyalt Orbán Viktorral is, majd találkozott Brian Brownnal, a WCF elnökével, akit a vonatkozó moldovai cikkek csak a globális anti-LMBT-mozgalmak vezetőjének neveznek. 

A budapesti megbeszélésük során Brown és Dodon átbeszélte a család szerepét a társadalomban, valamint a házasság, a család és az emberi értékek védelmének fontosságát. Ekkor is felmerült, hogy a következő világkongresszus lehetne jövőre Kisinyovban.

„Megerősítettem, hogy kategorikusan az LMBT-közösségek ellen vagyok, melyek ellentmondanak tradicionális értékeinknek és az ortodox vallásnak. Meg kell őriznünk erkölcsünket és a tradicionális családjainkat” 

– értékelt a megbeszélés végén Dodon. 

Ennek ellenére, ha jól lehet érteni a témáról született cikkeket, még nem dőlt el a jövő évi WCF sorsa, vélhetően azért sem, mert arra kevéssé lehet számítani, hogy az EU-barát, a saját elnökével épp ezekben a napokban súlyos politikai harcot vívó moldovai kormány komoly összegekkel támogassa meg költségvetéséből a WCF megrendezését, szemben a magyar kormánnyal. 

Az Emmi sajtóosztálya megkeresésünkre elmondta, hogy a családkongresszus külföldi előadóit a WCF hívta meg, azzal kapcsolatban pedig, hogy mennyire ért egyet a minisztérium a konferencián elhangzottakkal, elmondták, hogy 

„sem a sajtó jelenlétét, sem a résztvevők véleményét nem korlátoztuk, szemben az önmagukat »nyitottnak« valló intézmények és sajtótermékek kizárólagosságra törekvő gyakorlatával. A magyar kormány a nők munkavállalását is számos eszközzel támogatja.”