Szabadság, élet- és boldogságellenes előadók jöttek össze pénteken Budapesten, hogy a magyar kormány lelkes asszisztálása mellett beszéljenek arról, milyen lenne a számukra ideális világ, melyben sokan mások sokkal rosszabbul éreznék magukat. 

Ez volt a Családok XI. Világkongresszusa, amire a világ több tucat országából érkeztek vendégek. A programot az amerikai és orosz fundamentalistákat összekapcsoló szervezet, a World Congress of Families (WCF) hozza össze évről évre, és most először voltak Magyarországon. 

A világkongresszus idén trükkösen két másik programmal került egy csomagba, a három rendezvényből jött létre a Családok Budapesti Világtalálkozója nevű gyűjtőesemény, és pénteken úgy tűnt, hogy sokszor még a szervezők sem látták át, melyik program éppen minek az eleme. Ez csak azért fontos, mert például a csütörtökön zajló Demográfiai Fórumra érkeztek valóban ismert és elismert szakemberek. Nem véletlen, hogy az ott előadó Philip Zimbardo el is határolódott a WCF-féle program szellemiségétől. 

Azzal, hogy az Emmi teret biztosít a WCF-féle előadóknak, éppen a Világtalálkozó céljainak ártott a legtöbbet: a család fogalmáról tényleg érdemes lenne minél többet beszélgetni, egy rakás társadalmi-gazdasági folyamat zajlik a világban és Magyarországon, ami miatt fel lehet vetni fontos kérdéseket mondjuk a nemek szerepéről, és az is teljesen érthető, ha egyes történések konzervatív nézőpontból ellenszenvesnek/ijesztőnek/visszatetszőnek hatnak. Az ezekről a kérdésekről zajló értelmes párbeszéd minden érintett érdeke lenne, de ilyesmire nem sok lehetőség marad a WCF-féle fullasztó és gonosz sötétségben. 

Fasizmus-kommunizmus-liberalizmus 

Az értelmes párbeszéd lehetetlensége legkésőbb akkor vált teljesen egyértelművé, amikor az első köszöntések után a tavalyi, tbiliszi konferencia igazgatója, Levan Vasadze a színpadra ment, hogy átadja Novák Katalin Emmi-államtitkárnak a WCF zászlaját. Vasadze a zászlóátadás után a mikrofonhoz lépett, és arról kezdett el beszélni, hogy a fasizmus és a kommunizmus után most egy harmadik totalitárius ideológia, a liberalizmus korszaka jött el. És ahogy az első kettő összeomlott, így ez is össze fog majd. 

Ezután váratlan kanyarral 400 évet ugrott vissza az időben, és az individuum descartes-i koncepcióját kezdte támadni, mondván: abban semmi természetes nincs, csak egy mesterséges konstrukció, amit megjelenése óta arra használnak, hogy az emberi identitásokat, így például a nemzetet vagy a nemet megosszák. (Hogy egész pontosan kicsoda tenné, ez nem derült ki Vasadze előadásából, de a meg nem nevezett titokzatos cselekvők lebegtetése amúgy is visszatérő eleme volt a rendezvénynek.)

A grúz szervező ezután arról beszélt, hogy az első tíz kongresszus a totális-agresszív autoriter liberalizmus kritikája volt, de most már inkább a pozitív állításokra lenne érdemes fókuszálni. Ilyesmi lehetne Vasadze felvetése szerint,  hogy ne az egyént, hanem a családot tekintsük a poszt-liberális normális társadalom alapjának. Ebből pedig következne, hogy nem az egyének, hanem a családok jogait kell védeni, és e szerint kellene újraírni a bolygó összes országának alkotmányát. 

Igásló lett a nőkből 

A rendezvény dinamikája innentől az lett, hogy jöttek a hazai előadók, akik mintha maguk sem tudták volna, hogy hova készültek, és higgadtan beszéltek a családok fontosságáról, majd következtek megint a WCF bevett szereplői, hogy borítsanak újra mindent. A hazai egyházak vezetőinek vagy a Nagycsaládosok Országos Egyesületét elnöklő Kardosné Gyurkó Katalinnak a családok jelentőségéről szóló állításait például tényleg senki nem vitatta volna, és alighanem tényleg nem sok közük volt ahhoz, hogy egy blokkba kerültek Dmitrj Szmirnov orosz pátriárkával, aki pedig arról beszélt, hogy ott ment félre az emberiség, amikor megengedték a nőknek, hogy dolgozni kezdjenek. 

Szmirnov az orosz orthodox egyház Család Patriarchális Bizottságát vezeti, és korábban nevezte már az abortuszt választó nőket kannibáloknak. Most ennél visszafogottabb volt, csak arról beszélt, hogy a rengeteg abortusszal és válással magát pusztítja az emberiség. Mégpedig azért, mert az ördög folyamatosan le akar minket téríteni az isteni útról, és néha sikerül is neki. 

Szmirnov szerint ilyen sikere volt az ördögnek, amikor a nőt leválasztotta a családról, azzal, hogy igáslóvá tette (értsd: a nők munkába állhattak). Majd azzal folytatta, hogy ezzel a szuverenitást táplálták a nőkbe,  így téve tönkre a családokat. Ha ezt az utat folytatjuk, figyelmeztetett az orosz ortodoxok képviselője, akkor nem marad semmi az emberiségből, másféle teremtmények fognak élni ezen a világon. 

Utána Lawrence Khong következett Szingapúrból. Ez még mindig az első blokkban történt, nem volt még szünet, ezért a teljes hazai egyházi vezetés is végignézhette, ahogy a teleprédikátorokra emlékeztető, hihetetlen energiával beszélő Khong heves kirohanást indít vallása nevében az LMBT-mozgalmak ellen, és a világ egyházait arra szólítja fel, hogy keljenek fel, és álljanak ki a gonosszal, azaz az azonos neműek házasságáért fellépő mozgalmakkal szemben. 

Khong kitért Tajvanra is, ahol pár napja az alkotmánybíróság az azonos nemű pároknak kedvező ítéletet hozott, így elképzelhető, hogy az első ázsiai országgá válhatnak, ahol engedélyezik az azonos neműek házasságát. De persze nem, ha Khongon múlik: épp egy ázsiai szövetség elindításán dolgozik, hogy közösen akadályozzák meg Tajvan „elestét”. 

A Google lebuktatja az ENSZ-t

És ahogy mentünk bele a délutánba, úgy szabadult el egyre inkább a freak show. A nap visszatérő retorikai trükkje volt, hogy egy WCF-es előadó bedobott egy állítást, amivel alighanem a világon mindenki egyetértene (például: jó dolog családban felnőni), majd közölte, hogy ez az állítás szörnyű támadás alatt áll (általában nem derült ki, hogy ki által), és ebből jutott valami hajmeresztő következtetésre. 

Az erős mezőnyből is fölfelé lógott ki Alveda C. King. A videóüzenetben bejelentkező nő Martin Luther King unokahúga, és beszédét azzal vezette fel, hogy ha MLK még élne, ma ő is itt lenne velük, hogy kiálljon a meg nem született magzatokért. Alveda King ugyanis a politikai hullarablás mellett a Civil Rights for the Unborn nevű abortuszellenes szervezet igazgatója, és nagybátyja polgárjogi küzdelmének örökségét tágítja tovább a magzatokra. 

King beszédében éltette Trump döntését, hogy megvonta a támogatást azoktól az NGO-któl, melyek a világban bárhol egyáltalán beszélnek az abortuszról, majd a legtöbb előadóhoz hasonlóan ő is dicsérte Orbán Viktor bátor politikáját. 

Szintén erős élmény volt Janine Crouse, a IX. WCF ügyvezető igazgatójának előadása. Crouse még George W. Bush elnöklése alatt került az ENSZ-be, két csoport munkájában is részt vett. Mint elmondta, nagy reményekkel érkezett, de hamar be kellett látnia, hogy nem minden úgy történik, mint ahogy elképzelte: sokkoló élményként élte meg, hogy a családi értékek népszerűsítésnek épp az ENSZ az egyik legnagyobb akadályozója a világban. 

Mindezt egy borzasztó bizarr személyes történetbe ágyazva magyarázta el: Crouse első munkanapja volt az ENSZ-ben, nem ismert még senkit, amikor meglátott egy csoport beszélgető embert. Úgy döntött, hogy beáll közéjük. De azt vette észre, hogy két férfi elkezdi lassan kiszorítani a körben álló emberek közül. Átment a másik oldalra, de ott is hasonló élménye volt. Végül átment megint egy másik oldalra, és ott a könyökével betuszkolta magát. Történetéből az például egyáltalán nem derült ki, hogy miről beszélgettek a körben, de Crouse szerint ez remekül összefoglalja, hogyan működik az ENSZ. 

Majd apját említette meg, aki tinédzserként hot dogok készítésében segédkezett, de amikor végzett a nyári munkával, közölte, hogy soha többet nem eszik hot dogot, mert látta, hogyan készülnek. Pont így járt Crouse az ENSZ-szel is. A világszervezet szerinte a törvényeket és a kultúrát akarja megváltoztatni a világban, ezért propagálták annyit a női jogokat is. 

Azt ugyanis Crouse szerint senki nem tagadná, hogy a nőknek vannak emberi jogaik. Az azonban, hogy a női jogok emberi jogok, szerinte teljesen más eset. Hosszasan kárhoztatta az ENSZ fejlesztési céljait is, mivel azok mindenféle női jogokkal kapcsolatos értékeket fogalmaznak meg. Gond az is, hogy az ENSZ-ben most a nő definíciójának forradalmasítása zajlik, és az anya, dolgozó nő, állampolgár hármas mentén írják le a női szerepeket, kihagyva a feleség koncepcióját. 

Itt már kicsit nehéz volt követni a gondolatmenetet, de ha jól értjük, az történik, hogy az ENSZ a házasság eljelentéktelenítésén keresztül érné el a harmadik világban, hogy a nők az otthon helyett a munkaerőpiacon helyezkedjenek el. Viszont az ENSZ-féle szervezetekben rafinált vezetők ülnek, akik tudják, hogy nem beszélhetnek minderről nyíltan, ezért az ENSZ dokumentumai mindig nagyon visszafogottak, de kihasználva azt, hogy a szavakat többféleképpen is lehet interpretálni, végül befolyásolni tudják a kultúrák alakulását. Vagy mi. 

Crouse megemlítette még az is, hogy egyszerű Google-keresés is megmutatja, hogy mintegy 24 millió bejegyzés van az interneten arról, hogy mi a baj az ENSZ-szel.  

Tanulási folyamatok

Az ENSZ-ben megélt élményeivel kezdte Novák Katalin államtitkár is, akinek a nap folyamán számos előadó köszönte meg a meghívást, és akit mindenki kvázi főszervezőként köszöntött. Novák arról beszélt, hogy nemrég egy ENSZ-vezetővel tárgyalt Genfben, és a magyar kormányzati politikusokat ilyenkor számon kérik bizonyos esetek miatt. Most is ez történt, szóba került az azonos neműek házassága, amire Novák elmondta, hogy ez nálunk nagyon egyszerű kérdés, mivel az Alaptörvény kimondja, hogy a házasság egy férfi és egy nő házasságát jelenti. 

Amire a meg nem nevezett ENSZ-vezető azt mondta, hogy ez egy tanulási folyamat, és el fogunk majd jutni odáig, hogy ez nálunk is megváltozzon. Novák szerint ez a hozzáállás van jelen a nemzetközi politikában, de a magyar kormány nem adja fel az elveit, és szerinte elképzelhető, hogy majd inkább a többi ország tanul majd tőlünk 

Ezután Novák kivetített egy fotót, amin azt lehetett látni, hogy több európai vezetőnek nincs gyereke, míg mellette látható volt, hogy a magyar kormánytagoknak milyen sok gyerekük van, majd beszélt a magyar családpolitika 2010 óta elért sikereiről. 

A délelőtti panelbeszélgetések után még két szekciót ültünk végig, így láthattuk többek között azt is, ahogy Alexey Komov, aki feltételezések szerint a közvetlen kapcsolatot jelenti a „családjogi" szervezet és a Putyin-közeli oligarchák pénze között, arról beszél, hogy érdemes kivenni a gyerekeket a közoktatásból, és otthon tanítani őket. 

A jelek szerint ez lesz a WCF-mozgalom következő nagy hulláma, jövőre Szentpéterváron globális otthontanítási konferenciát is szerveznek. Komov elmondása szerint Oroszországban több tízezer gyerek tanul otthon, és tanulmányi eredményeik jobbak, mint az iskolába járó társaiké. 

A mozgalom már megjelent az Egyesült Államokban is, ahol a szexuális felvilágosítás megjelenése miatt egyre több szülő dönt úgy, hogy maga tanítja inkább otthon a gyerekeit. És ezek után a gyerekek után a Harvard és a Yale kapkod, mondta még el, majd átadta a szót egy amerikai nőnek, aki 32 éve tanítja otthon a gyerekeket, mára egész vállalkozásuk épült arra, hogy középiskolás kémiától latinig mindent tanítsanak olyan keresztény gyerekeknek, akiket a szüleik nem szívesen látnának a közoktatásban. 

Nem a sötétség a baj

De ez tényleg csak nagyon kis szelet volt a programból, ami szombaton is folytatódik majd hasonlóan erős témákkal és előadókkal.

Érdemes még egy pillanatra kitérni arra is, hogy az önmagában persze egyáltalán nem baj, hogy a WCF idén Budapesten tartotta meg éves nagygyűlését, a maximális konferenciszabadság hívei vagyunk, és azt gondoljuk, hogy mindenki konferenciázzon kedvére, amiről akar, én például lelkesen vettem részt pár éve az Ufószövetség konferenciáján is. 

Az viszont teljesen más kérdés, hogy a kormány milyen konferenciákat támogat és milyen programok mögé áll oda ennyire látványosan. A WCF programja a pénteki nap alapján nem nagyon szólt másról, mint hogy a család pozitív üzenete mögé bújva más emberek jogkorlátozásáról beszéljenek, ehhez pedig információink szerint komoly költségvetést biztosított a magyar állam. Ezzel kapcsolatos kérdéseinkre május eleje óta nem kaptunk választ az Emmi sajtóosztályától, ha ez esetleg változna, beszámolunk róla.