Néhány hete a Ferencváros egykori kapusa, Balogh Tamás mesélt arról, milyen állapotban kóvályogtak a pályán a zöld-fehér bajnokcsapat sztárjai a '90-es évek derekán, és gyakran előfordult, hogy alvás nélkül, holtrészegen ténferegtek fel a pályára. Most az időszak egyik legendája, a pályafutását dohányfüstben és borgőzben végigdribliző Vasas-legenda, Váczi Zoltán mesélt a hőskorról egy Nemzetnek adott interjúban.
Váczi mindig híres volt arról, hogy meccs előtt, szünetben és után is egymás után szívta a cigiket, edzésen túli szabadidejét pedig általában békéscsabai vagy angyalföldi kocsmák asztalai mellett és alatt töltötte. Karrierje után a tönk szélére került; majdnem elvitte az ital, öngyilkosságon is gondolkodott, aztán inkább letette az üveget. Amikor formában volt, ilyeneket tudott:
Váczi most Pécelen edzi a helyi serdülőt, ott látogatta meg a Nemzet újságírója, akinek mesélt a magyar futball nyavalyáiról, korrupcióról és mentalitásról, de a legjobb részek a nosztalgia pillanatai. Váczi kicsit olyan látványt nyújt az interjú alapján, mint a megszelídült vadember, aki remeteként elvonult a világ zajától, felül a péceli lelátó rozsdás korlátja mögé, elnéz a közeli lakótelep felett, és egy jó staub mellett visszaemlékszik a régi szép időkre, amikor még részegen imbolyogtak a sztárok a pályán, és TAO sem kellett a pénzek kifolyatásához.
"A Fradiban is egyik Ciric, a másik Cukic, mint a búcsúban… És ha már itt tartunk: nyílt titok, ahol sok a szerb, ott a játékosok visszaosztanak a fizetésükből az edzőnek. Az egyik fővárosi klubban annak idején kilenc szerb légiós volt, ebből egy-kettő volt kezdő, a többi a padon csücsült. Megérte nekik, kaptak ötezer eurót, abból kétezret leadtak az edzőnek, aki odahozta őket, mindenki jól járt."
Az interjú végén ehhez kapcsolódóan Váczi elmeséli, hogy a Fradiban - amit utált,de Torgyán elnök úr "odarendelte" - két ajánlatot kapott: vagy lead havi 100 ezret a fizetéséből és játszik, vagy megtartja mind, és mehet a padra. Utóbbi mellett döntött.
(...)
"Békéscsabán úgy ment, hogy felkeltünk, elindultunk délelőtti edzésre. Útközben volt három bódé, mind a háromból kaptam egy sört. A borozóban találkoztunk, én whiskyztem, a többiek boroztak, Szarvas Jani sörözött, Horváth Béla két deci konyakot ivott. Aztán edzés. Délután ugyanez a kör, végül a Pálma presszóban zártuk a napot. Egyik idegenbeli meccs előtt Pásztor Józsi (a Békéscsaba akkori edzője– a szerk.) kocsmájában találkoztunk. Meghívtam Józsit egy boros kólára, ő visszahívott, így ment egy darabig. Aztán buszra szálltunk, elmentünk Kispestre, rúgtam két gólt, nyertünk, és jöttünk haza."
(...)
A delírium Váczi számára akkor ért véget, amikor a Vasasba igazolt; állítása szerint egy évbe tellett, mire kitisztult a szervezete, de azóta nem iszik. – "Békéscsabán a végén már 1 deci whisky, 1 deci cherry brandy volt a menü, másképp nehezen csúszott. Ma a kamillatea."
(...)
Mesél arról is, hogy az edzői tudták, nem érdemes őt lehozni a cigiről, és megpróbálni megnevelni, mert épp akkor volt a legjobb, amikor zabolátlanul játszhatott.
A szertárban szívta a csikket a mérkőzések szünetében, miközben Gellei Imre (a Vasas akkori vezetőedzője – a szerk.) az öltözőben magyarázta a taktikát. – "Nem érdekelt, ki mit mond erre, ahogy az sem, mi volt a csütörtöki edzésterv. Nekem az volt a horgásznapom, csak ültem a pecabottal meg a csomag cigimmel, és kitisztult az agyam. Illovszky Rudi bácsi tudta, hogy én ettől leszek jobb. Mondta is Gellei Imrének, hiába büntet meg, ő duplán kifizeti nekem az összeget másnap. Mert ha lógok is, tiszta fejjel másnap én fogom hozni a meccset."
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.