A Tolna megyei Őcsényben egy panziótulajdonos szeretett volna vendégül látni Magyarországon befogadott menekült családokat. A tervből azonban nem lett semmi, mert amikor kitudódott, összehívtak egy falugyűlést, ahol a helyiek leüvöltötték a vállalkozót, megfenyegették, hogy elválasztják a fejét a testétől. Később téglát dobtak a kisbuszára, és kiszúrták a jármű kerekeit is.

Tehát az történt, hogy egy magyar ember, az általa tulajdonolt, vendéglátásra alkalmas és engedélyekkel rendelkező ingatlanban a saját döntése alapján vendégül akart látni Magyarországra törvényesen érkezett, Magyarországon jogszerűen befogadott, a Magyar Állam oltalma alatt álló, és az országban szabadon mozgó menekülteket.

A válasz erre az volt, hogy a vállalkozót életveszélyesen megfenyegették, és megrongálták a járműveit. Előbbi és utóbbi tevékenység is nyilvánvalóan ellentétes a hatályos magyar törvényekkel, és mint ilyen,

büntetendő.

Az utóbbi két napban a magyar kormány két tagja is reagált a történtekre. Csütörtökön Lázár János a 444 kérdéseire válaszolva azt mondta, szerinte a vállalkozónak egy lakossági fórumon tájékoztatni kellett volna a helyieket arról, kik érkeznének a vendégházba, és mivel ez nem történt meg, a miniszter nem akart „pálcát törni” azok fölött sem, akik megrongálták a vendégház tulajdonosának járművét.

Lázár szerint ugyanis, ha többet tudtak volna arról, kik érkeznek a panzióba, és hogy „mi fog történni”, akkor talán nem követtek volna el garázdaságot, rongálást és nem fenyegettek volna meg életveszélyesen egy embert, aki semmi törvénybe ütközőt nem tett.

Pénteken Orbán Viktort is megkérdezték, mit gondol az őcsényi tiltakozókról:

„Nagyon helyes, hogy határozottan, hangosan és érthetően fejezték ki a véleményüket” - mondta a magyar miniszterelnök.

A rendszerváltás utáni magyar történelem legjelentősebb politikusa, Orbán Viktor kormányfő egyetlen szóval sem tért ki arra, hogy egymás életveszélyes megfenyegetése, a garázdaság vagy a rongálás azért nem az az út, amire a magyar társadalomnak rá kellene lépnie.

2017 szeptemberére eljutottunk odáig, hogy a magyar kormány nem talál kivetnivalót abban, hogy az évek óta tövig nyomott, agyatlan migránsellenes propagandájuk által felhergelt magyar emberek konkrét bűncselekményeket követnek el.

Sem a magyar miniszterelnöknek, sem a kancelláriaminiszternek nincs üzenete azok számára, akik elítélik az ártatlanok elleni erőszakot és fenyegetést. Az őcsényi rongálók felé közben nagyon is van üzenetük: kiállnak mellettük.

Az, hogy egy választott politikai vezető egy ennyire tisztán nyilvánvaló ügyben az erőszakos bűnelkövetők oldalára áll, tényleg a világtörténelem legsötétebb időszakait idéző erkölcsi mélypont az Orbán-kormány, és velük együtt sajnos az egész magyar társadalom számára.

A legtöbbször az emberek azért folyamodnak az erőszakhoz, mert erkölcsileg helyesnek tartják. Egy ideális világban a politikai vezetők dolga pedig az, hogy bizonyos kérdésekben morális iránytűként megmutassák, mi az, ami mögé az általuk vezetett ország közvéleményének nagyobb része oda tud állni. Ehelyett Orbán Viktor és Lázár János bűnözőket menteget, sőt kiáll mellettük. Azt eddig is tudtuk, hogy ha az állam közpénzmilliárdokból harsogja, hogy gyűlölni kell, annak valószínűleg erőszak lesz a vége, Orbánék elindították ezt a vonatot, és nagyon úgy tűnik, hogy most már, ha akarnának, sem tudnának leugrani róla. A gond csak az, hogy mögöttük ott robogunk mindannyian, egész Magyarország, még akkor is, ha nem értünk egyet velük.

Ha pedig ma Magyarországon tényleg az a többségi álláspont, amit Orbán és Lázár mutatott, akkor megállapítható, hogy az elmúlt évek folyamatos és tervezett erkölcsi dúlása sikerrel járt, és éjfekete a jövő, ami közös hazánkra vár az Orbán-kormány vezetése alatt.