Nem egyedi eset az, amit ma írtunk meg az Utazó Majom blog posztja alapján, derült ki egy másik utas nekünk írt leveléből. (Az egyes számú sztori arról szólt, hogy hétfőn a Nyugati pályadvaron elfelejtették közölni az utasokkal, hogy a baleset miatt késéssel induló járatok egy része a szokásosotól eltérő útvonalon közlekedik, így egy Zoli nevű utasnak, aki a Nyugatiból Kőbányáig akart utazni hazafelé, el kellett utaznia Szolnokig és vissza, mert a vonat sehol sem állt meg Szolnok előtt, így éjjel tízre ért haza a melóból.)

Mostani levélírónk, Károly alapsztorija nagyon hasonló volt:

"Nagyjából hasonló történet (káosz, késések mindenhol), szintén Nyugati, annyi csavarral, hogy a nem létező utastájékoztatás miatt Vácig meg nem álló vonatra szálltam fel, viszont összesen két megállót akartam utazni, Istvántelekig."

Csakhogy utas és utas között óriási különbségek lehetnek. Míg Szolnoki Zoli megadóan tűrte, hogy a MÁV kis túlzással elrabolja és órákon át zötyögtesse az akarata ellenére, Tökös Károlyt nem ilyen fából faragták:

"Nekem szerencsém volt (mondjuk beteg is vagyok :D ) és lassított a vonat, így igényesen távoztam a mosdó melletti ablakon keresztül a mozgó vonatból, mivrel nekem ez sok(k) lett volna munka után."

Hogy micsoda? A sztori ezen pontjára azonnal visszakérdeztem, részletek után érdeklődve, amik nem is maradtak el:

"Másfél-két hónapja történt, brókerként dolgozom, öltöny-nyakkendőben tettem ezt, az utasokat sokkoltam :D Kipp-kopp, bokám odalett és kisseb zúzódások, de mára más semmi szerencsére :)"

A láthatóan mindig félig teli pohárból ivó Károly - bárcsak töb ennyire optimista olvasónk lenne! - a végére annyit jegyzett meg, hogy

"Egyébként, még reflektálva a MÁV-ra, soha, értsd SOHA nincs pontos vonat évek óta ezen a vonalon. Körülbelüli időpontra kimész és majd jön valami."