• A Tolnai Megyei Főügyészség lényegében háborús bűncselekménnyel vádol egy egykori rendőrt.
• A férfi 2015-ben kiutazott a szakadár Donyecki Népköztársaságba, hogy ott Ukrajna ellen harcoljon.
• A fronton szolgált, többször megsebesült, kétszer ki is tüntették.
• Ő állítja, nem tudta, hogy valódi háborúba csöppen, amikor rájött, akkor meg már nem volt visszaút.

Krisztián 29 évesen döntött úgy, hogy rendőrnek áll. A Szekszárdról származó férfi kijárta a kétéves rendőriskolát, majd 2003-ban felszerelt. Egészen 2015-ig, 43 éves koráig szolgált rendőrként, akkor azonban hirtelen otthagyta a testületet. A róla készült jelentés szerint alkalmas volt a szolgálatra, ő azonban azt mondta, felettese elbeszélgetett vele, és megkérte, hozzon meg egy döntést.

Krisztián szerint azért, mert hirtelen természetű volt, sokszor viselkedett idegesen, mások számára bántó módon, a parancsnok pedig azt mondta, hogy ez nem mehet tovább. A rendőr ekkor saját elhatározásból leszerelt.

Utána azonban olyat tett, amit valószínűleg kevés egykori magyar rendőr: elhatározta, hogy elutazik az alig egy évvel azelőtt kikiáltott Donyecki Népköztársaságba, és ott katonának áll. Ezután valóban elutazott, katonának állt, amikor azonban két évre rá hazajutott, a magyar állam letartóztatta, mondván, hogy nem szövetséges állam haderejében szolgálni törvénytelen. Krisztián kedden állt bíróság elé, semmit sem tagadott, sőt büszkén vállalta a történteket. Milyen egy szakadár állam katonájának lenni?

Orosz kitüntetést is kapott

A Donyecki Népköztársaság egy nem létező ország. Kikiáltották ugyan, de a nemzetközi szervezetek nem ismerik el, és orosz támogatással folyamatos harcot folytat Ukrajnával, amely szakadár területnek tekinti. Ukrajna és a két szakadár tartománya közötti véres harcokban az utóbbi években rengetegen meghaltak, köztük legalább tíz magyar, akik az ukrán sereg oldalán harcoltak. A szakadár területekről érkezett az a rakéta is, amely miatt 2014-ben lezuhant egy maláj utasszállító repülőgép a térségben, közel 300 civil halálát okozva. Minderről bővebben itt olvashat.

A magyar halottakról nem esett szó kedden a Szekszárdi Törvényszék ülésén. 

Krisztiánnak hivatalosan háborús bűncselekményért kellett bíróság elé állnia, a magyar törvények szerint ugyanis tiltott toborzásnak minősül az, ha valaki a szövetséges fegyveres erőkön kívül más ország haderejébe önként belép.

Krisztián pedig önként utazott Donyeckbe, és ezt sohasem tagadta. Sőt, most a bíróság előtt is megismételte azt, hogy semmit sem tagad abból, amit az ügyész a fejére olvasott. Egyszerűen csak kijelentette, hogy szerinte ez nem bűncselekmény.

A vádirat szerint Krisztián 2015 szeptemberében utazott Donyeckbe, jelentkezett a hadseregbe, kiképzésen vett részt, majd harcba állt, és egészen 2017 őszéig katona is volt. Ezalatt az idő alatt megsérült, majd felépült, és két kitüntetést is kapott:

• Az Internacionalista Harcos kitüntetést
• és a Spárta Zászlóalj Kiválóság Kitüntetést.

Ezekről Krisztián később megjegyezte, hogy az előbbit féléves katonai szolgálat után osztják, a másikról azonban nem akart sokat beszélni, csak annyit mondott, hogy a bátorságáért kapta.

„Ezt akármiért nem adják az oroszok” - jegyezte meg.

Az ő elmondása szerint a kétéves kaland egyáltalán nem volt sétagalopp, és állította, hogy már az első évben haza akart jönni, csak egyszerűen nem tudott.

Krisztián a rendőrségtől való leszerelés után orosz nyelvű honlapokon talált rá a népköztársaság toborzó felhívására. Oroszbarát volt, ezt a tárgyaláson meg is erősítette, azt mondta, nyugatra sosem ment volna harcolni, de a donyecki elszakadási törekvésekkel egyetértett.

Vallomása szerint azonban ő arra számított, hogy egyfajta békefenntartó küldetésre vállalkozik, és nem számít bűncselekménynek az, amit tesz. Ezt két dologgal magyarázta.

Egyrészt azzal, hogy akkoriban írták alá a minszki tűzszüneti szerződést, így nem számított arra, hogy egy tényleges háborúba csöppen.

Másrészt azzal, hogy hallott róla, hogy a Jobbik országgyűlési képviselője, Gyöngyösi Márton kiutazott a térségbe, hogy az ott zajló választások tisztaságát ellenőrizze, majd azt mondta, hogy törvényesen lezajlottak a választások. „Okkal feltételezhettem azt, hogy egy rendezett státuszú helyre megyek, hiszen az országgyűlési képviselők is ott voltak” - mondta.

Rájött, hogy csapdába került

Várakozásai ellenére már a kiutazásánál is akadályokba ütközött: az orosz nagykövetség nem tudta neki elintézni, hogy vízumot kapjon Donyeckbe, ezért végül Moszkván keresztül utazott a térségbe, majd egy embercsempész segítségével jutott be a szakadár országba. Abban ugyanis nem volt biztos, hogy a határon átengedik.

Ott már zökkenőmentesebbé váltak a dolgok, eltaxizott a fővárosba, és egyszerűen jelentkezett az egyik toborzóirodában. A férfi mindezt katonásan, pedánsan adta elő a bíróságon. A kérdésekre kimérten, precízen válaszolt. A szolgálatba állását is a lehető legfegyelmezettebben adta elő, a katonaságban töltött két évére pedig végig egy rossz szava sem volt.

A szeretteinek és a barátainak küldött e-mailekből derült ki, hogy annyira jó dolga az elején valószínűleg nem lehetett a donyecki hadseregben, az első évben ugyanis még rendes szerződést sem kapott, az idősebb katonák pedig többször is elszedték a zsoldját. Operátorként és utászként szolgált a fronton.

2016-ban viszont már kötöttek vele szerződést, megkapta a pénzét is, sőt, donyecki lakcímet is kapott. A vallomása szerint azonban ekkor ő már azon gondolkodott, hogyan keveredhetne haza. Megtudta ugyanis, hogy édesapja gyengélkedik, és haza szeretett volna menni.

Az hamar kiderült számára, hogy az orosz-ukrán határon visszafelé nem léphet át, ugyanis arra a határszakaszra nem érvényes az orosz vízuma. A zöldhatárt pedig visszafelé már nem akarta megkockáztatni, egyrészt, mert nem akart illegális határátlépést elkövetni, másrészt meg - ahogy ő mondta - ott nem viccelnek a határon.

Krisztián azt állította, hogy a 2016-ban megkötött, ténylegesen leírt katonai szerződését (amelynek katonakönyvét meg is találták nála), csak azért írta alá, mert a katonai szolgálat által donyecki papírokat kaphatott, amelyekkel már átléphette az ukrán-orosz határt. Végül 2017 őszén ezt meg is tette, és Moszkván keresztül hazajutott. Ekkor a magyar hatóságok már körözték, de ő ezzel nem törődött. A repülőtéren kapcsolták le.

Kutyaként bocsátottak el

A férfi végig büszkén vállalta a katonai szolgálatát, és azt állította, nem lehet bűn az, amit elkövetett. Tényleges harci cselekményekbe csak akkor vonódott be, amikor már nem volt számára visszaút, a bűnössé nyilvánítása pedig szerinte kettős mérce lenne.

„Nyomasztó kérdések merülnének fel. A francia idegenlégióba belépő katonák akkor micsodák? És a magyar-izraeli kettős állampolgárok, akiket besoroznak Izraelbe? Vagy Tóásó Előd?” - kérdezte.

Szerinte az egyetlen bűne az, hogy nem Nyugatra ment katonának, hanem Keletre. „Világéletemben egyenruhát viseltem, a közrendet képviseltem, soha nem voltam bűnöző, most sem tartom magam annak” - mondta.

Az ügyész ugyanakkor láthatóan másképp gondolta, szerinte, ha Krisztián valóban figyelemmel kísérte a híreket, akkor tudnia kellett, hogy az a minszki megállapodás, amire a férfi hivatkozott, már a második volt, és éppen azért került sor rá, mert az első kudarc lett, azaz a harcok folytatódtak.

Rákérdezett, hogy a férfi mennyire volt tisztában azzal, hogy Magyarország nem ismeri el országként a Donyecki Népköztársaságot. Erre Krisztián azt mondta, csak kapkodta a fejét azon, mi megy most Skóciában, Barcelonában, így azt gondolta, csak idő kérdése, hogy ez megtörténjen. „Én abban hittem, hogy elindult egy rendezési folyamat, amelynek a részese lehetek” - mondta.

Az ügyész ezután rákérdezett, akkor miért nem a magyar államon keresztül akart becsatlakozni ebbe a rendezési folyamatba. A végig kimérten, és összeszedetten beszélő férfi hangjából egyedül ekkor lehetett kiérezni erős érzelmeket.

„Magyar részről nem akarok semmiben se részt venni. Én ezt az országot 21 évig szolgáltam, kutyaként bocsátottak el. Semmilyen módon nem akarom ezt az országot tovább szolgálni, én majd megtalálom magamnak a munkalehetőséget” - mondta.

Krisztián ma Pakson dolgozik egy vasüzemben. Lakhelyelhagyási tilalom van vele szemben elrendelve, azaz a letartóztatása óta már kiengedték. A tárgyalás az ügyében jövőre folytatódik, ha elítéli a bíróság, egytől öt évig terjedő szabadságvesztést kaphat.