Már a nyelvhasználat is árulkodó: amikor az ember egy alezredes írását olvassa egy tudományos folyóiratban, nem olyan szavakra számít, mint a hisztérikus, a paranoid, a boszorkányüldözés vagy az ostoba. Még meglepőbb, ha egy NATO-tagország haderejének főtisztje írja ezeket a szövetséges USA-ról, amelynek elitjéről még azt is kijelenti, hogy „ öngyilkos, parazita jelleget öltött”. Ellenben a NATO-val konfliktusban álló Oroszországot megvédi a szerinte hamis vádaktól, és az elnökről ebben a hangnemben nyilatkozik:

„Putyin jellemző módon higgadtan megválasztja azokat az eseményeket, amelyek kommentálását elnöki szintjének megfelelőnek tart.” 

A szóban forgó írást - amelyre Domány András hívta fel a figyelmet az ÉS-ben -  Szénási Endre alezredes írta, aki „1997 óta foglalkozik partnerségekkel, kiemelten a posztszovjet térséggel a Honvédelmi Minisztérium Védelempolitikai Főosztályán.” A megjelenés helye pedig a Terrorelhárítási Központ (TEK) tudományos folyóirata, a frappáns című Terror & Elhárítás, amely „a terrorelhárítás szakterületén, valamint a peremtudományokban íródott, a tudományos kritériumoknak megfelelő tanulmányoknak kíván teret biztosítani.”

Ha végigfuttatjuk szemünket Szénási alezredes publikációin, akkor az orosz álláspont fáradhatatlan tolmácsolóját ismerhetjük fel benne.

• A Putyin Oroszországa: orosz mentalitás és szofisztikált birodalmi gondolkodás a katonapolitikában című tanulmánya szerint „Putyinról szokás azt mondani, hogy az ismeretlenségből, alulról jött vezető, de mégis megtalálta a hatalomhoz vezető utat, és nagy formátumúnak, sikeresnek bizonyult.”
  
• Az amerikai–orosz szembenállás néhány katonai konfliktus tükrében című írása egyből egy jó kis Bogár László-idézettel indul, majd gyorsan eljut oda, hogy „Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a »NATO további keleti bővítése = több biztonság« mantra tarthatatlan, bár ezt a Szövetség hivatalosan nem akarja elismerni.”
  
• Míg az Orosz eredetű európai földgázimport nagyhatalmi érdekütközések kontextusában című elemzésében az a mondat is szerepel, hogy „Ebből a szempontból is helyes a Paks bővítése mellett elkötelezett magyar energiapolitika, amely immár az EU jóváhagyását is megkapta.”
  

De munkásságának tényleg kiemelkedő darabja az először idézett, a TEK tudományos periodikájában megjelent közlemény, amelynek már a címe is olyan, mint egy elfogultságát nem takargató újságcikké:

„Flynn elnöki nemzetbiztonsági főtanácsadó lemondatása: Trump-ellenes politikai boszorkányüldözés az Egyesült Államokban?”

A dolgozat alapvetően két részre oszlik: először az „oroszellenes paranoiát” és az amerikaiak hamis vádjait szedi szét, hosszan méltatva Putyin politikáját, majd a Flynn-ügyet elemzi. Az utóbbiról tett lényegi állításait pedig nem is kell összefoglalni, hiszen Szénási megteszi saját maga az utolsó bekezdésben:

„Más orosz politikusok, illetve szakértők ugyanakkor részletesen értékelték Flynn lemondásának ügyét, összefüggésbe hozva azt oroszellenességgel, Oroszország elleni támadással, a Trump-adminisztráció Oroszországgal való kiegyezési politikája elleni szabotázzsal, stb.”

A magyar főtiszt pedig nem tesz mást, mint a fenti orosz érveket fejti ki részletesen.

A tanulmány nagy része csupán egyoldalú vagy egyszerűsítő. Például, amikor újra és újra azt bizonygatja, hogy az USA és Oroszország közti feszültség oka az előző amerikai kormány „hisztérikus, paranoid oroszellenessége”: „Az Obama-adminisztráció ideje alatt az USA-ban Oroszországból első számú biztonsági kihívást, gyakorlatilag ellenséget csináltak a legkülönbözőbb szinteken és fórumokon.” Ebben van annyi igazság, Obama és Putyin viszonya valóban elmérgesedett a végére, de azért ebben tán volt némi része az utóbbinak is. Arról nem beszélve, hogy korábban Obama kifejezetten közeledni próbált Moszkvához, és a republikánus ellenzék próbálta agresszívebb külpolitikára rávenni. 

De az ilyen csúsztatásoknál sokkal meredekebb dolgok is történnek a TEK folyóiratában. Szénási például egész egyszerűen tényként kezeli, hogy Oroszországnak joga van az egykori Szovjetunió területére: „Oroszország Ukrajna, Szíria és Grúzia esetében saját, történelmileg kialakult érdekszféráját védi, vagyis Oroszország történelmi léptékben mérve, ténylegesen nem képvisel »expanzív« külpolitikát.” Szénási még ennél is tovább megy, amikor megérveli, hogy szuverén államok katonai megszállása tökéletesen rendjén való, és egyáltalán nem terjeszkedés, ellenkezőleg: Oroszország kifejezetten szerénységet, önmérsékletet tanúsított. Nem hiszik?

„Oroszország még csak nem is »agresszív« abban az értelemben, hogy nem tűzött ki katonai megszállással kikényszerített rendszerváltást még Grúzia esetében sem, nem bombázta le a grúz védelmi minisztériumot, ami minden klasszikus háborúban első számú célponttá válik. Nem bombázta le a grúz titkosszolgálatok épületeit, a repülőtereket stb. sem.”

Az ukrán kormányról viszont annyira rossz véleménye van, hogy ilyen feltételezésekbe is belelovalja magát: „Ugyanakkor abban nem kételkedem, hogy a puccsista, nacionalista kijevi hatalom erőszakos úton is megakadályozta volna a Krím kiválását: ha kell, vérfürdő árán is.”

A tanulmányból kiderül, hogy 

Szénási alezredes, egy NATO-haderő főtisztje és a magyar kormány elemzője helyesli a Krím megszállását, amelyet az összes NATO-tag, köztük Magyarország is elítélt, és ellenzi az Oroszország elleni szankciókat, amelyeket az egész EU, így Magyarország is megszavazott.

Ezután a szerző rátér voltaképpeni témájára, Michael Flynn ügyére. Itt arról ír hosszan, hogy Trump tanácsadójának lemondatása „abszurd”, mivel egy 1799-es,  „etikátlan, betarthatatlan” törvény áll mögötte. Szénási itt az ún. Logan Actet magyarázza (félre), amely tiltja, hogy magánszemélyek befolyásolják az amerikai külpolitikát. Ez valóban egy obskúrus törvény, amelyet gyakorlatilag  soha nem alkalmaztak, és az amerikai elemzésekkel összhangban mi is azt valószínűsítettük egy éve, hogy Flynnt nem ítélik el emiatt. Szénási szerint „abszurd és betarthatatlan” a törvény, mert akkor senki nem beszélgethetne külföldi diplomatákkal. Ez megint csak részigazság: a New York Times friss összefoglalója szerint a Logan Act nem azt tiltja, hogy politikusok vagy magánemberek külföldiekkel beszélgessenek, hanem azt, hogy valaki aláássa a hivatalban lévő amerikai elnök külpolitikáját. Erre nyilván nagyon kevesek képesek, de amikor Michael Flynn találkozott az orosz nagykövettel, akkor már a hamarosan hivatalba lépő, megválasztott elnök nemzetbiztonsági tanácsadója volt, és az oroszok a jelek szerint meg is fogadták a tanácsait.

Szénási alezredes helyzetét tovább nehezíti az az általánosnak nevezhető körülmény, hogy az idő múlik. 

Dolgozatát a hivatkozások alapján tavaly februárban adta le, és azóta bizony Flynn már beismerte a bűnösségét. És nem, nem a Logan Act alapján, hanem mert hazudott az FBI-nak - bár több jel utal rá, hogy az egyéb vádpontok alól azért mentesült, mert együttműködik a nyomozással. És azóta nem csak az derült ki, hogy a Szénási által méltatott Flynn a török kormánnyal is konspirált, hanem az oroszokkal való összejátszást vizsgáló különleges ügyész is nagy halomnyi bizonyítékot halmozott fel.

Szénási tanulmányában szembeszökő, mennyire más hangnemben beszél az orosz vagy oroszbarát politikusokról, illetve azok az amerikaiakról: 

• „Az Obama-adminisztráció és a jelenlegi amerikai establishment Trump megválasztását követő, russzofób politikája nem csak hamis és irracionális, hanem hosszú távon és stratégiai szinten ellenkezik az autentikus nyugati érdekekkel is.”
  
• „Ráadásul a fejlődés dinamizmusát tekintve »a világgazdaságban keleti szél fúj«, ahogy azt Orbán Viktor miniszterelnök nagyon lényegre törően megállapította.”
  

De a legmeredekebb talán az a rész, ahol felmelegíti a régi összeesküvés-elméletet, miszerint Kennedy meggyilkolásában az amerikai titkosszolgálatok is benne voltak, majd „felveti”, hogy ugyanez várhat Trumpra is.

„Kennedy néhai amerikai elnök profi, technikailag kiválóan szervezett és megvalósított meggyilkolása, majd a végrehajtók rejtélyes szökése, illetve halála és más körülmények ismeretében nehéz nem látni az amerikai titkosszolgálat szerepét. Trump amerikai elnök is a néhai Kennedy elnök sorsára juthat, amennyiben az amerikai establishment kellően befolyásos tagjai úgy döntenek, hogy a hivatalban lévő elnök meggyilkolása lehet „a megoldás”. Remélhetőleg ezt a Trump elnök biztonságát szavatolni hivatott apparátus meg fogja előzni, illetve meg fogja akadályozni, ha egyáltalán Trump meggyilkolásának kérdése komolyan felmerül az amerikai establishment vezetői részéről. Nem én vagyok az első elemző, aki komolyan felveti, hogy Trump a néhai Kennedy elnök sorsára juthat.”

Domány András szerint „itt az a lényeg, hogy egy magyar kormányzati hivatalnok egy folyóiratban szembemegy a saját kormánya politikájával”, és „lényegében kétségbe vonja egy szomszéd ország kormányának legitimitását”. Ezen túl persze az is kérdés, hogyan jelenhetnek meg ilyen írások a TEK folyóiratában vagy éppen a Magyar Honvédség hivatalos lapjában.

És hogy mi visz rá egy magyar katonatisztet, hogy ilyen következetesen és elszántan propagálja az orosz álláspontot.